Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Nem tudtam hogy létezik. Gyermekkorom mesebeli erdeje. Kislányként, a kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás volt. Amíg nem tudtam olvasni, addig olvasott Anyukám, a nagyszülők  – orrvérzésig-, de amint megtanultam olvasni, bevackoltam egy sarokba, és faltam a mesekönyveket. A tanítónénim szerint, mindig is túl élénk volt a fantáziám. Elképzeltem a helyeket, szereplőket, és ha valaki nem… Tovább »

Péntek este. 7 óra elmúlt. Tikkasztó a hőség. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer kitegyem a lábam itthonról. Két séta, bőven elég volt. Spyke, a reggeli sétát utálta, de a délutáni, na az kimondottan tetszett neki. Persze, hiszen patakban hűsölt, miközben Gazdinak és nekem, kint a parton diszkréten csordogált az izzadság a gerincoszlopunkon…. Tovább »

El sem tudom mondani, hányszor hallottam már azt, hogy Spy csak egy kutya, mióta kutyás lettem. Ilyenkor mindig elszomorít, hogy miért kell elmagyarázni valakinek, hogy Spyke nem csak egy kutya. A családunk tagja. Akiért felelősséggel tartozunk, és megvédjük őt, akiről gondoskodunk. Aztán rájöttem, hogy az ilyen primitív létformáknak, kár bármit megmagyarázni. 🙂 Ezért, abba már… Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »

Hétköznap reggel. Korán kelünk, mert Spy sétájából nem engedünk, bármennyi programom, időpontom van is. Időben vagyunk, hiszen még csak reggel fél nyolc lesz, és mi már megjártuk az erdőt. Hazafelé tartunk, csak egy gyors átöltözés, és már indulhatok is dolgozni. A fejemben, már a napi teendők kavarognak. Közben csak araszolunk, mert megindult a terepjárós anyukák… Tovább »

Tavasz van. 🙂 Egyre több időt – feltéve, ha az eddigieket lehet még tovább fokozni- töltünk, mi is a szabadban.  Ez, valamiért egyet jelent azzal, hogy mindenki, jó kutyatartó módjára sétálni és sétáltatni akar. Olyanok is, akik egyébként csak kertben tartanak kutyát, és  évente egyszer, kiruccannak velük. Nem is lenne ezzel semmi bajom, – én… Tovább »

Minden tavasszal – családilag- átesünk egy komplex egészségügyi szűrésen. Ez alól Spyke sem kivétel. A legnagyobb örömére. 🙂 Ilyenkor felkeressük Kezelőt, és kérünk egy mindenre kiterjedő labort. Ezt, kiegészíti még a széklet és vizelet vizsgálat, valamint hasi ultrahang, és különféle fizikális vizsgálatok is. Öt éves kor felett, egyébként minden kutyusnak, évente javasolt egy ilyen szűrő… Tovább »

Spyke, már pici kora óta őrző-védő üzemmódban működik. A mi kis falkánk közelébe, csak az általa felállított, igen szigorú nemzetbiztonsági átvilágítás után kerülhet valaki. Nincs kivétel a szabály alól. Sokan buktak már el ezen. Például minden kutya, aki egy napnál hosszabb időt szándékozott velünk tölteni. Gazdástól vagy a nélkül. 😀 Még csak 10-12 hetes lehetett,… Tovább »

Az elmúlt héten -abban a kora tavaszi napos időben, februárban- minden nap láttam. Általában mi vagyunk az elsők az erdőben, így kimondottan furcsa volt, hogy mit keres egy férfi, teljesen egyedül, kora reggel ott. Kérdeztem a futókat, kutyásokat, de senki sem látta addig. Csak ült a tisztáson, egy padon, arcát a nap felé fordította. Nem… Tovább »