2018. július 4.-e, egy tökéletlenül tökéletes nap volt. Spyke szülinapja, aki aznap 11 éves lett. Miközben ő egy kölyökkutyát megszégyenítő csínytevéssort generált, én úgy éreztem évtizedeket öregedtem, mindössze egy nap alatt. De annak a napnak minden pillanatát élveztem. Így utólag, pedig biztosan állíthatom, hogy ez volt eddig Spy legjobb szülinapja.
De nézzük csak időrendben az eseményeket. Azt már korábban is tudtam, hogy nem lesznek lufik, meg kutyatorta, meg ilyesféle marhaságok. Mindössze egy olyan közös napunk lesz, ami leginkább a kutyáról fog szólni. Miután minden óvintézkedést megtettem, – értsd, megvolt mindenből a vésztartalék, a pót és stb.- elindultunk sétálni. A helyszín Ausztria. Az idő tökéletes. Mi így szeretünk nyaralni. 17-20 fokban. Reggelente még hűvösebb volt. Látszott, hogy az időjárás a kegyeibe fogadott minket.
Mint mindig, aznap is korán keltünk. Reggel 7 órakor, már úton voltunk, hegynek fel. Nem vagyunk egy délig ágyban fetrengő népség, még szabi alatt sem. Valami furcsa megérzés miatt, nem a legszebb nyakörvet adtam Spy-ra. 😀
A szállásunk egy erdő mellett volt. Ott, ahol az aszfalt elfogyott a lábunk alatt, és átment kavicsos erdei ösvénybe, állt egy karám. Benne két csacsi. A gondozójuk, amíg kitakarított, minden reggel kiengedte őket. Arra azonban nem számított, hogy alvászavaros turisták, és egy kis PRT is arra jár majd korán reggel. Gazdival épp csak, hogy kinyögtük, hogy Guten morgen!- amikor Spy már ki is lőtt. Ugatva, és morogva kergette körbe a tisztáson a szamarakat. Collie módra, a lábukat célozva, megtartotta a reggeli futóedzést. A bácsi nevetett, Gazdi elnézést kért, én pedig sejtettem, hogy igen hosszú nap vár ránk. Miután a csacsik szó szerint visszamenekültek a karámba, folytattuk az utat.
Terelőkutya…
Egy golfpálya mellett haladtunk.
A pálya, meg a kutya…
Spy talált néhány golflabdát, egy egyik sem nyerte el a tetszését. Bezzeg a fű. Na az, mindent vitt. Ott lehetett csak igazán henteregni! Főleg, hogy voltak olyan részek az erdő közelében, ahol biztosan jártak vadak. Ezt két dologból tudtam megállapítani. Először is abból, ahogyan Spy szimatolt, aztán pedig abból, ami a kutyán és a nyakörvön maradt. És ekkor még nem volt 7.20 sem! Mi más következhetett volna, mint egy kis botozás, a golfpályán. De legalább nem ásott! Emlékszem, éppen azt meséltem Gazdinak, hogy egy pici nyuszit láttunk tegnap reggel a szállodánál, mikor felértünk a hegytetőre. Egy használaton kívüli öreg pajta állt ott. Lélegzetelállító volt. Spyke mindenhová beszaladt, körbenézett.
Itt mi van?
A dombtetőn…
Háttérben a pajta…
Egy másodpercre tudtuk csak lefektetni, hogy legyen egy szülinapi képünk is. 😀
Fekszik! Igen ott! a nagy kövön. 😀
Lassan elindultunk visszafelé, reggelizni. A terv az volt, hogy lecsutakolom a kutyát, és csatlakozunk Gazdihoz a teraszon. De amikor lehajoltam, hogy rátegyem a kis sz@rosra a pórázt, Spy ismét kilőtt. A nyúl bent volt a birtokon.
Reggeli vendég…
Nem sokáig, mert Spy visítva kikergette. Riadtan álldogáltunk Gazdival. Én a nyúl miatt aggódtam, Gazdi a tetemes természetkárosításért kiszabható bírság miatt, mikor visszatért a szülinapos, arcán boldog vigyorral. Nyúl nélkül.
Gyors tisztálkodás, és nyakörvcsere után készen álltunk, hogy a kedvenc elfoglaltságomnak hódoljunk. Vásárolni készültünk. Természetesen hol máshol, mint két kutyás üzletben, ahová van törzsvásárlói kártyánk. 😀 Még én gondosan felmértem a legújabb kínálatot, – végigolvasva minden apróbetűs részt, összetevőt stb. a címkéken- addig a fiúk elmentek nézelődni. Pár másodperc után Spy semmivel össze nem hasonlítható nyüszítéséből tudtam, hogy ezt elbuktuk, ebben az üzletben is vannak nyulak. Csak a hang irányába kellett mennem, és már láttam is, hogy a mini terrorirem, éppen csak vadászna egy kicsit. Mert aznapra, még nem volt elég a nyulakból.
Ezt vedd meg!
Gyorsan összeszedtem egy fél talicskányi cuccot, és fizettünk, és leléptünk, mielőtt még észbe kaptak volna, és kiszámlázzák a stroke-ot kapott kisemlősök kezelési díját. Meg a rehabilitációt! 😀
HB2Y!
Jöhetett egy gyors kávészünet. Gazdinak. 🙂 Én nem iszom kávét soha, így rám maradt SS felügyelte. Úgy mint, Schmidt Spyke. 😀 Néhány városi kutya és Gazdája lődörgött csak felénk, így semmi komoly feladatom nem akadt.
A régi – még Spy előtti életemből- egyetlen egy szokásomon nem tudtam változtatni. Itthon nem veszek magamnak ruhát. Tudom, nagyon sznob dolog, de ezen nem változtattunk eddig. Egyszerűen nem bírom a plázákat, és a tömeget. Meg a szagokat, meg azt, hogy nem vihetem oda Spy-t, és így tovább. Akkor inkább az Amazon vagy Ausztria. Tehát a következő úticélunk a kedvenc márkaboltom volt, ahol igyekeztem feltankolni a nyári holmikból. Spy ide mindig bejöhet. Az eladók nagyon kedvesek, és általában van valami kis meglepetésük a kutyának. Az idei, azonban mindent vitt.
Amíg behurcolkodtam a próbafülkébe, Gazdi és az eladók társalogtak. Végre egy nyugodt perc, gondoltam magamban. Spy mindig bejön, és lefekszik a szőnyegre, amíg próbálok. Már mozdult is a függöny, és vártam, hogy meglátom a kis PRT-t, amikor Gazdi benézett.
– Spy hol van?
– Elvitték hátra, a raktárba, az eladók.
-De miért? -kérdeztem, és a választ meg sem várva, úgy ahogy voltam, mezítláb, és a címkés ruhákkal magamon, hátrarohantam. Közben a Lindberg bébi elrablása jutott eszembe. Egyszer már elveszítettük a kutyát, hát elrabolni azt tuti nem fogják! Már ez a gondolatmenet is elég szürreális volt, de amire a raktárban fogadott, az minden látomást felülírt.
Két idősebb eladónő fogta Spy pórázát, az egyik vizet adott neki, a másik jutalomfalattal kínálta, miközben kedvesen simogatták – még jó, hogy indulás előtt megfürdettem- , és a Happy Birthday-t énekelték hangosan, kórusban a kutyának. Eközben, Gazdi is utolért.
-Nyugi. Csak megemlítettem, hogy ma van a szülinapja.
Hihetetlen jelenet volt. A kis varacskos úgy evett és ivott, mint egy komplett disznókonda, mindenhol víztócsa és kekszmorzsa, miközben zengett a kórus. Annyira nevettem, hogy az eladók rám néztek, és közben egyfolytában dicsérték a szettemet. 😀 Ezek után, talán nem túl meglepő, hogy sikerült feltankolni nyári holmikkal. 🙂
A délután már-már eseménytelenül zajlott. Ha csak nem nevezzük eseménynek a házinéni megtámadását, aki a napágyaink közelébe merészkedett. Bár a strandra tilos kutyát vinni, ezt a kiváltságot, éppen úgy, mint a tóra néző szobát a szülinaposnak, már érkezésünkkor megkaptuk.
Tóra néző szoba…
Úszómester…
Hideg víz, tópart, jó levegő, úszás és labdázás orrvérzésig.
Labdazsonglőr…
Így telt a délután. Kit érdekelt, hogy alig van 20 fok. 😀
Az esti séta után, igen a golfpálya mellett, nem most nem történt rendbontás, már csak a vacsora volt hátra. Ami szintén rendhagyóra sikeredett, mert nem mindennapos dolog, ha egy vegetáriánus borjú bécsit rendel. 😀 Na jó, elárulom, az enyém csak a burgonya és a ribizlilekvár volt. 🙂
Vacsira várva…
Hogy Spy jól érezte-e magát? Azt hiszem igen! Álmában ugyanis sűrűn vakkantgatott.
A nyaralás pedig itt még koránt sem ért véget…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: