Bevezetés a mikrobiológiába…

Mi is a mikrobiológia? Hagyományos megközelítésben a virológia, az immunológia és a bakteriológia összessége. De tényleg, mit is jelent ez akkor, ha képbe kerül egy kis Terrierterápia? Vegyük végig egy irigylésre méltó, átlagos napunkon. 😀

Vannak furcsa napok. Olyanok, amikor bármit csinálok, bárhová megyek biztos beüt valami sz@rság.

Ez a napunk is úgy indult, mint minden más normális nap. Eltekintve attól, hogy időpontra kellett mennünk szívultrahangra, Spy-al, semmi különleges nem volt benne. Még nem volt hat óra sem, mi pedig már az erdőben bóklásztunk. Előző nap, valami szokatlant véltem felfedezni a kutya székletében. Tudom elég fura szokás, de én mindig megkukkantom, minden rendben van-e. Hirtelen felindulásból, gyorsan bezacskóztam az aznap reggeli végterméket – máskor is összeszedem, de az erdőben nem mindig, hiszen egy bokor alá tuti nem kúszok be érte – majd elindultunk vissza a parkolóba. Spy nem sietett, én igen. Nem szeretem sürgetni, ezért hagytam, had szimatoljon. A kis PRT ki is használta az alkalmat, és beügetett egy bozótos részre. Láttam, hogy késésben vagyunk, Spyke pedig még sehol. Kiabáltam, hívogattam, és viszonylag gyorsan elő is jött. Elég furcsa szagot éreztem.  Akkor még nem voltam teljesen biztos abban, hogy nem a kezemben lóbált zacsiból jön-e a szag.

Mindegy, késésben vagyunk. Kutya a kocsiba beugrik, zacskó az ülés elé dob, és indulás. Gyors ellenőrzés. Ránéztem az órámra. Arra már nincs idő, hogy kerüljünk a rendelő felé, ezért célba vettem a drága dokink házát. Miközben repesztettünk keresztül a városon, az én igen érzékeny orrom kétféle kaka szagot detektált. Valami nem stimmel. Hátranéztem, és megláttam, hogy a kutya nyaka és nyakörve is sz@ros. Hogyaza!

Valahogy így nézett ki…

Hazamenni és fürdetni végképp nincs idő. Gyorsan lefékeztem a doki házánál, kiugrottam a kocsiból, és egy jól irányzott dobással már repült is a zacsi, egyenesen be a kertbe. Majd később úgyis felhívom a dokit, hogy a minta a miénk. Arra azonban nem számítottam, hogy ezen kora reggeli órán valaki figyeli a műveletet. Kinyílt a szomszéd ház ablaka, és az utca őrszeme már rám is ripakodott.

-Láttam ám, hogy mit csinált! Fel fogom jelenteni!

Ez a beteges fel és bejelentés kényszer olyan mélyen gyökerezik, hogy nem láttam értelmét a  vitának, vagy magyarázkodásnak. Akkor sem, ha nem lettünk volna késésben. Inkább visszakiabáltam.

– Csak nyugodtan. Írja fel a rendszámomat is. De szerintem rajta lesz a térfigyelőkamera felvételén.

Ezzel, visszaültem a kocsiba, és elindultunk Budapestre. Három órám volt kigondolni valami tervet, arra vonatkozóan, hogy mégis hogyan fogom szalonképes állapotba hozni a kutyát. Három hosszú óra, aminek a végén már nem is éreztem annyira büdösnek. Az én álcakirályom, pedig boldogan szuszogott hátul. 😀

Bűzbomba utazik…

Szerencsére, még időben, berobogtunk az Állatorvosi Egyetemre. A csomagtartóban lévő túlélőkészletet leltároztam fel, és egy strandtörölközővel, meg némi kézfertőtlenítővel, amennyire tudtam megoldottam az álca kérdést.

Mint mondtam, az én orrom már megszokta a szagot. A vizsgáló dokink, azonban kissé hátrahőkölt, mikor Spy  került sorra. Mint kiderült, ő is elég penge ürülékmeghatározásban, hiszen simán tudta, hogy vaddisznóról van szó. Nekem persze el kellett magyaráznom, hogy bocs, nem én vagyok az igénytelen Gazdi, akinek bűzlik a kutyája – pedig bűzlött- mindössze, arról van szó, hogy Pécsről jöttünk, és a kis gézengúz megviccelt a reggeli sétán. Ilyen gyorsan még sosem kaptunk eredményt. 😀

Akkor irány haza, hiszen még dolgoznom is kell ma. A visszaúton már alig éreztem a szagot, annyira hozzászokott az orrom, és szerveztem is a délutáni programot. Gyors kutyafürdetés, majd ketté válik a csapat.

Gazdi fürdet, én zacskóba lélegzem…

Gazdi és Spy mennek sétálni, én pedig dolgozni.

Miután kimosdattuk a kutyát, és én is nagyjából elfogadhatóvá varázsoltam a külsőm, elindultam.

Egy kórházi mikrobiológián vártak, mert az antibiotikum adagolóval volt valami gond, és a rezisztencia vizsgálatokat nem tudták azzal elvégezni. Maradt a humánerőforrás, és miután a mikrobiológus kolléganőm azon a héten történetesen a tengerparton napozott, maradtam én, hogy helyettesítsem. 🙂 Amíg ott ültem, és figyeltem a mikroszkóp alatt zajló folyamatokat, azon gondolkoztam, hogy mennyire hihetetlen, hogy a legkisebb organizmusok mekkora csapást képesek ránk mérni. Elképesztő, de pl. egyetlen E coli ideális körülmények között, -miután 20-25 percenként osztódik- 3 nap alatt akkor tömegűvé nőhetne, mint amekkora tömegű a Föld. Azért ez félelmetes. De elég ha csak az Ebolára gondolunk. Meggyőződésem, hogy a fizikusok kis Manhattan project-je, az áldozatok számát tekintve, mindössze egy aprócska légi parádé, ha összehasonlítom pl. a járványokkal. Bár, ha ilyen viszonylatban pl. a himlővel összehasonlíthatom, a második világháborút, a himlő, akkor is mindent visz. Meggyőződésem, hogy reális, és valós veszélyt jelent egy következő víruskitörés. Mindegy, hogy az az esőerdőből tör ki, vagy sertésekben mutálódik, netán egy bioreaktorból jön majd. Éppen a közelgő Armaggedont vizionáltam, mikor megcsörrent a telefonom. Kezelő volt. A hangja pedig olyan volt, hogy felállt tőle a szőr a tarkómon. bár lehet, hogy a mikrobiológia volt rám ilyen hatással. Eszembe jutott, hogy ő is egy mikroszkópba kukkolt aznap, és biztosan látott valamit.

-Baj van! – kezdte köszönés nélkül. Te jó ég! A hangja pont olyan volt – feszült, izgatott- , mintha új törzset talált volna.

-Spy mintája pozitív. Zoonózis. Nektek is kezeltetni kell magatokat!

-Nyugi! Milyen alak?

-Pete.

-Ok. Akkor ő kap féreghajtót. Nemsokára bemegyek érte.

-De Ti is menjetek orvoshoz! Mondom, hogy zoonózis!

-Megértettem. De bocs, ha nem rögtön fogom sóval beszántani a lakást, és nem hiszem, hogy már a májamat rágná a féreg. 😀

Egy darabig még győzködött, hogy mi is nyeljünk be némi féreghajtót Gazdival, de miután látta, hogy ezt ma csak Spy torkán tudja letolni, feladta.

Éppen befejeztük a beszélgetést, mikor befutott egy újabb hívás. A kolléganőm volt.

-Itt vagy még a mikrón?

-Igen. Miért?

-Gyere fel a Laborba ha végeztél. Van egy kis gond a FOB-al. Hoztam egy új készüléket, de eddig csak negatív mintánk volt, és látni kéne a pozitivitást is, anélkül nem tudom betanítani.

-Ne már! Tudod, hogy eddig milyen sz@r napom van. Szó szerint! Most még FOB is? / A FOB= székletvér teszt./ Mindjárt megyek. Tartsatok meg egy negatívat.

-Jó, de hogy lesz pozitív?

-Egyszerűen. Két szó. Széklet, vér. Csak pipettázzatok hozzá egy kis vért, amíg odaérek. 😀

Azt hittem ennyi sz@rt már semmi sem tud überelni. Hát tévedtem. Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek amikor megláttam a negatív mintát. Az emberi kreativitás határtalan. Valaki egy Kinder tojásban hozta be a mintáját. Szerencsétlenségemre pont akkor értem oda, amikor kinyitották. Mindannyian hátrahőköltünk. Már ott volt a vér laborból, és az asszisztensek gyorsan összekeverték. Eddig is bizarr volt a dolog, de ott és akkor megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem veszek Kinder tojást. Mondjuk a pálmaolaj tartama miatt eddig sem jött szóba, de ezek után meg pláne!

Viszont a teszt sikeres lett. A készülék úgy világított és jelzett pirosan, hogy öröm volt nézni. Mindenki megnyugodott, hogy működik, így szerencsére, már nélkülem folytatódhatott a betanítás.  Komolyan. Semmi másra nem vágytam csak friss levegőre, erdőre, vízre, kutyára.

Elindultam haza, a szag azonban nem akart távozni az orromból. Sosem gondoltam volna, hogy a nap végén azt fogom kívánni, hogy inkább tölthessek el még 6 órát a vaddisznósz@r szagú Spy-al, mint plusz két percet a Laborban. 😀

Az aznapi mérlegem nem volt túl jó. Mindent elöntött a sz@r. 😀 Talán a holnapi jobb lesz! Hiába, örök optimista vagyok. 😀  Ha babonás lennék, akkor azt mondanám, ennyi sz@r után biztosan, jobb lesz! De maradjunk inkább az optimista verziónál. 🙂

Hazaérve az első dolgom az volt, hogy megdögönyözzem Spy-t.

Az én drága, illatos kiskutyám…

A kis PRT elégedetten dörmögött, én pedig csak simogattam, vakargattam. Azonban elég gyorsan lefagyott az arcomról a mosoly, amikor megláttam, hogy az egész hasa tele van kiütésekkel. Mi a vihar ez? Otthagytam a szőnyegen fetrengő Spy-t, és rohantam kideríteni, vajon mi történt az elmúlt fél napban, amikor nem tartottam szemmel őkelmét. Miután éjszakáig bújtam a különféle bőrtünetek után kutatva a világhálót, és tényleg semmi sem hasonlított még csak nyomokban sem a kutyán lévő hólyagokra, feladtam. Mit csináljak most? Az éjszaka kellős közepén? Hívjak mentőhelikoptert? Vagy kibírjuk reggelig?

Végül döntöttem, várunk és reggel irány a Kezelő. Elmondhatom, hogy a nap végén, kiütéssel győzött, a mikrobiológia. Szó szerint, kiütéssel. 😀

Némi anyagi ráfordítás után,- székletteszt kétszer, bőrkaparék, persze mind-mind mikrobiológia 😀 – pár nap múlva megtudtam, hogy nem valami rejtélyes kórság gyötri a kutyát, csupán megcsípte a csalán. 😀 Azt már le sem írom, mindez hány ezerbe került. De a nyugalom minden pénzt megér, különösen akkor ha csak pár nap választja el az embert a nyaralástól.

Na persze, ahogy én azt elképzeltem! Mert nem is mi lettünk volna, ha már odafelé nem kell újra konzultálnom Kezelővel, ezúttal “komoly” gasztroenterológiai problémákról. 😀