Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Miénk a rét!

Ma délután, két fiúval, egyedül, nyakamba vettem a rétet. Kellett egy kis csend. Előtte bejelentkeztünk a Vadásznál, és azzal a jó hírrel vágtunk neki a túrának, hogy csak mi leszünk kint. Esetleg még lovasok. Őket, végül nem láttuk.

Fotóblog készült a délutánról. 🙂

Indulás után, rögtön megmutattam, milyen finomság vár arra, aki szófogadó lesz. Gyorsan vigyázzba is ültek.

Jók vagyunk...

Jók vagyunk…

Innen kezdődött a kaland. Miénk volt az egész rét. Azt csináltunk, amit csak akartunk. A srácok pocsolyáztak egyet.

Jövök, és nem szürke a lábam...

Jövök, és nem szürke a lábam…

A megmaradt szénában, rágcsálók után kutattak.

Hol van?

Hol van?

 

Keressük tovább!

Keressük tovább!

Aztán jött egy kis közös nyomozás. 

Itt járt valaki nemrég!

Itt járt valaki nemrég!

Spyke, szerint csakis a róka lehetett, ezért gyorsan elszaladt, hogy megnézze a várát. 

Nincs semmi! Tiszta a terep...

Nincs semmi! Tiszta a terep… Miénk a rét!!!

A kis haver ásott, Spyke pihent. Elvégre, addig többszörösét futotta le mint a barátja.

Jóga pózban pihent...

Jóga pózban pihent…

 

Nincs ott semmi, nem tudom minek ás!

Nincs ott semmi, nem tudom minek ás!

Aztán, csak talált valami hasznosabb elfoglaltságot is, aminek nem kimondottan örültem. Némi vadkakit.

Ezt bedörzsölöm...

Ezt jól bedörzsölöm…

 

Alaposan!

Alaposan!

Mérgelődtem egy kicsit, majd újra felsorakoztattam őket, hogy felmérjem a károkat.

Nem tudjuk mi a bajod. Nem is nézünk oda...

Nem tudjuk mi a bajod. Nem is nézünk oda…

 

Nem csináltunk semmit. Miért morogsz?

Nem csináltunk semmit. Miért morogsz?

Spyke-n a szokásos rétegek voltak. Sár, vadsz@r. Arra gondoltam, hogy a tóparton lecsapatom a nagyját róla. El is indultunk a vízhez.

Hú, de jólesik...

Hú, de jólesik…

A frissítő fürdő után, új programpont következett. Botokat rángattak. Morogtak és irigykedtek. Felváltva őrködtek a bot felett!

Ne gyere közelebb!

Ne gyere közelebb! Ez itt mind az enyém. Ez a botraktáram…

 

Most az enyém.

Most az enyém.

 

Ereszd el!

Ereszd el! Adod vissza!

 

Enyém!

Enyém!

 

Ez csak egy gally! Nekem nem kell!

Ez csak egy gally! Nekem nem kell!

Máris elérkeztünk a vízisikló és béka kutatáshoz. De a kígyó ügyesen elrejtőzött a kövek közt. 🙂

Ott van!

Ott van! Láttam!

 

Kiveszem!

Kiveszem!

 

Itt nincs semmi...

Itt nincs semmi…

Miután már nem akadt több tennivaló, kiimádkoztam őket a vízből, és elindultunk haza.

Várj! Mindjárt jövök!

Várj! Mindjárt jövök!

 

Itt vagyok! Mehetünk...

Itt vagyok! Mehetünk…

Hazáig, csak elégedett szuszogást hallottam hátulról, és ha oldalt fordítottam a fejem, ezt láttam.

Vigyél haza!

Vigyél haza!

Szerintem, jó móka volt a srácoknak. Több mint két órát voltunk kint.

Spy, miután beléptünk a lakásba, bedobta a vacsoráját, és eltűnt a házában. Holnapra, biztosan kipiheni magát. 😀 Akkor új kalandok várnak ránk! 

Címkék: , , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!