Néha a Vadász is téved. Nehezen ismeri el, és nehezen kér segítséget. De lám milyen furcsa dolgokat produkál az élet. Legutóbb az én éles nyelvem hatásosabbnak bizonyult minden fegyvernél.
Az történt, hogy egy fontos vendég érkezett hozzájuk, aki lassanként már az őrületbe kergette. A nő egyébként a földtulajdonos felesége, akitől bérlik a területet és a vadászati jogot. Ritkán jön le vidékre, de akkor a feje tetejére áll a világ. Úgy gondolta, ha csak pár órára is, de összehoz minket, hátha én jobban szót értek majd vele. A délutáni készülődésünk közben, váratlanul fel is hívott.
– Légyszi Ági, gyeretek ki a rétre Spy-al, minél előbb.
– Nem a legalkalmasabb, nyakig érő sár van. Ma erdőt terveztünk. Miért menjünk? Mi történt?
– Van egy vendégünk aki nem elég, hogy vegetáriánus, – mint te, ami már önmagában is egy csapás- de folyton kérdez, és megállás nélkül okoskodik. Komolyan sokkal rosszabb még a 10 évvel korábbi önmagadnál is.
– Köszi! Ez eléggé vonzó indok. Akkor nem megyek. 🙂
– Ne idegesíts! Már egy napja hallgatom. Még az indulásuk előtt beígértem neki egy sétát a réten. De már az is megfordult a fejemben, hogy kicsapom őket a kutyákkal, Forest és Nimi úgyis hazatalál. 😀 Gyere el, majd elbeszélgettek vele a magvakról, gyümölcsökről, aztán pár óra múlva már indulnak haza. Kérhetsz bármit.
– Na jó. Legyen. De jössz egy tálca tojással. Abból, aminek dupla sárgája van. 😀 Meg ki kell vágni a diófák körül az aljnövényzetet is a réten. Jövőre tuti nem kúszom be a rekettyésbe.
– Egy komplett erdősávot kiírtunk, ha kell, csak gyere. Riadóztatom Pótvadászt is, hogy hozzon tojást.
Mosolyogva indultam a rétre. Vadászék teljesen elanyátlanodva álldogáltak már, és vártak minket. A kutyák boldogan szimatoltak, és rohangáltak körülöttük.
Spy és egy kakukktojás…
Épphogy kiszálltam a kocsiból, és a nő már ujjongott.
– Végre egy rendes ember! Hallom Te is vegán vagy.
– Nem egészen. Én ovo-lakto vagyok.
Először itt görbült le a szája, én pedig megtudtam miért is sopánkodott annyit a Vadász. A nő, nem elég, hogy folyamatosan osztotta őket mert gyilkolnak, húst esznek, vannak bőrből készült holmijaik, nem minden kutyájuk ivartalanított, de engem is megtalált.
Belekezdett egy rém hosszú monológba a végletekig kizsigerelt haszonállatokról, a nagyüzemi tartási körülményekről, és egy hittérítő alaposságával bizonygatta, hogy mi mindannyian milyen rosszak vagyunk. Hallgattam egy darabig, majd úgy gondoltam kedvesen válaszolgatok.
– Értem amit mond, és sok mindenben igaza is van. De! Konkrétan, amerre éppen most tartunk, látni fogja azt a szabadon legelésző marhacsordát, akik a tejet, sajtot, túrót adják.
Szabadon tartott tehénkék, meg egy kis PRT…
Ettől a derék embertől – mutattam Pótvadászra, aki boldogan feszített- pedig olyan tojást kapok, amit szabadon kapirgáló tyúkok tojnak. Szóval, itt nálunk nincs szó, sem nagyüzemi körülményekről, sem antibiotikumokkal tömött állatokról, sem szűk élettérben vegetáló lelkekről. Egyébként általánosságban véve, rengeteg dologban természetesen igaza van. De tekintsük felnőttnek az embereket, akik képesek mérlegelni, és eldönteni mit tesznek vagy nem tesznek meg a Bolygóért. Én az inkvizícióban nem hiszek. Vagy képesek vagyunk gondolkodásra késztetni valakit, és az majd eldönti, hogy mit tesz, vagy nem.
Pár percig nyugalom volt, majd újra belekezdett. Egy magasles, ahonnan messze ellátni mindenfelé, és ahová boldogan felmászott, pár perc lélegzetvételnyi időt adott nekünk.
Megmentőnk, a magasles…
– Csinálj vele valamit! – kérte a Vadász.
– Én? Nálad van fegyver! Egyébként komplett idióta. Nem én kellek ide, hanem egy terapeuta.
Még néhány km-en át hallgattam, az ömlengését arról, hogy milyen boldog és környezettudatos, mikor végleg betelt nálam is a pohár. Éppen egy hosszabb monológ közepén járt, amiben azt fejtegette, hogy miatta aztán nem hal meg egy állat és egy embrió sem, mikor közbevágtam.
– Elnézést, csak éppen az jutott eszembe, hogy bármennyire is igyekszünk valóban környezettudatosak maradni, azért ezt, ilyen formában nem jelenthetjük ki. Még egy vega miatt is ölnek állatokat.
– Nem, ez biztos nem igaz! Miattam legalábbis, biztos, hogy nem.
Vadász már ismer és jól tudta, hogy valami nagyon ütős dolog következik mindjárt, és kicsit közelebb is jött, le ne maradjon róla.
– Csak arra gondoltam, hogy szokott-e járni pl. Laborba?- kérdeztem.
– Vérvételre gondolsz? Igen, évente. Van, hogy többször is. – jelentette ki büszkén, mert mint megtudtam, nem csak környezet, de egészségtudatos is.
– Akkor rossz hírem van. Néhány reagens, pl. a koagulációt, /alvadást/ vizsgálók nagy többsége, nyúlagyvelőből készül. Magyarország nem mellesleg a legnagyobb nyúlexportőrök közé tartozik. A nagy gyártók, németek, amerikaiak stb. megveszik tőlünk olcsón a nyulat, és eladják nekünk drágán a reagenst.
Döbbent csend következett. A Vadász pedig mosolygott. Még én sem tudtam, de itt nem ért véget a dolog. Következett a második felvonás, a szemét gyógyszergyártókról, a kísérleti állatokról, és arról, hogy az orvosok Istent játszanak, na meg a klónozásról.
Hazai terepen voltam. Nem volt nehéz bevinni a második találatot. De előtte, gondoltam játszadozzunk még.
– Bármilyen furcsa, én nem ítélem el a klónozást. Mi több, ha olyan szerencsés lennék, és Amerikában élnénk, arra is volna lehetőségem, hogy akár Spy-t klónoztassam. Meg is tenném. Nem hiszem, hogy ártanék vele bárkinek is. Hiszen a technika már régóta lehetővé teszi.
Újabb kirohanás jött, ezúttal a tudósok, orvosok, etika témakörben. Itt már nem volt nehéz dolgom.
– Véleményem szerint, a nyílt , partnerszemléletű biológiai kutatás, hihetetlen eredményeket teremthet. A génsebészet, éppúgy technológia, mint a kohászat. Acélból pedig lehet fegyvert és ekét is kovácsolni. A veszély csak és kizárólag az emberi szándékban rejtőzik. De van egy jó hírem is. Az ön által előbb agyonszidalmazott tudósok, képesek már rekombináns technológiával előállítani reagenseket. Nyúlagyvelő nélkül is!
Néma csendben mentünk vissza a kocsihoz. Egy kicsit mindenki elgondolkodott.
Később megkaptam a tojásokat, és Vadász dicséretét. Véleménye szerint, lehet, hogy állatmeghatározásból még csak gyenge közepes vagyok, de a valódi barmokat simán felismerem. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: