Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Néhány sétánk egészen különleges. A réten, az erdőben, és a mezőkön, valódi nagybetűs kalandokat élhetünk át. Olyanokat, amiket kutya nélkül, soha sem tapasztalhattunk volna meg. Erre a sétára, különösen élesen emlékszem. Egyrészt azért mert nem túl régen volt, másrészt pedig azért, mert volt aznap valami furcsa az állatok viselkedésében. De kezdjük az elején. Idén télen… Tovább »

Ha listát kéne készítenem arról, hogy mit szeretek, és mit nem az életben, hát biztosan több dolog szerepelne a pozitív oldalon. Alapvetően optimista vagyok, a listákat, pedig nagyon szeretem. 😀 Meg a pontosságot, és a tisztaságot, meg a rendet, és a… Listázhatnám még… 😀 Van azonban, a nem szeretem dolgok között egy, amivel biztosan ki… Tovább »

Ha késve is, de végre megérkezett a zord tél. Szibériai fagyos napok köszöntöttek be, amikor úgy döntöttem, hogy egy ilyen csodás napot nem is lehet máshol tölteni, mint a réten. Elindultunk Spy-al, hogy felderítsük a téli rétet. A legnagyobb körre vittem, ami úgy másfél, két órás lehet. Terrierfüggő. Tényleg elég hideg volt, amit mindketten nagyon… Tovább »

Hétköznap délután. Dudáló autók, nyüzsgő városi lüktetés. Valami másra vágyom. Csendre és jó levegőre. Gyorsan listázom a sétahelyeket. Az erdő és a rét kizárva, mert csaknem bokáig ér a sár. Ma nem. Ezt sem. Nyűgös vagyok.  Aztán bevillan a mesterterv, hogy a tóparti sétány ideális lehet. Akár egy tókört is mehetünk. Érzem, hogy ma ez… Tovább »

Avagy “tavaszi” nagytakarítás és felújítás a réten, Karácsonykor. Karácsony másnapja. Amikor a legtöbb ember otthon pihen, és a maradék sütit majszolva, lazul a kanapén. De semmiképpen sem térdig érő sárban cuppog egy réten. Csakis egy pici apróságon múlt, hogy nálunk is inkább az első  variáció valósulhasson meg, kiegészítve egy kis kutyasétával. De az élet nagy… Tovább »

Januárban történt. Azokon a napokon nagyon hideg volt, és éjjel könnyen lehűlt -20 fokra is a levegő. Imádjuk a telet és igyekeztünk minél több időt kint tölteni, de a korai sötétedés “hazazavart” minket. Hosszú sétán voltunk túl. Spyke még felment a szokásos ellenőrző körútjára, a teraszunk feletti kis erdősávba, én pedig égve hagytam a kinti… Tovább »

Mindig sejtettem, hogy a Vadásszal csak baj van. Ez a gyanúm nemrég újra bebizonyosodott. De ahhoz, hogy megértsük mi vezetett idáig, ugorjunk kicsit vissza az időben. Az, hogy én nem eszem húst, nem jelenti azt, hogy Gazdi és Spyke fűszálakat rágcsálnak naphosszat. Főzök nekik, mi több Spy-nak külön is. Igyekszem olyan húst beszerezni, ami bizonyítottan… Tovább »

Eddigi írásaimban méltatlanul kevés szó esett Vadásznéról. Néhányszor említettem ugyan, de most Ő lesz az egyik főszereplőnk. Karácsony előtt történt. A nagy sürgés-forgás kellős közepén állítottam be hozzájuk, hogy feltöltsem az éléskamránkat bio élelmiszerekkel. Mint kiderült, két okból is remekül időzítettem, hiszen egyrészt, éppen kisült a kedvenc túrós sütim, aminek ugyan megkaptam már a receptjét,… Tovább »

Múlt éjjel rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Spyke éjszaka lerágta a lábfejem, bokából. Mindössze két logikus magyarázatom van a tekintetben, hogy miért is történhetett mindez. 1. Túl sok volt a nasi, lefekvés előtt. / Ami meg, természetesen a hűtőgépgyártók hibája, mert ha nem szeretnénk, hogy lefekvés előtt még nassoljunk, minek szereltek bele világítást./ 2. A… Tovább »

Fotóblog. Itt, a blogok között, most először jön egy olyan bejegyzés, amiben inkább a képek dominálnak majd. Mindenkit megnyugtatok, ezúttal, nem a saját fotóimból. Azokról ugyanis gyakran lemaradnak dolgok. Egy láb, néha egy fülcsücsök, vagy esetleg egy komplett őz család. 😀 / Bár ez inkább Evelin műfaja./ Ezért, Sári Gazdi képeit használom most. 🙂 Azt,… Tovább »