Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Péntek este. 7 óra elmúlt. Tikkasztó a hőség. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer kitegyem a lábam itthonról. Két séta, bőven elég volt. Spyke, a reggeli sétát utálta, de a délutáni, na az kimondottan tetszett neki. Persze, hiszen patakban hűsölt, miközben Gazdinak és nekem, kint a parton diszkréten csordogált az izzadság a gerincoszlopunkon…. Tovább »

El sem tudom mondani, hányszor hallottam már azt, hogy Spy csak egy kutya, mióta kutyás lettem. Ilyenkor mindig elszomorít, hogy miért kell elmagyarázni valakinek, hogy Spyke nem csak egy kutya. A családunk tagja. Akiért felelősséggel tartozunk, és megvédjük őt, akiről gondoskodunk. Aztán rájöttem, hogy az ilyen primitív létformáknak, kár bármit megmagyarázni. 🙂 Ezért, abba már… Tovább »

Szóval, ott ültünk az autóban Gazdival, amiben már gyakorlatilag négy napja berendezkedtünk a túlélésre, éjszakázásra,- a fejemben egyre hangosabban dübörög a zene- és úgy másfél órányira lehettünk Pécstől, amikor kiderült, hogy valóban Spyke van a kiskertben. Először Petrát láttam el mindenféle hasznos anyai tanáccsal, úgy mint “El ne engedd!” “Vidd haza magatokhoz, vagy ne is,… Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

ELSŐ NAP… Ez a kedd is csak egy átlagos nyári napnak indult. Tikkasztó hőség, esetleg néhol záporok. Emlékszem, ezt jósolták. Minden a szokásos hétköznap reggeli tempóban zajlik, azzal a kivétellel, hogy nem én, hanem Gazdi viszi sétálni Spy-t, majd át a szüleimhez, napközizni.  Szépen haladok a munkámmal, még van egy fél kettes időpontom, de utána… Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »

Hétköznap reggel. Korán kelünk, mert Spy sétájából nem engedünk, bármennyi programom, időpontom van is. Időben vagyunk, hiszen még csak reggel fél nyolc lesz, és mi már megjártuk az erdőt. Hazafelé tartunk, csak egy gyors átöltözés, és már indulhatok is dolgozni. A fejemben, már a napi teendők kavarognak. Közben csak araszolunk, mert megindult a terepjárós anyukák… Tovább »

Elég csak körülnézni, és már látjuk is őket. Körülvesznek. Mindenhol. Ők azok a kufárok, akik életekkel, sanyarú sorsokkal, nyomorúsággal, betegségekkel operálva, csakis egyetlen dolgot tartanak szem előtt, hogy pénzt vagy támogatást, a betegesebbek esetleg hírnevet szerezzenek. Közeledik az adó 1% leadási határidő, így dózer üzemmódba kapcsoltak, bár alapjáraton is ott lihegnek a mindennapokban. Nem érdekel… Tovább »

Fekszem a kanapén, és töprengek. A fejemen vizes borogatás, körülöttem papírzsepi halmok, ha lennének, biztosan önsegélyező könyveket olvasgatnék. De, ha megfeszítenek sem tudom megmondani, miért lett ma, az én kis Spyke kutyámból egy természeti csapás. Akkor rekonstruáljuk csak a történteket! Már a reggel is furcsán indult. Gazdi kitalálta, hogy bablevest szeretne. Olyat, amit csak én… Tovább »

Ma délután, két fiúval, egyedül, nyakamba vettem a rétet. Kellett egy kis csend. Előtte bejelentkeztünk a Vadásznál, és azzal a jó hírrel vágtunk neki a túrának, hogy csak mi leszünk kint. Esetleg még lovasok. Őket, végül nem láttuk. Fotóblog készült a délutánról. 🙂 Indulás után, rögtön megmutattam, milyen finomság vár arra, aki szófogadó lesz. Gyorsan… Tovább »