Ezt a történetet, én is csak a szereplők elbeszéléseiből ismerem. Nem meglepő módon, mindenki máshogy emlékszik rá. A Vadász legalább olyan hiteles forrás lehet, mint Vadászné, vagy a történet másik főszereplője, a furcsa páros Gazdija, nevezzük itt Pótvadásznak.
Pótvadász és kutyái…
Egy azonban biztos, a sztori már önmagában annyira abszurd, hogy F. Kafka a nyomába sem ér. Ha már választanom kell, én mégis csak a Vadász féle verziót örökítem meg.
Karácsony. Egészen pontosan dec. 24.-e. Délután, a legnagyobb készülődés kellős közepén járunk.
Pótvadászné a kamrába siet. Ha valaki még nem járt ilyenben, nos annak elmesélem, hogy ezek a vidéki kamrák, méretben simán felérnek egy városi garzonlakással. Itt raktároznak mindent, amit csak el lehet képzelni. A hűtőláda akkora, hogy egy lovat is simán le tudnak fagyasztani benne. A különféle polcok, szekrények, ládák pedig fel vannak töltve folyamatosan zöldséggel, gyümölccsel, savanyúsággal, lekvárral stb. Mindenféle húsok lógnak innen-onnan. Bárki jön, azt Ők bizony megetetik. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, ha egyszer mégis csak megérkeznek az Armageddon lovasai, Pótvadászék akkor sem jönnek zavarba, és még a téboly kezdete előtt simán jól tudják lakatni őket.
Szóval, az ünnepi menü utolsó hozzávalóiért ment be Pótvadászné, amikor is nem sokkal később, velőtrázó sikolya törte meg a vidéki idillt.
Pótvadász berohan.
– Mi a baj?- kérdezi.
– Egér van a kamrában. – sipákol Pótvadászné.
Egy vadász, persze ilyenkor is ura marad a helyzetnek. Hallott ő is Forest és Nimi hőstettéről a lovastanyán, ezért nyugodtan csak ennyit mond.
– Menj ki! Hozom a kutyákat! Mindjárt elintézzük.
Pótvadászné kivonul, magára zárja a konyhát, és hagyja, hogy a ház ura, tegye amit ilyenkor tennie kell. Pótvadász pedig betereli a kutyáit, a vizslát és a pinchert, majd várja, hogy a vadászösztön bekapcsoljon. 😀 A két kutya méltán érzi, hogy eljött a Karácsony, bár még csak kora délután van, és jógyerekek módjára feszes vigyázzban le is ülnek. Közvetlenül a hűtőláda elé.
Pótvadászban meghűl a vér. Kiadja a Keresd! parancsot, és némi bútortologatással finoman jelzi, hogy itt bizony nem fácánra kell várni a mélyhűtőből, hanem kisvadra menni.
Spyke és a kisvad…
Némi szimatolgatás után, ismét a bűvös fagyasztónál kötnek ki a kutyák. Pótvadász felméri a kialakult helyzetet, majd megérti, hogy ebben a háborúban, bizony magára maradt. A Teremtő, meglehetősen profán kontextusban való sűrű emlegetése közepette, kizavarja a kutyákat, és nekilát a kármentesítésnek. Nagy rendezkedésbe kezd, és a rekeszek tologatása közben meglátja az egeret.
Azt, hogy ezután mi történt pontosan már a Vadásztól tudom. Az Ő békés délutánjukat, telefoncsörgés zavarja meg. Pótvadszné a vonalban.
– Gyere, és hozd gyorsan a terriereket. Egér van a kamrában. Nálunk meg pont nincs itthon csapda, szóval én nem tudom megoldani. Pótvadász viszont próbálja megfogni őket, de eddig csak puffanások, most meg már lövések is hangzottak, szóval siessetek nagyon, mert el nem tudom képzelni mit csinál.
Vadász gyorsan szedelőzködni kezd, és a két terrierrel, elrohant, hogy megoldják a kialakult gondokat. Már a közelben vannak, mikor ők is lövéseket hallanak. Fogalmuk sincs, mi történiképpen, így futnak a kamrához.
Belépve, a következő látvány fogadja őket. Kegyetlen felfordulás közepette Pótvadász, sörétes puskával a kezében, éppen a már itt, ott sörétnyomos hűtőládára céloz. Hiába, minten háborúban vannak járulékos veszteségek. Vadász gyorsan lefegyverezi Pótvadászt.
– Mit csinálsz? Mit lövöldözöl? Megőrültél? Még megsebesíted magad a söréttel.
Pótvadász vérben forgó szemmel, tájékoztatja is a Vadászt arról, hogy a két mihaszna kutyája mellet magára maradt, és miután felmérte a rendelkezésre álló fegyverarzenálját, végül a sörétesnél maradt, egérügyben. Egyébként, több egér is van az ingatlanon. Azért némi sikert már elkönyvelhetett, amiről büszkén be is számolt.
– Egy már megvan. Megfogtam. Rátoltam a kamraszekrényt. 😀 De a többi, itt futkos, és nem tudom elkapni. Gondoltam kilövöm. Egy pont ott van a hűtőláda mögött.
– Jól van. Nem lövünk kis semmit. Gyere! Mozdítsuk meg kicsit a bútorokat. Nimród, Forest! Keressétek fiúk! – rendelkezik Vadász.
Nem kellett sokat biztatni őket. Innentől Foresté és Nimié volt a terep, akik persze kitűnően értik a dolgukat. A férfiakra csak a bútor és ládatologatás maradt. Miután végeztek a feladattal, Vadász még gyorsan ellenőrizte, hogy nem rejteget-e Nimród egy egeret valahol a szájában, mert bizony Ő meg nem áll Vadászné előtt, ha ismét becsempész egyet a nappaliba a kis rosszcsont, pont Szentestére. 😀
Miután minden rendben volt, a két jól teljesítő terrier némi elő Karácsonyi ajándékban részesült. Pótvadászné végtelenül hálás volt nekik, és finom kis úti csomagot pakolt. De csakis azért, hogy hazáig éhen ne halljanak. 😀
A Vadász és kutyái ismét kitűnőre vizsgáztak. Hazaérve csak annyit mondott Vadász Vadásznénak:
– Annyira örülök, hogy terrierjeink vannak. Nálunk nincs sem egér, sem macska. Tényleg fogalmam sincs, hogy otthon mit tud megfogni egy vizsla? Talán lepkét? Hogy a pincherről már ne is beszéljünk. Hazafelé átgondoltam, inkább legyen Nimi – állítólag ekkor hangzott el először a szájából így a kutya neve, amit azóta is tagad- a Te benti kutyád. Ígérem, nem kapsz pinchert idén Karácsonyra! Sem. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: