Senior korcsoportosok…

Talán az idő, talán csak a véletlen, de lehet, hogy inkább Spyke közönye más kutyák iránt, alakította úgy az életünket, hogy egyre több, lassacskán már senior korba lépő kutya barátunk van. Bár a kis PRT is 11 és fél éves már, őt azért még nem sorolom ide.  Azokban a könyvekben, amiket 11 és fél éve vettem meg, hogy kezdő kutyásként némi útmutatást kapjak, komplett fejezetek szólnak az idősödő kutyák gondozásáról. Nos, az ott leírtakat szerencsére még nem kell alkalmaznom. Mostanában, inkább egy visszafiatalodási ciklust élünk meg, amikor is Spy olyan lelkesen rosszalkodik, mint kölyökkorában. Ezzel is,  állandó mosolyt csal az arcomra. Vagy ráncot a homokomra, ha mérgelődöm valami olyan lényegtelen apróságon mint trágya a kocsiban, vagy sz@rcsimbók az új nyakörvén, és mélyen a bundájában. 😀

Következzen hát két, aranyos történet, a senior korcsoportos barátainkról.

Nemrég történt, hogy egy igen kedves kutyás ismerősünk segítségre szorult. Egy rövid időre, új időbeosztása lett, és már nem tudott annyi mozgást biztosítani reggel a kutyusának, mint korábban. Mivel rengeteget sétáltunk együtt korábban is, átvettem pár napra a reggeli fárasztást.

Haverok, buli, ásás…

A legeslegjobb barát!

Ezzel nekem végképp semmi dolgom nem volt, mert a munka nagy részét Spy végezte. Leginkább a bordeux-i fején ugrált. 😀

A napunk úgy indult, hogy reggel lefékeztünk a házuk előtt, megvártuk még a kutyus megreggelizik, szigorúan csak a Gazdik kezéből – ez azért megmosolyogtató, mert egy bordeux-i dogról beszélünk, aki még életében nem evett tányérból, és azért nem kis adagot tol be 😀 , szóval meglehetősen vicces, a könyékig kilós konzervdobozban túró Gazdi látványa – aztán beszáll a hátsó ülésre, és indulunk. Spyke-val együtt sétáltak, majd közös túrások, röfögések, hempergések után, mindkét fiút bevarázsoltam az autóba, és hazafurikáztam a pótkutyát, ahol aztán a kertjükben várta, hogy megérkezzen a Gazdija.

Miután letelt a közös sétálós időszakunk, egy kora reggeli telefonhívást kaptam tőlük.

-Tudod, hogy teljesen elrontottad a kutyám? – kérdezte.

-Most viccelsz? Úgy mégis mivel?

-Egyszerűen megőrjít. Napok óta nem hajlandó gyalog feljönni az erdőbe. Reggelente, csak megáll a kocsi hátsó ajtajánál, és várja, hogy kinyissuk. Aztán beül, és indulunk. De ma baj van. El kéne jönnöd érte, mert bent ül a kocsiban, de lemerült az akkumulátor, és nem hajlandó kiszállni. Kiemelni meg nem tudom mert kb. 80 kg. Szóval csak ül ott, és várja, hogy induljunk. Próbáltam kicsalogatni is de nem mozdul.

-Nyugi, mindjárt megyek. 😀

A látvány, ami fogadott egészen abszurd volt.  A vérig sértett kutya a kocsiban trónolt, a Gazdi erőteljesen káromkodott, a kocsi pedig tényleg nem indult. Annyira vicces volt, hogy elnevettem magam. Aztán beálltam melléjük, és áttereltük a kutyát hozzánk. Ez már könnyen ment, mert miután látta, hogy begördült a hintó, a kutya kegyesen kiszállt a rozoga kocsiból, és egyszerűen csak szállító alkalmatosságot váltott, majd szigorúan, neki háttal elhelyezkedve, faképnél is hagyta a káromkodó Gazdáját.  Aznap, ismét a teljes rakománnyal indultam útnak. 😀

A másik eset egy vendégségben történt. Úgy ahogy illik, ha kutyás házhoz megyünk, jó nagy ajándékkal felszerelkezve leparkoltunk, újdonsült barátaink házánál. Spyke előző héten kozmetikában volt. Azért is, mert ez volt még a tél előtti utolsó nyírása, és azért is, mert lányos házhoz mentünk.  😀 A csajok izgatottan várták már a kis PRT-t. Spyke nemes egyszerűséggel, belovagolt az udvarba, és gondosan lepisilt mindent. Végig azon nevettünk, hogy csak úgy tapadnak rá a nők. Spy futott elöl, mögötte ügetett a két lány. Úgy néztek ki, mint akik tornasorba álltak.

Valahogy, sor került az ajándék átadására is. Mintegy varázsütésre, előkerült a három kutya, és felváltva tolakodtak, hogy ki ne maradjanak a kóstolásból.

Spy, a jól nevelt -aki amúgy az ajándékot hozta- az első sorban ült, pont neki ne jusson. Úgy evett, mint akit éheztetnek.

Spy, már viszi is a zsákmányt. Ő kapott elsőként…

Előkerült a fényképezőgép, és csináltunk pár hevenyészett képet róluk.

Miközben a sztárfotót elemezgettük, a kutyák ismét leléptek. Emlékszem arról beszéltünk, hogy milyen nagy rendező az élet. Ők, a foxi lányt menhelyről hozták, és csak tippelni tudják a korát. A kis yorki, pici koruk óta náluk él. A képre nézve, láttuk, hogy ugyan a lány csak 8-9 éves lehet, Spy pedig 11 felett van, mégis ő tűnik fiatalabbnak.

Arcok…

-Hogy csinálod? Mi a titok? -faggatott a vadi új barátnőm.

Vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem.

-Sajnos az időt nem tudom uralni. De ha kívánhatnék csak egyet, biztosan azt kérném, hogy örökre együtt maradjunk. Van pár dolog, amit viszont kontroll alatt tartok. Súly, étrend, kivizsgálások, mozgás, pihenés. Van pár tippem is. Pl. sosem sétáltattam városban. Ő, ugyanis egy magasságban van a kipufogókkal. Mi több, ha autóban ülünk, és egy régi füstölgő rom megy előttem, lezárom a szellőztetőket is. Rétre, tópartra, erdőbe járunk, naponta kétszer. Hóban, nyáron, esőben, ködben. Vegyes koszton él, amit vagy én főzök, vagy nagyítóval átvizsgálom az összetevőket, ha bolti kaját kap. Figyelek az egészségére, mostanában pedig az emésztésére is. Nem engedem, hogy fogköve legyen, és járunk évente szív ultrahangra is. Többször jár laborba mint én. A megelőzésben hiszek. Sosem korlátozom. Hagyom, hogy kutya lehessen, olyan, aki nem robotként, vagy rabszolgaként működik. Hagyok időt neki mindenre. A pihenésre főleg. Meleg, kényelmes fekhelyeket készítek télen, nyáron pedig hűsítő párnát használok. Megszegek minden kutyakiképzős szabályt, mert hiszem, hogy játékkal, szép szóval, és szeretettel is célt érek. Csak ritkán kiabálok, de akkor aztán pucol vissza hozzám. 😀 Figyelek a súlyára. Lesem minden rezdülést. Tudom mikor van baj, mikor szimulál, és mikor van jól. Változatos programokat találok ki neki. Rossz időben, otthon játszunk. Mert állandóan igényli a foglalkozást.

-A kis foxi nem tud játszani. Sem labdával, sem játékkal. Csak örömköröket fut, olyan gyorsan, mint egy agár.

-Akkor megtanítjuk. Csinálunk nekik gurigás játékot. Spyke, majd megmutatja, mi a játék lényege. Lefárasztjuk az agyukat is kicsit, mert egy feladatot kell megldaniuk.

Ezzel a lendülettel, el is készítettem pár papírtörlő gurigába rejtett jutalomfalatos játékot, amit gyorsan újságpapírba csomagoltam.

Kimentünk az udvarba, hogy bemutassam, hogyan fog Spy játszani a gurigákkal.  Arra, amit kint láttunk, azonban nem számítottunk. A banda, egy helyre verődve sorban állt, és felváltva fetrengtek valamibe. Igen, a yorki is! Üvöltve, – miközben én a papírtörlő gurigákkal hadonásztam-  közelítettük meg a helyszínt. A tökéletes bűntény helyszínét. Egy friss madártetem felett őrködtek, és szépen sorban mindenki belefeküdt, kivárva a sorát. Egy helyszínelő alaposságával rekonstruáltuk a történteket. Mivel Spy nem mutat semmilyen érdeklődést a madarak iránt, biztosan a foxi volt a tettes. Tudtam, hogy egy erdőben találtak rá, dögből lakmározva. Valószínűleg rabsicoké volt, de valahogy elvesztették. A környékbeli vadászok nem ismerték őt. Így került a menhelyre, onnan pedig az új otthonába. Neki, egy madarat megfogni, nem kihívás. Nincs is soha betolakodó az udvarban. Nagy ívben kerüli őket minden sün, macska, egér stb. De mindegy, hogy honnan jöttek, mi a történetük, ha bandába verődnek, biztos, hogy kő kövön nem marad. Főleg, ha a banda kétharmada vadászkutyákból áll. 😀

Spyke, vigyorogva rám nézett, ő ilyesmiért nem szokott kikapni, és amikor meglátta az új játékot, azonnal reagált a gurigákra. Kiszedte a kezemből és ezer apró miszlikbe aprította, pont mint otthon. A foxi lány eközben örömében akkora köröket futott, hogy csak abban elszédültünk, ahogy néztük. Spy észlelte, hogy mi történik, és útonállóként rárontott a foxira. Szigorúan a lábára koncentrálva, mintha terelőkutya lenne. Amíg ezek, madárbelsőségesen, véresen rohantak fel-alá, a yorki kievett minden gurigából, minden falatkát. Aztán, egyszer csak vége lett az őrületnek. Ott álltunk egy madártetem felett, egy papírfecnikkel sűrűn beborított udvar közepén, és próbáltuk megőrizni a hidegvérünket. Mint egy komplett csatatér, úgy nézett ki az udvar. Először a yorkit sitteltük le, és vittük be a fürdőszobába. Majd gyorsan felosztottuk a feladatokat. Még a yorki fürdött, én a terriereket fogtam be. Elkaptam a foxi lányt, aki, amikor felemeltem, a karomba simult, és egy cápa módjára, csattogtatva fejezte ki, hogy mennyire boldog. Mindenáron arcon akart csípni. Ő így fejezi ki a szeretetét.  Spyke, eközben ugrált rám, hogy tegyem már le azt a kutyát, majd ő elintézi. Nehogy már itt csattogjon rám. Miután bevittem a foxit is a fürdőbe, nekiálltam összeszedni a feltrancsírozott papírt, és a madármaradványt az udvarból. Vendégségben voltunk, igyekeztünk jó benyomást tenni. 😀  Bár én leginkább azon igyekeztem, hogy bent tartsam az ebédem, amíg a madarat csomagolgattam. Miután végeztem, ott álltam csapzottan, háborgó gyomorral, és mint észrevettem, madárbelsőségektől csatakos pólóban, az udvaron. Véres volt a nadrágom is, ott, ahol Spy dörgölőzött hozzám. Végül, kölcsönpólóban, egy büdös, de amúgy édesdeden szuszogó kutyával autóztam hazáig. Kiváncsi vagyok, mikor hívnak meg újra. 😀

Ahogy elnéztem a békésen alvó Spy-t, csak az járt a fejemben, bárcsak így maradhatnánk. Örökre.

Ketten, az idő ellen…

Addig is,  be kell érnem Kezelő prognózisával, aki szerint a kis PRT-ben van 18-20 év. Hát, reménykedem, hogy Kezelő, legalább olyan jó jósnak is, mint orvosnak. 😀

Még, hogy senior korcsoportosok. Lehet, hogy a foguk már kopott, a pofijuk meg őszül. Lehet, hogy néha napján itt fáj, vagy ott szúr, de máig büdös, rossz kölyök. És végtelenül okosak és rafináltak. Mindannyian. És így is van ez jól. 🙂