Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Pár napja, találkozóm volt a Vadásszal. Volt egy közös rendelésünk, ami hozzám érkezett, és szerettem volna átadni neki, az ő részét. Mivel én vagyok kettőnk közül a rugalmasabb, házhoz szállítást is kapott. 🙂 Mint utólag kiderült, nem is érdemelte meg.  Éppen megálltam a ház előtt, amikor hívott, hogy késni fog, de mindenképpen várjam meg. A… Tovább »

Nem igazán tudom, kinek, miért és hogyan élesedik ki egy-egy érzékszerve. Nem vagyok sérült, így nem egyfajta kényszer miatt alakult ez így. De az én orrom, gyermekkorom óta másabb mint a többieké. Nem, nem a külsőre gondolok. Ránézésre teljesen átlagos. Mégis elvarázsol, hogy mások számára érezhetetlen dolgokat is érzek. Tudom, ez így furcsa elsőre, de… Tovább »

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

A mai történetem  a szeretetről, aggódásról, összecsiszolódásról, gondoskodásról, változásról és a kutyás létről szól.  Emlékszem az első időszakra, a nem akarok kutyát, nem akarok felkelni hozzá, nem akarok pisit takarítani, vigyük vissza időszakra. Mert igen, volt néhány nagyon komoly mélypontom az elején. Ébren feküdtem, éjszaka az ágyban. Pontosabban az ágykereten. Mert a kezem mindig hozzá… Tovább »

Karácsony előtt jártunk. Valami készült. Gazdi, akkor már egy hete, elvette tőlem a garázsnyitót. Állítólag takarított, pakolt, rendezkedett. Mondjuk, néha láttam, hogy a kuka mellé kerül ki ez-az. Leginkább az én cuccaim. 😀 Ha valamit nem használok egy ideje, szerinte akkor logikus, hogy már nem is kell. Világos. De, hogy a szalmakalapom miért került a… Tovább »

Sokat gondolkodtam azon, ha befogadott kutyám lenne, vajon mik foglalkoztatnának leginkább. Talán az, hogy mi volt vele, hol és hogyan élt azelőtt. Ezért úgy gondoltam, hogy ezt az írást Csiperke Gazdijának ajánlom. Azért, hogy még egy puzzle a helyére kerüljön, az Ő közös történetükben. Hónapok óta tervezem és halogatom, hogy megírom ezt a bejegyzést. Mindig… Tovább »

Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában… Tovább »

Első kutyás vagyok. Gyerekként, nem tarthattam otthon négylábú állatot, de azért volt több papagájom, három is. Az is több mint a semmi. 🙂 Mindig reméltem, hogy valamelyik majd beszélni fog. Nem így alakult. Pedig, minden szakirodalmat elolvastam róluk. 🙂 Ez megmaradt. Mármint, a szakirodalom olvasása. Amikor megjött Spyke, felszerelkeztem egy csomó könyvvel. Volt köztük C…. Tovább »

Miután tényleg szükségem volt némi kukoricára az őszi dekorációhoz, halált megvető bátorsággal visszamentem a rétre. Óvatosan leparkoltam. Vadkan sehol. Remek. Akkor ma van a csajozós napja, mi meg mehetünk egy teljes kört. A szokásos útvonalunkon haladtunk, amikor Spyke meghallotta, hogy valami mozog a fák közt. Berontott, én pedig azonnal felmértem, hogy merre futok, ha netán… Tovább »

A vasárnapi flúgos futam, egész normálisan indult. Ebéd után összehoztuk a kis csapatot, és megbeszéltünk, egy gyűjtögetős, kirándulós programot. A barátnőmék telke, nincs túl messze az imádott rétünktől, így kézenfekvő volt, hogy náluk kezdünk. A program első felében mi diót és gesztenyét szedtünk. Amíg szorgoskodtunk, a kutyák – két fiú egy lány- habitusuknak megfelelően tettek-vettek…. Tovább »