Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Ha késve is, de végre megérkezett a zord tél. Szibériai fagyos napok köszöntöttek be, amikor úgy döntöttem, hogy egy ilyen csodás napot nem is lehet máshol tölteni, mint a réten. Elindultunk Spy-al, hogy felderítsük a téli rétet. A legnagyobb körre vittem, ami úgy másfél, két órás lehet. Terrierfüggő. Tényleg elég hideg volt, amit mindketten nagyon… Tovább »

Hétköznap délután. Dudáló autók, nyüzsgő városi lüktetés. Valami másra vágyom. Csendre és jó levegőre. Gyorsan listázom a sétahelyeket. Az erdő és a rét kizárva, mert csaknem bokáig ér a sár. Ma nem. Ezt sem. Nyűgös vagyok.  Aztán bevillan a mesterterv, hogy a tóparti sétány ideális lehet. Akár egy tókört is mehetünk. Érzem, hogy ma ez… Tovább »

Avagy “tavaszi” nagytakarítás és felújítás a réten, Karácsonykor. Karácsony másnapja. Amikor a legtöbb ember otthon pihen, és a maradék sütit majszolva, lazul a kanapén. De semmiképpen sem térdig érő sárban cuppog egy réten. Csakis egy pici apróságon múlt, hogy nálunk is inkább az első  variáció valósulhasson meg, kiegészítve egy kis kutyasétával. De az élet nagy… Tovább »

  Picit több mint tíz éve, nagyot fordult velem a világ. Megtanultam alkalmazkodni egy kis szőrős kutyához, aki még csak meg sem tud szólalni, és mégis képes mindent elmondani amit akar. Sokszor csak ránézek, és annyit mondok: – Mondd már Spy ! Gyerünk, szólalj meg! Tudom, hogy tudsz beszélni /is!/.  🙂 Hihetetlen, hogy mennyi mindenben… Tovább »

Spyke nagy tavaszi eü. szűrésén újra a frászt hozta ránk Kezelő, a jó doktor. Pár éve már hallható volt némi szívzörej a kutyánál, de eddig a szív UH-on jók voltak az eredményei. Idén azonban a tavaszi giga csomagban volt hasi UH is, és láthatóan egy picit nagyobb volt Spyke, mája és lépe. Komor fellegek gyülekeztek… Tovább »

A nyaralás előtti pénteken, a szabadságom első napján történt. Már javában listáztam a tenni és csomagolni valókat, mikor reggel váratlanul felhívott a Vadász. Nimróddal orvosnál voltak – csak a szokásos kötelező körön – és már épp indult, hogy hazavigye, de kiderült, hogy valami extra sürgős tennivalója akadt a városban, így nem maradt idejük hazamenni. Arra… Tovább »

Sosem felejtem el, – nyilván azért sem, mert a Vadász előszeretettel emlékeztet rá mind a mai napig- hogy milyen, szerinte ostoba, női kérdések foglalkoztattak mikor Spyke hozzánk került. Ott álltam, szemtől szemben a nagy Vadásszal, akiről mindössze annyit tudtam, amit Gazditól hallottam, pár nappal korábban. Úgy mint: ” jó ember, hatalmas kutyás tapasztalata van, nyilván… Tovább »

Azon a hétvégén annyira fáradt voltam, hogy lefeküdtem egy jó kis regeneráló alvásra, szombat délután.  Szigorúan a terrierrel. 😀 A tervem, miszerint szépre alszom magam – a lehetőségekhez mérten persze 😀 – nyomban dugába dőlt, amikor békés szendergésemet a telefon csörgése szakította meg. A Vadász hívott. Ne már! Micsoda időzítés. – Szia! Nincs kedvetek kijönni… Tovább »

Spyke imád csomagokban turkálni. Főleg a bevásárlás nyűgözi le. Ilyenkor derékig benne van a zacskókban és keresgél. Mindig azok a munkakutyák jutnak eszembe róla, akiket Gazdi fényképezett még Chilében, a reptéren. Ők kábítószert kerestek. Spy csak kaját. Mindenhol. Papírtörlő gurigában, muffin tepsiben, plüss állatban. Csomagban. 🙂 Aznap, hosszú sétát terveztünk. Távol a civilizációtól, olyan több… Tovább »

Januárban történt. Azokon a napokon nagyon hideg volt, és éjjel könnyen lehűlt -20 fokra is a levegő. Imádjuk a telet és igyekeztünk minél több időt kint tölteni, de a korai sötétedés “hazazavart” minket. Hosszú sétán voltunk túl. Spyke még felment a szokásos ellenőrző körútjára, a teraszunk feletti kis erdősávba, én pedig égve hagytam a kinti… Tovább »