Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Ma délután, két fiúval, egyedül, nyakamba vettem a rétet. Kellett egy kis csend. Előtte bejelentkeztünk a Vadásznál, és azzal a jó hírrel vágtunk neki a túrának, hogy csak mi leszünk kint. Esetleg még lovasok. Őket, végül nem láttuk. Fotóblog készült a délutánról. 🙂 Indulás után, rögtön megmutattam, milyen finomság vár arra, aki szófogadó lesz. Gyorsan… Tovább »

Ha péntek délután, akkor irány a rét. 🙂 Tudják jól ezt a barátnőim is, így én lehetek az animátor három kutya mellett. Három kutya, mind más igénnyel. Adva van egy úrhölgy, egy bizalmatlan, félős, nagyhangú lelenc, na és a saját terrierkém.  Elég vegyes a csapat, ránézésre is. A rét, azonban mindegyiknek kínál valami olyasmit, amivel… Tovább »

Sokszor láttam őket. A város forgalmas útján haladtak. Üzletek, hentes, családi házak- a kerítések mögött ugató, házőrzőkkel- sportpálya mellett vezetett az útjuk, naponta. Irigykedve néztem azt a harmóniát, ahogy együtt mozogtak. Egy vékony, filigrán lány, póráz nélkül sétált egy rottweilerrel, aki szigorúan egy vonalban haladt vele, semerre sem nézett, semmi sem zökkentette ki. Sem a… Tovább »

Miután tényleg szükségem volt némi kukoricára az őszi dekorációhoz, halált megvető bátorsággal visszamentem a rétre. Óvatosan leparkoltam. Vadkan sehol. Remek. Akkor ma van a csajozós napja, mi meg mehetünk egy teljes kört. A szokásos útvonalunkon haladtunk, amikor Spyke meghallotta, hogy valami mozog a fák közt. Berontott, én pedig azonnal felmértem, hogy merre futok, ha netán… Tovább »

A Big Five, az az öt nagyvad Afrikában, amire előszeretettel vadásznak. Az, hogy ez mennyire sport, és mennyire a pénzről, trófeáról, kínai gyógyászat szerinti hiedelmekről, ékszer, dísztárgy készítésről szól, inkább most hagyjuk is. Azonban, nekem is megvan a környékbeli erdőkben, a saját Big Five-om. Nem kerestem őket. Ők találtak meg minket. Ebből, már ismeritek az… Tovább »

A vasárnapi flúgos futam, egész normálisan indult. Ebéd után összehoztuk a kis csapatot, és megbeszéltünk, egy gyűjtögetős, kirándulós programot. A barátnőmék telke, nincs túl messze az imádott rétünktől, így kézenfekvő volt, hogy náluk kezdünk. A program első felében mi diót és gesztenyét szedtünk. Amíg szorgoskodtunk, a kutyák – két fiú egy lány- habitusuknak megfelelően tettek-vettek…. Tovább »

A kezdeti nehézségeken túllendülve,- Spyke érkezése után jó pár héttel- elértük azt az ideális állapotot, amikor úgy tűnt, bár első kutyás gazdik vagyunk, nekünk mégis minden könnyedén megy. /Az, hogy ez még 6-7 év után sem mondható el, csak később derült ki./Rengeteget beszélgettünk Gazdival, és jó szülőként, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a lehető legteljesebb, és legboldogabb… Tovább »

Spyke érkezése fenekestől felforgatott mindent. Átalakítottuk a lakást, rendszert vittünk a napjainkba, megtanultuk, hogy mi a felelősség, és a gondoskodás. Neki ugye mindig kell, hogy legyen otthon vacsora, ami a mi esetünkben nem mindig volt így, korábban. 🙂 Számomra, a legnagyobb kihívás a kutya tartásban, a rendszeres mozgás volt. Nem azért, mert én és a… Tovább »

Na, nem a tévében futó műsorra gondolok, arra ahol az Úr földi szószólója egy telemarketinges. 🙂 Inkább arra, hogy egy jó kis kutyás délutánt terveztem, akár több órás kirándulással, hazafelé fagyizással. Teljesen elfogulatlanul állítom, mi több, tudom hogy, Spyke nem egy minta kutya. Amikor terriert választottunk, sok mindenre felkészültünk. Persze, voltak meglepetések,  igazi garázdaságok mindig… Tovább »

Amikor kiválasztottam a fajtát, bevallom a külseje alapján döntöttem. Még az sem volt alarm jelzés számomra, hogy egy vadásztól vettük. Gondoltam, na és akkor mi van. Kicsi még, olyanná alakítom amilyenné csak akarom. Volt egy kép a fejemben arról, hogy milyen a tökéletes városi társ. Na ez borult meg elsőként, és cseréltem a tűsarkút, túracipőre…. Tovább »