Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

2018. július 4.-e, egy tökéletlenül tökéletes nap volt. Spyke szülinapja, aki aznap 11 éves lett. Miközben ő egy kölyökkutyát megszégyenítő csínytevéssort generált, én úgy éreztem évtizedeket öregedtem, mindössze egy nap alatt. De annak a napnak minden pillanatát élveztem. Így utólag, pedig biztosan állíthatom, hogy ez volt eddig Spy legjobb szülinapja. De nézzük csak időrendben az… Tovább »

Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. 🙂 Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik… Tovább »

Régebben – még kutyás létem előtt- , amikor azt olvastam, hogy a fajtamentők azt írják, hogy “Sportos gazdinak ajánljuk”, mindig elgondolkoztam. Ez meg mi a fenét jelenthet? Ki a sportos? Mondjuk Gazdi, aki úszik, fut, bicajozik, evez? Vagy akár én is, aki csak nordic-ol és bicajozik? Akkor most lehet terrierünk, vagy válaszunk mást. Egyáltalán lehet… Tovább »

 Emlékszem, minden azzal  kezdődött, hogy Gazdi elkezdett furán viselkedni, röviddel azután, hogy Spy meglett. Telefonált a teraszon, nagyon sokat ült a laptop előtt, és titkolózott. Kíváncsivá tett. Nagyon. Hiába kérdezősködtem, nem tudtam kihúzni belőle mit titkol. Aztán a mozaikok kezdtek összeállni. Főleg akkor, amikor közölte, kérjek szabadságot egy hosszú hétvégére. Tudtam, hogy utazunk. De még… Tovább »

Nem tudtam hogy létezik. Gyermekkorom mesebeli erdeje. Kislányként, a kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás volt. Amíg nem tudtam olvasni, addig olvasott Anyukám, a nagyszülők  – orrvérzésig-, de amint megtanultam olvasni, bevackoltam egy sarokba, és faltam a mesekönyveket. A tanítónénim szerint, mindig is túl élénk volt a fantáziám. Elképzeltem a helyeket, szereplőket, és ha valaki nem… Tovább »

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

A méhecskés kaland után, ideje volt valami más elfoglaltság után nézni. Elvégre, ki mondta, hogy egy nyaraláson majd a napágyban fekve olvasgatok a tóparton. 🙂 Míg Gazdi biciklizik, edz délutánonként, én addig animátorkodom. És, hogy mindezt, hogy oldom meg? Valahogy így! Ha már tó, akkor értelem szerűen, azt terveztük, hogy hajóval indultunk felfedezni a túlparton… Tovább »

Miután elvonultak a viharfelhők, egyszer csak belecsöppentünk a nyárba. A nap nagy részét, a saját kis strandunkon töltöttük. Csakúgy, mint a szomszéd apartmanban lakók./ 16 ház volt./ Spyke felállította a házirendet, és minden kihágást, vagy szabálytalanságot büntetett. Csak éppen mindig, nekem kellett magyarázkodnom miatta. 🙂 Hamar rájöttem, hogy mit nem szeret. Például, ha valaki nem… Tovább »

Kutyával nyaralni nagyon jó. Igaz, hogy valamivel több előkészületet igényel, de minden pillanat miatt megéri. Régen, – amíg csak kettesben nyaraltunk Gazdival- elég volt, ha bedobáltam pár holmit a bőröndünkbe, és irány a nyár. Ja, igen, gyakran előfordult, hogy kimaradt pár cucc, de ez nem igazán jelentett problémát, mert – legfeljebb legnagyobb sajnálatomra- vásárolgattunk kicsit… Tovább »

Spyke az eddigi közös életünk során jó párszor elveszett már. Hol tőlem, hol a Gazditól. Ezekből fogok néhány történetet elmesélni. Ha már múlt alkalommal a nyaralásról volt szó, legyen az első történet egy olyan, amikor a nyaralóhelyen vesztettem el. Ausztriában nyaraltunk, az erdő mellett, egy  tó parton. A kis városban mindenki kutyás, akár póráz nélkül is… Tovább »