Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

 Ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Oda, amikor még csak ketten voltunk. Mielőtt még kutyánk lett. Helyesebben, amikor még csak szó volt róla, úgy 8 évvel ezelőtt. Egészen pontosan, oda, ahol én még azt gondoltam, hogy ez egy elvi síkon folytatott diskurzus. Tét nélkül. 🙂 Én: – Ha jön, le kell fektetnünk néhány alapszabályt.  Gazdi:… Tovább »

 Ez jár a fejemben, folyamatosan a kutyatámadás óta. Ha megpróbálok esténként elaludni, még mindig, mozifilm szerűen újra és újra leperegnek előttem a történtek. Vívódom, újra gondolom, hogy mit kellett volna máshogy tennem. Lassan megnyugszom, főleg, hogy jobban van Spyke, de mégis azt  gondoltam, ha kiírom magamból, úgy könnyebb lesz túlesni az egészen. A történetet sokan… Tovább »

A mai történetem  a szeretetről, aggódásról, összecsiszolódásról, gondoskodásról, változásról és a kutyás létről szól.  Emlékszem az első időszakra, a nem akarok kutyát, nem akarok felkelni hozzá, nem akarok pisit takarítani, vigyük vissza időszakra. Mert igen, volt néhány nagyon komoly mélypontom az elején. Ébren feküdtem, éjszaka az ágyban. Pontosabban az ágykereten. Mert a kezem mindig hozzá… Tovább »

Karácsony előtt jártunk. Valami készült. Gazdi, akkor már egy hete, elvette tőlem a garázsnyitót. Állítólag takarított, pakolt, rendezkedett. Mondjuk, néha láttam, hogy a kuka mellé kerül ki ez-az. Leginkább az én cuccaim. 😀 Ha valamit nem használok egy ideje, szerinte akkor logikus, hogy már nem is kell. Világos. De, hogy a szalmakalapom miért került a… Tovább »

Sokat gondolkodtam azon, ha befogadott kutyám lenne, vajon mik foglalkoztatnának leginkább. Talán az, hogy mi volt vele, hol és hogyan élt azelőtt. Ezért úgy gondoltam, hogy ezt az írást Csiperke Gazdijának ajánlom. Azért, hogy még egy puzzle a helyére kerüljön, az Ő közös történetükben. Hónapok óta tervezem és halogatom, hogy megírom ezt a bejegyzést. Mindig… Tovább »

Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában… Tovább »

Van kedvetek velünk tartani egy reggeli sétára? Igaz, már rég nincs ilyen napsütés, de szívesen megmutatom Nektek azt, amit mi láttunk, akkor reggel. Még  viszonylag szép és enyhe idő volt, amikor összefújta a reggeli szellő a kutyáinkat és minket Gazdikat. Hogy hol?  Hát abban az erdőben, ahol a tó és a patak is van. Bár… Tovább »

Ha péntek délután, akkor irány a rét. 🙂 Tudják jól ezt a barátnőim is, így én lehetek az animátor három kutya mellett. Három kutya, mind más igénnyel. Adva van egy úrhölgy, egy bizalmatlan, félős, nagyhangú lelenc, na és a saját terrierkém.  Elég vegyes a csapat, ránézésre is. A rét, azonban mindegyiknek kínál valami olyasmit, amivel… Tovább »

Első kutyás vagyok. Gyerekként, nem tarthattam otthon négylábú állatot, de azért volt több papagájom, három is. Az is több mint a semmi. 🙂 Mindig reméltem, hogy valamelyik majd beszélni fog. Nem így alakult. Pedig, minden szakirodalmat elolvastam róluk. 🙂 Ez megmaradt. Mármint, a szakirodalom olvasása. Amikor megjött Spyke, felszerelkeztem egy csomó könyvvel. Volt köztük C…. Tovább »