A Russell paradoxon…

A Russell paradoxon valóban létezik. B. Russell 1901-ben adott mattot a matematikának azzal, hogy feltette a nagy kérdést a halmazelmélet kapcsán. Ami  konyhanyelven, valahogy így szól: Az összes önmagát nem tartalmazó halmaz halmaza, tartalmazza -e önmagát?

Nos, ha meg akartam volna viccelni a blogra váró Terierrterápiásokat, akkor  itt be is fejezhetném az írást, mert valójában ennyi a Russell paradoxon. 😀

De élt abban az időben, talán egy picit előbb, még egy vicces kortárs Russell, név szerint John /Jack/ Russell tiszteletes / 1795-1883/ akinek a JRT és PRT -t köszönhetjük. Az angol tisztelendő, nagy vadász és terrier kedvelő, mi több, szakértő és tenyésztő volt. Hála neki, most itt alszik mellettem az én kis PRT-m. 🙂

Ennyi vicces Russell, és a kutyáról egy szót sem ejtettünk? Nem is én lennék, ha nem gondoltam volna mindezt végig. Nos, a paradoxont és a tiszteletes munkáját áttekintve, feltettem én is a logikusnak tűnő kérdést. 

Az összes önmagában nem a PRT-re jellemző tulajdonságot, külső jegyet, tartalmazhatja-e, hordozhatja -e a PRT? Valójában, hogyan és miből is készült a PRT?

Rájöttem, hogy a tiszteletes egészen biztosan vicces kedvében volt, mikor a PRT “teremtette”. 😀

A recept valahogy így szólhatott. Végy egy sarki rókát, és keresztezd, a koalával, mókussal, törpe harcsával, antiloppal, meg egy hiúzzal, tégy hozzá egy kis öszvért, egy csodás paripát, egy kis varacskos disznót, no meg barna medvét és cápát, csempéssz bele még nyulat, vakondot, éjjeli baglyot és ne felejtsd el a fókát, a hódot és a kaméleont se. Opcionális hozzátevő, így elhagyható a komodói varánusz. Ha mindez megvan, álcázd kutyának és kész a PRT.

Hogy miért is így készül? Mindezeket fényképekkel, leírásokkal tudom alátámasztani, gondos, 10 éves kutatómunka alapján.

Sarki róka. Ez adja a kecses formát, a méretet és a fehér alapszínt. Ráadásul, Spyke egy sarki rókát megszégyenítő hármasugrással tud fejjel előre vetődni a hóba, hogy elkapjon egy egeret, vagy kiásson egy eldobott botot.

Koala, vagy tehén. Azok a cuki kis foltok valahogy csak fel kellett, hogy kerüljenek a bundájára. Itt még szóba jöhet, a tehén is, jó megoldásként.

Kis tehén, nagy tehén…

Mókus. Bámulatos kis pótszőr csomó nő a fülén, amit én imádok, Gazdi nem annyira, és Gazdi darutollnak hívja, mert a Vadászok kalapján van ilyen helyes toll, és a kis PRT ugyebár híres vadász. 😀 . Nagy bánatomra a pótszőr csomó is áldozatul esett a legutóbbi kozmetikázáskor. 🙂 Ha pedig vastag  a téli bundája, mókusszőr ecsetre hasonlít a farkincáján lévő bojt. Közös még bennük a fa odúkhoz való vonzódás.

Pótszőr a fülén, bojt a farkincán…

Pótszőr makro…

Nini. Egy odú!

Törpe harcsa, – a Vadász szerint, szerintem Salvador Dali, de maradjunk az állatoknál- kackiás bajusza, biztosan innen ered.

Bajusz…

Antilop. A füle, hát mi más. Amikor bogarakat hesseget vele, Gazdival azt mondjuk rá, hogy antilopozik. 🙂 Meg persze úgy is iszik, mint a vadak. Pocsolyából. 🙂

Pocsolyában…

Hiúz. Ismét csak szóba jöhet a bojt a fülén, meg a fára mászó tudománya. Könnyedén, egy nagymacska ügyességével közlekedik a fákon, sőt néha lesben áll ott.

Mindenre felmászik…

Leshely…

Ismét egy fán…

Öszvér. Persze, hogy makacs, és süket. Öszvér, mi más lenne. 

Ha hallani sem akar rólam, leül, nekem háttal…

Kis paripa. Amikor merev lábakkal, kilovagol, kiüget, az leginkább egy díjnyertes lóra emlékeztet. Teljesen úgy közlekedik, és jól megy a galoppozás is. Ráadásul vannak pacibarátai is. 🙂

Kis és nagy paripa…

Varacskos disznó. Ez nem is szolgál különösebb magyarázatra.

Milyen kosz?

Ez penetráns volt!

Büdöske…

Tényleg. Nem is koszos…

Barna medve. Imádja a tó parton ülve várni a fogást, és megszerezni a halat. 🙂 Mint a lazacíváskor a folyóknál lesben álló medvék.

Ül a vízparton és várja a halat…

Zsákmány…

Cápa. Cápasrác imád mindent egészben megenni, még az egeret is. Rágás nélkül, vagy hangosan ropogtatva. Ráadásul egy cápához hasonlóan, bármekkora területen megtalál akár egy csepp vért is. Pl. agancsváltáskor, vagy vadászat után. Ez helyzetfüggő, és inkább nem mutatok róla képet, mert az alkalmas lehet a nyugalom megzavarására. 

Nyúl. A hátsó lábait nyusziugrónak hívjuk. Amikor fáradt, a kocsiban is úgy fekszik, mint egy nagy mezei nyúl. 😀

Nyusziugró, bár nem szabályosan maga alá húzva…

Vakond. Nagy erőssége az ásás, és ő a földmunka bajnoka. 

Van aki folyton melózik…

Éjjeli bagoly. Sötétedéskor imád kint üldögélni a terasz feletti erdős részen, és csak a szeme villan meg néha. Még jó, hogy nem huhog. Ha pedig az erdőben sötétedik ránk, akkor is félelmetesen tájékozódik, ha már semmit sem lehet látni.

Éjjeli bagoly. Ő lát, én meg frászt kapok…

Fóka. A jégen csúszkálás és az úszás nagymestere. Simán leússza a labradorokat is. 🙂 Nincs a víznek olyan halmazállapota, amiben ne érezné otthon magát. Legyen az jég, hó, vagy simán csak víz. 🙂 Közös pont még a cuki bébifóka szem, és a bébiháj, különösen, ha túl sok időt tölt Anyukámnál a napköziben, és felrakódik rá egy kis fókazsír.

Gyorsúszás…

Csak víz legyen!

Szökőkútban…

Mocsárban…

Erdei tóban…

Hóban…

Jégen…

Hód. A fafaragás, aprítás nagymestere.

Fafaragás szakkör…

Ezt kérem!

Meg ezt!

Kaméleon. Télen a rejtőzködés művésze. Gyakran hangzik el, sétakor a : De hol a kutya? Láttad? -kérdés.

Rejtőzködő…

Hol a kutya?

Rejtőszínnel…

Komodói varánusz: Leginkább valami igen ízletes falatra várva gyűlik össze egy kis nyál a szájában, ami le is cseppen, ekkor hívjuk Gazdival kis komodóinak.

Logikusan végiggondolva, egyre biztosabb vagyok benne, hogy így készült a kis PRT. Remélem nem maradt ki semmilyen fontos alkotóelem. 🙂

De visszatérve a tiszteletesre és a paradoxonra, azt még nem tudtam eldönteni, hogy Spyke angyali ördög, vagy ördögi angyal inkább. De legyen bármi is, mindig az én “rénszarvasbogaram” marad. 🙂 Ezt már nem magyarázom. 😀