Pamplona, magyar módra…

Ha listát kéne készítenem arról, hogy mit szeretek, és mit nem az életben, hát biztosan több dolog szerepelne a pozitív oldalon. Alapvetően optimista vagyok, a listákat, pedig nagyon szeretem. 😀 Meg a pontosságot, és a tisztaságot, meg a rendet, és a… Listázhatnám még… 😀

Van azonban, a nem szeretem dolgok között egy, amivel biztosan ki lehet kergetni a világból. Ezek a különféle gépek, kütyük, és szerszámok rémes lelőhelye, a barkácsbolt. Ha Gazdi beugrik valamiért, hát inkább ülök néhány órát a kocsiban, de én oda, a lábam be nem teszem. Kivéve, ha a listámon szerepel valami, amit csak ott lehet kapni. 😀

Ez a rövid kis bevezető, fontos lesz a következő történet szempontjából.

Történt ugyanis, hogy nemrég a szokásos, év végi kamrafeltöltés miatt, elindultam a Vadászhoz. Korábban, kapott egy listát arról, mire is lesz éppen szükségem, és persze én is bepakoltam nekik néhány dolgot. 😀 Már csak pár percnyire voltam tőlük, amikor hívott, és elmondta, hogy egy kicsit késni fog. Ettől a mondattól, azonnal tikkelni kezdett a szemem. De sebaj, csak optimistán. Útközben majd megállunk Spy-al, és kicsit sétálunk. Mondjuk a faluban, ahol nincs akkora sár.

A falu felé haladva, észrevettem valamit az autóból, ami eddig rejtve volt. Bokrok, cserjék takarták egész nyáron, és ősszel. Most, hogy már nem volt levél a fákon, megláttam. Naspolyabokornak tűnt, a kocsiból. Gondoltam megállok, és szedek egy kicsit. Elvégre ráérek.

Valamiért, ezek a bokrok általában egy-egy beláthatatlan kanyarban vannak, így csak jóval távolabb tudtam megállni. Kipattantam az autóból, és elkezdtem visszafelé gyalogolni. Nem igazán kutyasétához, naspolyaszedéshez, vagy sárdagasztáshoz voltam öltözve, mivel munkából hazafelé kanyarodtunk csak be,  a Vadászékhoz.

Tudományos munkatárs…

Vizuális típusok előnyben, mert magas sarkú csizmában tipegtem a bokrok felé. Persze, hogy éppen akkor jött egy autó, a faluból kifelé. Látva, hogy egy nő sétál az út mellett, rögtön megállt, és próbált segíteni.

-Lerobbant a kocsija?- kérdezte.

-Jaj nem! Minden rendben, csak láttam egy szép naspolya bokrot az úttól befelé. Azt megyek megnézni.

-Van arra több is. A pihenő kereszt felé is talál még párat.

-Köszönöm, azt tudom hol van, szóval, akkor biztosan megtalálom.

Mint egy kisgyerek az édességboltban, én is úgy éreztem magam. Amerre a szem ellát, csak naspolya. A december utolsó gyümölcse, tele C vitaminnal. Egy nagy szatyorral szedtem. Mire végeztem, két centivel még magasabb lettem, de nem a boldogságtól lebegtem a föld felett, hanem szimplán csak ennyit adott hozzá a csizmámhoz a sár.

Visszasétáltam a kocsihoz, kicsit levakartam a sarat, ránéztem az órámra, és megállapítottam, hogy még pont időben vagyok. Mert késni, mint már mondtam, azt nagyon nem szeretek. 🙂

Begördültem a Vadászék felhajtójára, de láttam, hogy még ezzel a kis kitérővel is simán beelőztem. Azért, hogy elüssem az időt, nekiálltam gyümölcsöt enni. Pár perc múlva, mindenem ragadt. Eddig, csak a csizmám a sártól, de most már a kezem is. 😀

Pont kikecmeregtem a kocsiból, vizet keresgélve, amikor aznap már másodszor, a segítségemre sietett valaki a faluból. Husky, épp akkor ért haza. Róla már írtam korábban. Itt: Én és egy husky… 

Látta, hogy nincs otthon a Vadász, így beinvitált, hogy ne kint várjak, plusz egy kézmosás, meg némi cipőpucolás is rám fért. Amint beléptünk az udvarba, Spy rögtön a kerítéshez rohant, hogy ha csak elválasztón keresztül is, de üdvözölje a Vadász kutyáit. 🙂

A bácsi pedig, mint mindig, most is lelkesen mesélt. Szóba került, hogy a Vadásznál már csak második helyen vagyok bénaságban. Letaszított a trónról valaki. Történetesen egy horgász.

Elégedetten konstatáltam, hogy lassan, de biztosan alakulok, és már nem az én botcsinálta bénázásaimon nevetnek faluszerte. Kivéve talán a naspolyaszedést, ahol a dress code, biztosan nem business standard. 😀

Szépen rendbe hoztam  magam, és kinéztem, hogy lássam, Spy mivel foglalatoskodik éppen. Gyanúsan nagy volt a csend. Az én arany kiskutyám, a kert végében lévő legelőnél ügyintézett. Faluhelyen, sokszor a házak mögött kezdődnek a legelők. Itt ez, pontosan a bácsi kertjének a végénél volt. A tehenek az itatónál gyülekeztek. Tudtam mi fog következni, megtörtént ez már máskor is, ezért átsprinteltem az udvaron. Még arra sem volt időm, hogy a NEM-et kimondjam.

Szemtől szemben…

Spyke, berohant közéjük, megugatta a bikát, és nem tágított. Ott állt szemben a 10 kg össztömegű kis PRT, a 600 kg-os bikával. Nem volt mit tenni, én is berohantam, majd irányba állítottam Spy-t, és Pamplonásat játszva, kifutottunk előlük.

Egy kis Pamplona, magyar módra…

Megcéloztuk az udvar  végében álló fáskamrát. Az jó fedezéknek tűnt, ha netán ránk rohanna a teljes csorda. 😀

A fáskamrában pihegtem, és a károkat mértem fel. A csizmám pedig, már nem sártól ragadt, és, hogy még harmonikusabb legyen az összkép, futás közben, némi trágya a nadrágomra is jutott. Erre a látványra, és a halk szitkozódásomra ért oda a bácsi is. Ha pedig már ott voltunk, gondolta kicsit eltereli a figyelmemet, megnyugtat, és megmutatja legújabb büszkeséget, a teljesen új láncfűrészt. Egy másik, az előzőnél és robusztusabb huskyt.

Nem gondoltam, hogy lehet még fokozni a kínjaimat. Pedig igen. Egy rövid kis ismertető következett a láncfűrészről, a következő vázlatpontok szerint.

-rövid kitekintés a láncfűrész piacra, és konkrét márkaismertetés

-összehasonlítás a korábban használt és gyártott valamennyi modellel, fogyasztás, ár-érték, méret szerint

-szerviz igény, és költség, valamint garanciák összehasonlítása

Eközben én, sűrűn bólogattam, néha hümmögtem, és Spy-t simogattam. Emlékszem, arra gondoltam, mennyire jó lenne, ha most azonnal megtámadná a falut egy két méteres mutáns hód, és Husky-t hívnák, hogy vágjon ki minket a farakás alól. Ábrándozásomat fékcsikorgás szakította félbe. Megjött a Vadász! Korábban még sosem örültem ennyire neki.

Elköszöntem a bácsitól, és már mentem is, a szomszédba. A Vadász, látva, hogy a fáskamrából jövünk, és érzékelve az elnyúzott arckifejezésemet, csak annyit kérdezett:

-Van még kérdésed a láncfűrészekkel kapcsolatban?

Vettem egy mély levegőt, és belekezdtem.

-Csak egy. Szerinted, mégis milyen arányú olaj-benzin  keveréket használhat a texasi láncfűrészes, hogy neki soha nem füstölt a fűrésze? Egyébként, pedig te vagy az oka mindennek! Mindennek, ami ma velem történt. Ha időben jössz, nem állok meg naspolyát szedni, hogy aztán nyakig ragadjak a sártól és a gyümölcstől. Eközben, nem néz hülyének egy falusi sem, mert teszem mindezt magas sarkúban. Nem kell bejönnöm a szomszédba, nem kerget meg Spyt-t és engem a bika, futás közben nem leszek derékig trágyás és sáros ismét, és főleg, – nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez volt a legrosszabb a mai napban- nem kell végighallgatnom MINDENT a láncfűrészekről. Könyörgöm, ha legközelebb késel, még időben jelezd, mert akkor be sem kanyarodok a falu felé, vagy ha mégis, legyen annyi időm, hogy még előtte felhívjam Pótvadászt, és megkérjem, hogy álljon lesben, és ha meglátja, hogy még egyszer az életben arra vetemedek , hogy beteszem a lábam Husky-hoz, akkor azon nyomban,  ott rögtön, nyugodtan terítsen le egy jól irányzott lövéssel, és vessen véget a szenvedéseimnek.

-Befejezted, dráma királynő? Gyere vedd le a sz@ros csizmád, és szedjük össze amit vinni akartál, és vigyük be a mi holminkat is.

-O.K. De van egy feltételem, most rögtön el kell mesélned azt a bizonyos horgászos sztorit. Husky említette, hogy már nem én vagyok a legnagyobb lúzer a környéken.

-Tényleg nem, és amíg pakolunk, elmesélem, hogyan lettél második, a legtöbb marhaságot összehordó ismerősöm körében. Nagyot kell alakítanod majd, ha újra az élre akarsz kerülni, mert megérkezett a trónfosztó. 😀 Pedig, amit nyáron műveltél a pincesoron, az mindet vitt. Eddig.

De a rémálom a pincesoron, és a horgászos mese is már egy másik történet…