A kocsmák réme…

Ez a történet még nyáron kezdődött. Gazdival kitaláltuk, hogy belevágunk  nagy álmunk megvalósításába. Spyke, baba kora óta járjuk a Mecseket. Szinte minden útvonalat ismerünk már, de a szívünknek legkedvesebb mégis a rét, és környéke. Ha húzunk egy 10 km-es sugarú kört, akkor be is tudjuk határolni, hol keresgéltünk.  Mert a vágyunk, egy saját kis birtok volt, ami mára hivatalosan is a miénk. Augusztusra találtuk meg azt a telket, amire mindketten azt mondtuk, hogy: Igen! Ez az! Decemberre lett a miénk, hála a Földtörvénynek, ami kb. egy Nemzetbiztonsági átvilágítással ér fel. Mire minden Bizottság, őstermelő, gazdálkodó, szomszédok, Állam stb. elővásárlási joga lejárt, és jóváhagyták a vételt december vége lett.

Szerencsére, mi már augusztusban elkezdtük a munkákat, hiszen egy kb. 10 éve műveletlen területről beszélünk, és az eladóink rájöttek, hogy azzal, ha mégsem valósul meg a vétel, mi pedig kipofozzuk a terület, ők csak jól járnak. Kockáztattunk, és belevágtunk.

Sok segítségünk volt, sok vicces történet született. Magát a területet, és a környéket, a Vadász javasolta. Igaz, hogy ez kb. félúton van Pécs, és az ő falujuk között, de az összes környékbeli faluban lakó ismerősét végigkérdezte, közösen végigjártunk rengeteg eladó telket, és végül ez maradt. Szerelem első látásra. Mutatom milyen volt. 🙂

A mi, aprócska kertünk…

Belecsöppentünk egy kis falusi közösségbe. Összeismerkedtünk a szomszédokkal, – azzal az eggyel aki itt lakik :-), és a többiekkel is  – és igyekeztünk haladni a munkákkal, hogy tavaszra elkészüljünk. Mindent ketten csináltunk Gazdival. Na jó, hárman, mert Spy minden alakalommal jött velünk. Imádja a helyet. De ki nem. 🙂  Legszívesebben a pince tetejéről figyelte a környezetet. Mozgás pedig volt bőven. Rókák, őzek, nyulak, egerek, macskák. Néha, a fák mögött, a gerincen húzódó úton még birkák, és lovasok is jártak. A kis PRT pedig megmutatta ki is a terület ura. Ha már a vadászati jog is a miénk. 😀

Spyke, őzlábbal…

A vár ura…

Spyke körülnéz…

Magaslati levegőn…

Ne már! Ez macskamentes övezet…

Szépen haladtunk is munkákkal, sikerült kitisztítani a területet – ezt Gazdi egyedül csinálta- , és elérkezett az ősz, az ültetés ideje.

Ezt, a kevés, mellig érő solidago-t kellett kiirtania Gazdinak…

Szükségünk volt egy kis segítségre, hogy a műveletlen földből valódi édenkert legyen. Ehhez leginkább egy traktor, és egy traktoros kellett. Mindenki segített, akit csak ismertünk. Husky jött fát vágni,- jaj de szerettem 🙂 – a Vadász szerzett az erdészettől egy olyan frankó kis gépet, amit elég volt végigküldeni a cserjésen, és mindent ledarált. Így lett művelésre kész a kis birtokunk.

Szántásra várva…

Augusztus végén, pedig elkezdtük vadászni a traktorosokat. Szóltunk a faluban kettőnek is, ajánlott egyet a Vadász is, de végül egyik sem jött szántani. Igaz, hogy hatalmas  szárazság volt, mert szinte 3 hónapig nem esett semmi, és a föld is csont keményre tömörödött. A traktorosok, és mi is esőért imádkoztunk. Az idő pedig csak szaladt. Már novemberben jártunk, de szántásról szó sem lehetett. Még mindig nem volt eső. Vagy ha volt eső, akkor túl nagy volt a sár, ha pedig minden körülmény ideális volt, nem értek rá a traktorosok, vagy ha ráértek, biztosan elromlott a traktor.

Éreztem, hogy valami nem stimmel. A problémára, végül az egyetlen szomszédunk világított rá. Kiderült, hogy a traktorosok ismerik egymást, és egyikük sem akarja elvenni a másik munkáját. Ezt a helyi kocsmában jól meg is beszélték. Nélkülünk. Ott hallotta a szomszéd is. Kezdett fogyni a türelmem, és úgy döntöttem, tisztázni fogom velük a helyzetet. Mindegyiket felhívtam, és felvilágosítottam, hogy addig egyiküknek sem vagyok a megrendelője, és egyikük felé sem vagyok elköteleződve, amíg valaki oda nem jön hozzánk szántani. Nem érdekel, hogy ki, de valamelyikük jöjjön. A háromból, gyorsan sikerült egyre leszűkíteni a kört. A másik kettő pedig vérig volt sértve. Nem szoktak hozzá, hogy egy nő vezényeljen nekik. 🙂 Tudom. Nem egyszerű velem sem, és nyilván az sem segített, hogy megígértem mindeháromnak, hogy bármikor bejuttatom őket a legközelebbi Kórházba. 😀 Ezt kissé félreértették, pedig csak arra gondoltam, ha szükségük van rá, lehetnek VIP betegek, akár ők, akár a családtagjaik. Jó, ez még így is elég vészjósló. 😀

Teltek a hetek, és az utolsó traktoros – aki még szóba állt velem- szintén csak ígérgetett. November közepén,  végső elkeseredésünkben ismét a szomszédhoz fordultunk. Volt egy icike- picike traktorja, amivel ugyan a teljes területet nem, de legalább a fák helyét fel tudta szántani. Nem szívesen kértük meg erre, mert egyszer már felborult traktorostól nálunk, amikor elszállította a budit, amit neki ajándékoztunk, rögtön, a vételt követően. Éppen csak le tudott ugrani a traktorról, – szerencsére nem szorult alá, és így nem lett belőle VIP beteg-  de jó néhány markos falusi legény kellett, hogy kerékre állítsák a traktort. Miután ez sikerült, az ajándék budi, be is került a szomszéd kertjének mértani közepébe. 😀 Ilyen előzmények után, érthető, hogy neki miért nem szóltunk.

De mint mondtam, a lehetőségek egyre szűkültek. Végül Gazdi, és a szomszéd nekiálltak szántani. Ezzel pedig ismét pályázhattak- ezúttal közösen-  a falu bolondja címre. A szántás, a következőképpen történt. Az ekére, egy hatalmas követ tettek, majd Gazdi is ráállt, hogy még jobban lesúlyozza, hogy véletlenül se boruljanak fel ismét, és így mentek egy kis kört. Naná, hogy mindenki látta, és ismét volt beszédtéma a faluban. De nem bántuk. A lényeg, hogy végül elültettük a fákat. Ebben Spy volt igen hasznos segítség, aki minden gödörbe belemászott, leginkább akkor amikor bekerült a trágya. Mert azt is kaptunk. 😀

Innen jött a trágya…

A fák, végül November végén a helyükre kerültek, lett kerítésünk is, de a szántással még mindig nem haladtunk. Teljesen el voltam keseredve, és nem tudtam mit kéne csinálnom, hogy megbékítsem a falusiakat. Végül belenyugodtam abba, hogy akkor majd tavasszal újra nekifutunk.

Amerre jártam, minden felé szépen felszántott földeket láttam. Irigykedve néztem, ha azt láttam, hogy egy-egy földön éppen szántanak. A gond csak az volt, hogy ezek a földek, általában nagyon messze voltak tőlünk, inkább a Vadászékhoz közeli területeket művelték.

Végül, egy kutyasétáltatás alkalmával ismét ránk mosolygott a szerencse. A vadászterületen, favágók dolgoztak. Jó pár nappal azután, hogy végeztek, egy vasárnapi sétánkon valami zúgást hallottunk az erdőből. Két traktorral vontatták ki a rönköket. Először nem foglalkoztunk vele, de aztán a séta végén megfogalmazódott a nagy terv a fejemben. Szóltam Gazdinak, hogy tegyük be Spy-t a kocsiba, mi pedig ismerkedjünk össze velük gyorsan, – igaz személyesen még sosem láttam egyik traktorost sem, de a szomszéd leírása alapján, ez a pasi csakis a harmadik jelöltem lehet, az aki még szóba áll velem-  és kérjük meg őket, hogy jöjjenek el hozzánk szántani.

Végül, odamentünk hozzájuk, és belevágtam a közepébe.

-Jó napot! Schmidt Ágnes vagyok, és szerintem Ön, biztosan Csaba.

-Jó napot! Nem én Márton vagyok.

Bevallom, ez kicsit meglepett, de nem mutattam. / Basszus, pedig a szomszéd azt mondta, hogy egy fiatal, nagydarab pasi fog jönni hozzánk. Talán itt klónozzák a traktorosokat?/

Egyébként pedig, bingó! Egy negyedik traktoros. Éppen előadom a kis mesénket arról, hogyan hagyott cserben három falusi, mikor megáll a másik traktoros is, kiszáll egy 30 év körüli, vékony pasi. / Ennyit a klónozásról./

Ő is bemutatkozott. Ne már. Az a falusi volt, akit Kórházba akartam juttatni. 😀 Meg is dicsértem, hogy milyen jól tartja magát, mert idősebbnek gondoltam a hangja alapján. Elbeszélgettünk mindenről, majd megkezdődött a szokásos ki szántson nálunk, kettőjük közül, körtánc. Tudtam, ha megint felbosszantom őket, biztos, hogy csak más megyéből fogok tudni embert szerezni, legközelebb. 😀

Ezért, arcomon angyali mosollyal végighallgattam, hogy kinek milyen teljesítményű a traktora – miközben csikorgattam a fogaimat, de mindent a cél érdekében- hová járnak gumit cserélni, hány órát dolgoznak stb. Gazdi, pedig beszéltette őket. Engem annyira lemerített 5 perc műszaki előadás, hogy végül inkább fogtam a kutyát, és visszatrappoltam vele az erdőbe. Nem érdekelt, hogy sár van, és lefagy a lábam a gumicsizmában.

Egy fél óra múlva, mikor visszaértünk, még mindig ment az alkudozás. Végül meguntam, és elkértem az új fiú, Márton telefonszámát is. Abban maradtunk, hogy januárban keresnek majd. Vagy ha ők nem, akkor én tuti telefonálni fogok.

Beültünk a kocsiba, és mondtam Gazdinak, hogy ne aggódjon, ha mégsem hívnak, akkor máris újabb, brilliáns tervem van. Az első utam januárban, ahhoz a gumishoz vezet majd, ahová minden traktoros jár a környékről. Ott elkérem mindegyikük számát, és újra nekiugrom a project-nek. Na ezt kapjátok ki klónok. 😀

Eljött az év utolsó napja, és megtörtént a csoda. Szilveszter hajnalban jött két traktoros – maguktól kerestek előző nap, méghozzá a két vérig sértett falubelink! – és felszántották a földet.

Komolyan mondom, ha valaki azt mondja pár évvel ezelőtt, hogy én ennek ennyire fogok örülni, biztosan körberöhögtem volna.

De a lényeg, hogy elkészült a munka. Néhány nap múlva pedig bejelentkezett a harmadik traktoros,  Csaba is, hogy ő most jönne szántani. 😀 Hát, drága barátocskám, majd legközelebb. Mondjuk tavasszal, amikor lehet jönni boronálni. 😀 De addigra, remélhetőleg már bebiztosítottam magam a két falubelivel, mert a fizetségen felül, küldtem nekik pálinkát is, Gazdi pedig végighallgatta az összes történetüket.

Ennyi a rövid előzmény. És akkor térjünk rá a lényegre. Nemrég összefutottam Vadásszal, és köszönés nélkül ezzel indított.

-Hallom, ismeretlen pasiktól kéred el a telefonszámukat. 😀

-Én???

-Miért? Nem te rohantad le az erdőben azt a két traktorost, és nyúztad őket a szántással?

-Honnan tudod? Egyébként meg lehetett más is.

-Ne röhögtess! A hajtók mesélték, hogy a környéken az összes kocsmában, mindenki attól a szivárványszínű gumicsizmás nőtől retteg, aki Kórházba akarja juttatni a traktorosokat, és letámadja őket munka közben, majd egy kínvallató alaposságával, kivasalja belőlük a telefonszámukat.

-Ez még mindig lehet más.

-Spyke nevű PRT-vel?

-Jó, igen! Én voltam. Meg Gazdi. De ez is a Te hibád. Ha a te traktorosod, időben eljött volna szántani, nem kényszerülök ilyesmire. Ha pedig ez nem vált volna be, a következő utam a gumishoz vezetett volna.

-Jaj ne! Nem is tudom, hogy ez miért nem lep meg. Egyébként, Gazdi is beszédtéma, őt is látták, ahogy állt az ekén, és szántottak,  a bolond szomszédotokkal.

-Azt nem tudod véletlenül, miért gondolták meg magukat?

-A hajtók szerint nagyon kedvesek voltatok, látták, hogy ismeritek a környéket, szeretitek a természetet, és Spy -t.

Még jó, hogy szeretem…

Te pedig élőben, sokkal szerethetőbb vagy, mint telefonon. 😀 De a hajtók is rásegítettek. Mikor rájöttek, hogy ki is a kocsmák réme, elmeséltek minden sztorit rólad.

Ezzel buktam le…

Igaz, még nem értek a végére, de azt már biztosan tudom, hogy mennek a srácok tavasszal is hozzátok, boronálni. Ja igen! És jössz a hajtóknak is egy kis pálinkával.

-Ne idegesíts! Tudod, hogy azt mindig úgy kapom ajándékba. Most akkor, mehetek az egyik Kórházba, és dicsérhetem a kedves Igazgató urat, hogy hozzon megint pálinkát nekem. Ez most, a Karácsonyi ajándékom volt. Eddig mindent üveggel, amit tőle kaptam a földbe forgattam, mert tudod, hogy az összes üveg a nálunk dolgozóknál landolt. Na mindegy, jön a névnapom. Majd erősen presszionálom.

A lényeg, hogy sikerült beilleszkedni. 😀 Hát, itt tartunk most. De vannak még jó kis történetek, mert nálunk mindig zajlik az élet.