Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Múlt éjjel rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Spyke éjszaka lerágta a lábfejem, bokából. Mindössze két logikus magyarázatom van a tekintetben, hogy miért is történhetett mindez. 1. Túl sok volt a nasi, lefekvés előtt. / Ami meg, természetesen a hűtőgépgyártók hibája, mert ha nem szeretnénk, hogy lefekvés előtt még nassoljunk, minek szereltek bele világítást./ 2. A… Tovább »

Végre hazafelé robogtam. Közben, fejben gyorsan végigpörgettem a tennivalókat. Egy őrülten hosszú – és rengeteg hülyével terhelt-  nap után, csak egy dologra vágytam. A családomra, és nyugalomra.  Előbb még beadtam gyorsan szervizbe a kocsit, felvettem a csereautót és pár perc múlva, tényleg az utcánkba kanyarodtam. Gyorsan felhívtam a Vadászt, hogy ma réteznénk. Azt mondta, lehet,… Tovább »

Az első, elviselhető nyári nap köszöntött be múlt vasárnap. Este hat körül, épphogy 18- 20 fok volt. Nem volt idő hosszú szervezkedésre, azonnal indulni kellett. Spy-al célba vettük a rétet, hiszen tavasz óta nem voltunk kint.  Gyorsan tárcsáztam is a Vadászt, hogy áldását adja a túrára. 🙂 Legnagyobb meglepetésemre, azonban nem csak jóváhagyta a sétát, hanem… Tovább »

Induláskor, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ma végre, eltöltünk Spy-al egy remek délutánt, ami nem túl meleg számára, és mind a ketten jól fogunk szórakozni. Elvégre, a legjobb helyet választottam.   Magasan a legjobbat. Azt, ahol a domboldalban legelésznek a tehenek, közel vannak a tavak,  és vadban igen gazdag terület. 🙂 A Vadász áldását adta a… Tovább »

A névnapomon történt. Hívott a Vadász, hogy csatlakozzam hozzájuk, egy jó kis vadetetésre. Kaptam magam és Spyke-t, autóba ültünk, és már robogtunk is a megbeszélt találka helyre.  Mivel kissé tartottam a tréfáitól, és az esetleges meglepetéseitől, a szokásos túlélő felszerelésem mellé, ezúttal kesztyűt, sapkát, – bár Evelin után szabadon, én usánkán gondolkoztam –  is csomagoltam…. Tovább »

Karácsony előtt történt. Félelmetes gyorsasággal múltak a napok, és egyre nőtt a nyomás a drága városlakókon- köztük rajtam is- , hogy bevásároljanak az Ünnepre.  Én, aki nagy ívben kerülöm a tömeget, mégis minden lelkierőmet összeszedve elindultam – Aranyvasárnap, hát mikor máskor- hogy beszerezzem a menüm hozzávalóit. Ajándékot, kizárólag neten rendelek, mert így nem kell nyomulnom… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »

Szombat reggel, épphogy elállt kicsit az eső, hívott a Vadász. A kedvenc helyünkre indult a kutyáival. Mint megtudtam, az Asszony kirakta őt kutyástól, mert takarít. 🙂 Gondolta, ha már úgyis lemaradtunk a Csillagászos túráról, – megjegyzem miatta- menjünk ki közösen egy kicsit. Kocsiba ugrottunk és már robogtam is a találkozópontig.   Éppen pakoltam ki a… Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »

Fekszem a kanapén, és töprengek. A fejemen vizes borogatás, körülöttem papírzsepi halmok, ha lennének, biztosan önsegélyező könyveket olvasgatnék. De, ha megfeszítenek sem tudom megmondani, miért lett ma, az én kis Spyke kutyámból egy természeti csapás. Akkor rekonstruáljuk csak a történteket! Már a reggel is furcsán indult. Gazdi kitalálta, hogy bablevest szeretne. Olyat, amit csak én… Tovább »