Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

A héten, már teljes lázban égtem. Két szó. Húsvéti készülődés. Biztosan tudom, hogy minden nagyobb ünnep előtt átélem ezt. A rohanást, a mindent a legutolsó pillanatra hagyást, a tolakodást. Ex-pedantomániásként  – szigorúan csak ex, mert mióta kutyánk van, azért kénytelen vagyok kisebb- nagyobb kompromisszumokat kötni, pl. a tisztaság területén- minden apró részletre figyelek, és imádom,… Tovább »

Tavasz van. 🙂 Egyre több időt – feltéve, ha az eddigieket lehet még tovább fokozni- töltünk, mi is a szabadban.  Ez, valamiért egyet jelent azzal, hogy mindenki, jó kutyatartó módjára sétálni és sétáltatni akar. Olyanok is, akik egyébként csak kertben tartanak kutyát, és  évente egyszer, kiruccannak velük. Nem is lenne ezzel semmi bajom, – én… Tovább »

Minden tavasszal – családilag- átesünk egy komplex egészségügyi szűrésen. Ez alól Spyke sem kivétel. A legnagyobb örömére. 🙂 Ilyenkor felkeressük Kezelőt, és kérünk egy mindenre kiterjedő labort. Ezt, kiegészíti még a széklet és vizelet vizsgálat, valamint hasi ultrahang, és különféle fizikális vizsgálatok is. Öt éves kor felett, egyébként minden kutyusnak, évente javasolt egy ilyen szűrő… Tovább »

Spyke, már pici kora óta őrző-védő üzemmódban működik. A mi kis falkánk közelébe, csak az általa felállított, igen szigorú nemzetbiztonsági átvilágítás után kerülhet valaki. Nincs kivétel a szabály alól. Sokan buktak már el ezen. Például minden kutya, aki egy napnál hosszabb időt szándékozott velünk tölteni. Gazdástól vagy a nélkül. 😀 Még csak 10-12 hetes lehetett,… Tovább »

Az elmúlt héten -abban a kora tavaszi napos időben, februárban- minden nap láttam. Általában mi vagyunk az elsők az erdőben, így kimondottan furcsa volt, hogy mit keres egy férfi, teljesen egyedül, kora reggel ott. Kérdeztem a futókat, kutyásokat, de senki sem látta addig. Csak ült a tisztáson, egy padon, arcát a nap felé fordította. Nem… Tovább »

Nyáron történt. Családilag kivonultunk a közeli állat menhelyre, hogy megsétáltassunk egy kutyust, és segítsünk egy kicsit. Kutya eledellel, gyógyszerrel.  Persze ezt sem bíztuk a véletlenre. Előtte, még itthon kiszemeltük a lányt, akit szerettünk volna sétálni vinni. Ki mást, mint egy terriert. 🙂 Egy hátizsáknyi cuccal készültem. És ez nem az adomány volt. Gondoltam, biztos nem… Tovább »

Egy éve kezdtem írni a blogot.  Egészen pontosan 2014. február 12.-én, született az első poszt. 🙂 Többé- kevésbé folyamatosan írtam. Ezzel, megleptem nemcsak magam, de Gazdit is. Nem jellemző rám, hogy valamiben ennyire kitartó vagyok. Amikor arról elmélkedem, hogy mennyire változtatott meg minket, engem Spyke, akkor biztos, hogy az első ami eszembe jut, hogy egy… Tovább »

Pár napja, találkozóm volt a Vadásszal. Volt egy közös rendelésünk, ami hozzám érkezett, és szerettem volna átadni neki, az ő részét. Mivel én vagyok kettőnk közül a rugalmasabb, házhoz szállítást is kapott. 🙂 Mint utólag kiderült, nem is érdemelte meg.  Éppen megálltam a ház előtt, amikor hívott, hogy késni fog, de mindenképpen várjam meg. A… Tovább »

A dilemma, hogy legyen-e Spyke-nak télen kabátja, úgy fél éves korában kezdődött. Az volt az első tele. Igazi, jeges, havas, fagyos tél volt. Miután, már csak a szemem látszott ki a sétáltatásoknál, és úgy éreztem magam az erdőben egy-egy séta közben, mintha Nepálban élnénk, és a Himalájára járnék reggelente kutyát sétáltatni, elhatároztam, hogy nem hagyom… Tovább »

Nem igazán tudom, kinek, miért és hogyan élesedik ki egy-egy érzékszerve. Nem vagyok sérült, így nem egyfajta kényszer miatt alakult ez így. De az én orrom, gyermekkorom óta másabb mint a többieké. Nem, nem a külsőre gondolok. Ránézésre teljesen átlagos. Mégis elvarázsol, hogy mások számára érezhetetlen dolgokat is érzek. Tudom, ez így furcsa elsőre, de… Tovább »