Nagyon sokszor végiggondolom, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Szerencsések azért, mert van egy fantasztikus kutyánk, aki nélkül biztosan nem történnének meg velünk, mindennapos, apró csodák. Vagy akár nagyobb csodák is. 🙂 11 éve járjuk a természetet, és annyi élményünk volt már, hogy felsorolni is nehéz lenne. Elég, ha csak a számtalan naplementére, havas tájra, szivárványra és erdei szépségre, vadvirágokra, gyümölcsökre, gondolok. Csak az utóbbi egy hétben, láttunk kis vadnyuszit, pici rókát, ahogy napozott, mókust, és őzet. Spyke, pedig formában tartja őket is, és magát is, miközben futóedzést tart a vadaknak. 😀 Erről persze mélységesen hallgatunk a Vadász előtt. Bár tud róla, de csak akkor zavarja, ha látja.
Ha már a Vadásznál tartunk. Ezt a kis PRT -t neki köszönhetem, de még számos közös élményt is. Azt hittem már mindent láttam, amikor nemrég csörgött a telefon.
-Akartok jönni szarvasgombázni? Vagyis, inkább gyertek! Gazdival együtt. Kéne egypár ember.
-Ööööööööö… Ez most komoly?
-Igen! Itt van az ország legjobb keresőkutyája. Annyira gyorsan dolgozik, hogy legalább négy ember kell aki utána megy, és kiássa a gombát. Megálltunk vele egy gyors pisire, és a kutya talált eddig 80 deka gombát. Csak úgy, az út mellett. Hihetetlen!
-Még jó, hogy megyünk. Spy jöhet?
-Jöjjön nyugodtan. Lehet, hogy tanul valamit. Lesz még egy 12 hetes kis kutyatanonc is.
Kocsiba vágtuk magunkat, és a megbeszélt helyre siettünk. Nyilván szupertitkos minden. A hely, és a kutya is.
Megérkezéskor a Vadász már várt minket. Felpakolta a teljes csapatot a kocsiba – kinek hol jutott hely, mivel én elég opportunista vagyok, mi ketten Spy-al a fülkében utaztunk 😀 – és elindultunk befelé. Egy nagyon szép részen, ahol számtalanszor sétáltunk már, megálltunk.
A lagotto romagnolo lány pedig munkába állt. Tényleg semmi sem zavarta, az sem, hogy a kis pöttöm – akire később én vigyáztam- állandóan láb alatt volt, az sem, hogy Spyke verekedni akart vele, mert kiszálláskor már totál sárga volt a kutyám az irigységtől, mivel a lagotto is velünk utazott a fülkében, én pedig meg mertem szeretgetni, botrányos módon, többször is. Nyilván revansot kellett vennie, a saját terepén, kint az erdőben. Miután körbefuttatta párszor a területen, és gondosan bepanírozta az avarba, elkezdődött a munka.
Ilyet még komolyan nem láttam. A lagotto amint kiszagolta a gombát, jelzett – kapott egy kis jutalmat, volt, hogy egy kis darab gombát- és már rohant is tovább. Percek alatt lefoglalt négy felnőttet, mert tényleg olyan gyors volt, hogy nem lehetett bírni a tempót. Ásni pedig csak óvatosan szabad, hogy ne sérüljön meg a gomba. Kicsit olyan, mint a régészkedés.
A mi, első szarvasgombánk…
Szarvasgomba pedig mindenhol volt. Annyira furcsa, hogy ott sétáltunk felette évekig. 🙂 Rám maradt a kiskutya, akit pórázon vezettem, és próbáltam az események közelébe terelni, és Spyke is. A kicsi is kapott jutit, ha a lagotto lány által felderített gombát megszaglászta. Ezután másfelé vittem, had keresgéljen. Spyke, miután letudta a szokásos köröket, szintén beállt ásni. Szarvasgombát nem talált, de valami egérfélét igen. Miután kiirtotta a teljes családot, és a kicsikből párat megvett, rájött, hogy most már nem egy, hanem két kutyát is pesztrálok. Új célpontja lett, a pici. Aki azonban naponta egy bullmastiff-al játszik, így elég jól bírja a gyűrődést. Spyke pedig gyűrte, rendesen. Innentől már csak annyi volt a dolgom, hogy Spy-t néha megrendszabályozzam. Nem voltam túl hatékony, mert amint elfordultam, máris újra leteperte a bébit. Én a gombázásból viszonylag keveset láttam, de Gazdi benne volt nyakig. 🙂
Közben, a keresők már egy kosárnyi gombát összeszedtek. Egyszerűen fantasztikus volt ahogy dolgoztak. A lagotto lány pedig kétszer nem ment vissza ugyanoda. Spy, az összes lyukat végignézte, és egy, már kiásott lyuknál elkezdett kotorni. Véletlen vagy sem, sosem fog kiderülni, de volt egy beszakadt darab még ott. Így lett egy saját szarvasgombánk. 😀
A megtaláló…
Vagy csak szerencsés…
Spy szimatolgat…
A lagotto lány Gazdija szerint, Spyke szuper keresőkutya lenne, csak picit koros már hozzá. Megtudtam, hogy a legnagyobb gombájuk 800 Euro-t ért, és a legmélyebbről eddig kb. fél méterről szimatolta ki a kutyus a gombát. Amelett, hogy zseniális a kutya, csupa báj is. Nagyon szép csaj.
Miután egy komoly adag gomba összegyűlt, elindultunk kifelé. Elértük a parkolót, és a még mindig nálam lévő tűfogú kis bébi, szagot fogott. Beráncigált a rekettyésbe, és kihozott egy értékes kincset. Egy MCDonald’s-os zacskót. 😀 Ha képzett triflakereső nem is lett aznap, mókamesternek jó volt, és azért a szimattal tuti nincs baj. Spy a túra végén, még mindkét kutyát elpüfölte egy kicsit, majd elégedetten sóhajtozott hazáig, hátul a kocsinkban, hogy szerencsére jól elintézte, és ezeket sem visszük magunkkal. 😀
Induláskor, kaptam még két gombát a bébisziterkedésemért. Mivel már tetemes mennyiségről volt szó / 3 db!/ :-D, így meghívtam egy ebédre a gombászokat. Ilyen finom illat sosem volt még a konyhámban.
Amit ajándékba kaptunk…
Mutatom közelről…
A legnagyobb dicséretet pedig a Vadásztól kaptam, aki szerint, senki más nem tud olyan finom zöldséges és gombás ételeket készíteni, mint én, a vega. Hát ezt is megértük. 😀
Ebéd közben – szarvasgombás tagliatelle-t készítettem- a Vadász mesélt. Megtudtam, hogy a trifla-t, ők gímgombának is nevezik, mert a gímszarvas túrja fel érte az avart, párzáskor. A nyomok alapján sejtette, hová kell vinnie minket. Régen, pedig az ördög csemegéjének nevezték, mert a föld alatt bújik meg a trifla. A vaddisznók is előszeretettel fogyasztják, és ők, valamint a gímszarvasok adnak elég jó támpontot a kereséshez. Vénusz fűszerének is nevezik, és a legenda szerint Napóleon marokszám falta. Az biztos, ha valaki egyszer megkóstolta, akkor függő lesz, egy életre. Én már alig várom, hogy újabb adagot kapjunk. A keresésben nem igazán bízom, mert ha Spyke-n múlik, csak egér lesz a vacsora. 😀
Miután a jóllakott csapat távozott, nekiálltam a maradék gomba hasznosításának. Szarvasgombás vaj lapul már a hűtőmben, mert azt olvastam, hogy pirítóssal a legfinomabb. Később majd, ezt majszolva, biztosan mindig eszembe fog jutni az a nap, amikor trifla-t kerestünk Spy-al. 🙂
A bejegyzésbe, érthető módon, csak kevés kép került.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: