Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Már szombaton sem éreztem túl jól magam. Bujkált bennem valami kór. A hétvégi teendőimet még elláttam- mivel két pasiról is gondoskodnom kell, nincs lazítás, nincs kibúvó, maximum ha vérzéses lázam van 🙂 – de vasárnapra lázas lettem. Mondjuk azért nem volt vérzéses láz. Felkelni sem bírtam. A reggeli sétát Gazdinak kellett -volna- megoldania. De a… Tovább »

Régebben – még kutyás létem előtt- , amikor azt olvastam, hogy a fajtamentők azt írják, hogy “Sportos gazdinak ajánljuk”, mindig elgondolkoztam. Ez meg mi a fenét jelenthet? Ki a sportos? Mondjuk Gazdi, aki úszik, fut, bicajozik, evez? Vagy akár én is, aki csak nordic-ol és bicajozik? Akkor most lehet terrierünk, vagy válaszunk mást. Egyáltalán lehet… Tovább »

Emlékszem, abban az évben sokat gondolkoztunk a családbővítésen. Akinek van kutyája megérti miért. Ha több kutyája van, biztosan tudja is, miről beszélek. Néhány éve történt. Nyár volt. A nyaralás előtti utolsó hetekben jártunk. Mondhatni finisben voltunk. Azon gondolkoztunk, hová is kéne vinni Spy-t sétálni, ahol árnyék és víz is van. Ekkor ugrott be, hogy a… Tovább »

Sosem tudod meg addig,  milyen fontos valójában számodra valaki, amíg el nem veszíted. Spyke eltűnése alatt, végig légüres térben éltünk. Vegetáltunk. Féltünk még egymással is megosztani a legsötétebb gondolatainkat. Ezért, inkább elmondtam a lányoknak. Mindenkinek aki hívott, és mindenkinek aki az utamba került. Nem lett könnyebb. Kisírtam ugyan magam, de a fájdalom nem enyhült. Rettegtünk… Tovább »

Fogalmam sincs, hogy Rockenbauer Pálnak volt-e kutyája. Azt azonban tudom, – bár nem számoltam 🙂 – , hogy én már tuti, hogy túl vagyok ezen a másfél millió lépésen. Lassan, vezethetek túrákat is az erdőben. 🙂  Nemrég egy nagy közös kiránduláson voltunk a barátnőmmel. Rengeteg jelzésen haladtunk végig, még mások, akik éppen teljesítmény túráztak, térképeztek…. Tovább »

 Emlékszem, minden azzal  kezdődött, hogy Gazdi elkezdett furán viselkedni, röviddel azután, hogy Spy meglett. Telefonált a teraszon, nagyon sokat ült a laptop előtt, és titkolózott. Kíváncsivá tett. Nagyon. Hiába kérdezősködtem, nem tudtam kihúzni belőle mit titkol. Aztán a mozaikok kezdtek összeállni. Főleg akkor, amikor közölte, kérjek szabadságot egy hosszú hétvégére. Tudtam, hogy utazunk. De még… Tovább »

Mint nemrég értesültem róla, tahó lettem. Elmesélem, hogyan. Közöny. Káröröm. Gonoszkodás. Előítélet. “Csodálatos” emberi tulajdonságok, egytől egyig. Félreértés ne essék, nem vagyok szent. Jó sem. De! Igyekszem fejlődni, és nem azonnal ítélni, fél mondatokból. Nem próbálok megnevelni senkit. Egy biztos, olyan sem vagyok, mint a következő történet főszereplője. Szerencsére. 😀 Hogy kerül mindez egy kutyás blogba?… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »

Szombat reggel, épphogy elállt kicsit az eső, hívott a Vadász. A kedvenc helyünkre indult a kutyáival. Mint megtudtam, az Asszony kirakta őt kutyástól, mert takarít. 🙂 Gondolta, ha már úgyis lemaradtunk a Csillagászos túráról, – megjegyzem miatta- menjünk ki közösen egy kicsit. Kocsiba ugrottunk és már robogtam is a találkozópontig.   Éppen pakoltam ki a… Tovább »

Nem tudtam hogy létezik. Gyermekkorom mesebeli erdeje. Kislányként, a kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás volt. Amíg nem tudtam olvasni, addig olvasott Anyukám, a nagyszülők  – orrvérzésig-, de amint megtanultam olvasni, bevackoltam egy sarokba, és faltam a mesekönyveket. A tanítónénim szerint, mindig is túl élénk volt a fantáziám. Elképzeltem a helyeket, szereplőket, és ha valaki nem… Tovább »