Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Talán az idő, talán csak a véletlen, de lehet, hogy inkább Spyke közönye más kutyák iránt, alakította úgy az életünket, hogy egyre több, lassacskán már senior korba lépő kutya barátunk van. Bár a kis PRT is 11 és fél éves már, őt azért még nem sorolom ide.  Azokban a könyvekben, amiket 11 és fél éve… Tovább »

2018. július 4.-e, egy tökéletlenül tökéletes nap volt. Spyke szülinapja, aki aznap 11 éves lett. Miközben ő egy kölyökkutyát megszégyenítő csínytevéssort generált, én úgy éreztem évtizedeket öregedtem, mindössze egy nap alatt. De annak a napnak minden pillanatát élveztem. Így utólag, pedig biztosan állíthatom, hogy ez volt eddig Spy legjobb szülinapja. De nézzük csak időrendben az… Tovább »

Vidéki nagyvárosban – egyáltalán városban- élni kutyával, több mint kihívás. Egy Kalkuttai Szent Teréz nyugalmával megáldott kutyatartónak is. Hát még nekem, aki gyűlöli a tömeget, utálja a zajt és a fennhangon való állandó visítást, a kioktatásokról nem is szólva. Nagyítóval kell keresni a helyeket, ahová kutyával mehetek. Nem elég, hogy az időjárás miatt folyamatosan nagyon… Tovább »

A nyaralás előtti pénteken, a szabadságom első napján történt. Már javában listáztam a tenni és csomagolni valókat, mikor reggel váratlanul felhívott a Vadász. Nimróddal orvosnál voltak – csak a szokásos kötelező körön – és már épp indult, hogy hazavigye, de kiderült, hogy valami extra sürgős tennivalója akadt a városban, így nem maradt idejük hazamenni. Arra… Tovább »

Karácsony előtt két nappal, a rétre indultunk. Fontos küldetésem volt, fagyöngyöt szerettem volna szedni. Spyke-nak be is harangoztam a remek hírt, hogy megyünk a rétre, és autóba vágtuk magunkat. Szépen elkerülve a várost, magasan fent, egy erdei úton autóztunk. Spy, a szokott módon radarozott az anyósülésen, mikor meglátta az erdő felé baktató barátját. Azonnal nyugtalan… Tovább »

Csak, hogy a nagy klasszikus Steven Tyler-t idézzem, szó szerint. 🙂 De miért is citálom őt ide? Mert szeretném ha megnéznénk a múltkori sétánkat, a másik oldalról is.  Amikor megbeszéltük Evelinnel, hogy kiszabadulunk a városból egy kicsit, még nem sejtettük, milyen fergeteges – lehet, hogy az őrületes jobban illik ide?- délutánunk lesz, a vízparton. Való… Tovább »

Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. 🙂 Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik… Tovább »

Nagyvárosi nőként, sosem volt erősségem a tücskök-bogarak, egyéb állatok vizsgálata, vagy felismerése. A Vadásszal is Gazdi találkozott első alkalommal. Talán jobb is, hogy így alakult. Gondolom, ha engem lát meg először, mert mondjuk, én keresek magunknak kutyát, még a környékről is elköltözik, nemhogy nekem adja Spy-t. Végül, Gazdi hozta el Tőle a pici Spyke-t. Az… Tovább »

 Hétköznap reggel. Már megint kicsit csúszásban vagyunk. Nem miattam, én mindig pontosan kelek, készítem a kávét, reggelit. Van egy lustaság – igen Spyke – aki mindig húzza még az időt. Ágyban lustálkodás közben,  minden reggel, gondosan megmossa a kezem, arcom, aztán visszaalszik, legtöbbször úgy hogy a vesémbe fekszik. 😀 Nehéz otthagyni, és indulni, de menni… Tovább »

Régebben – még kutyás létem előtt- , amikor azt olvastam, hogy a fajtamentők azt írják, hogy “Sportos gazdinak ajánljuk”, mindig elgondolkoztam. Ez meg mi a fenét jelenthet? Ki a sportos? Mondjuk Gazdi, aki úszik, fut, bicajozik, evez? Vagy akár én is, aki csak nordic-ol és bicajozik? Akkor most lehet terrierünk, vagy válaszunk mást. Egyáltalán lehet… Tovább »