Végre hazafelé robogtam. Közben, fejben gyorsan végigpörgettem a tennivalókat. Egy őrülten hosszú – és rengeteg hülyével terhelt- nap után, csak egy dologra vágytam. A családomra, és nyugalomra. Előbb még beadtam gyorsan szervizbe a kocsit, felvettem a csereautót és pár perc múlva, tényleg az utcánkba kanyarodtam. Gyorsan felhívtam a Vadászt, hogy ma réteznénk. Azt mondta, lehet, hogy ők is kijönnek majd később, de mi menjünk csak nyugodtan.
Ahogy beléptem az ajtón, kezdődött is a szokásos üdvözlési rituálé.
5 perce várlak…
Magamhoz szorítottam a kis PRT-t, aki annyira csóvált, hogy majdnem szétesett. Beígértem, hogy mindjárt indulunk, éds pillanatok alatt kutyás ruhában voltam. Irány a rét.
A közös autózás, a kutya illata, és lelkesedése is lecsendesítette a háborgó lelkem.
Úton…
Erre már csak balzsam volt, a napfény, a rét, és a virágok illata. Gyönyörű tavasz volt. A szokásos helyünkön leparkoltunk, és elindultunk, mélyen befelé.
Indulás…
Csend volt és nyugalom. Még időben érkeztünk, így láttuk a 15.30-as rókát. A szokott helyen vadászott. Spy, pedig a szokott módon elzavarta és végtelenül büszkén futott vissza, hozzám.
Jövök!
Rövidesen egy kocsi hangjára lettem figyelmes. Aztán, még egyre. A Vadászok jöttek. De miért két autóval? Külön váltak, és a Vadász jött, egyenesen felénk.
Valaki jön!
– Sziasztok! Mióta vagytok kint?-kérdezte.
– Csak most jöttünk. Miért? Valami baj van?
– Nem láttatok senkit? Orvvadászt vagy orvvadászokat keresünk. Azt is tudjuk, hogy kutyával van.
– Erre senki sem volt. Mi, eddig csak egy rókát láttunk.
– Jól van. Merre mentek?
– A nagy körre.
-Szuper. Én a lucernásnál felmegyek a domb felé. Ha bárkit láttok, hívjatok azonnal. Spy-t pedig tartsd magad mellett! Múltkor csapdákat rakott ki, de lehet nála fegyver is. Bármi van hívj! Rögtön! Maradjatok a nyílt részen, a katlanban. A rókavárnál. Visszafelé pedig menjetek ki a bekötőúton. Kerüljétek meg az erdőt!
– Pont arra indultunk. 🙂
Ezzel elváltunk. Mi is folytattuk a körutat, ő is ment a dolgára. Spyke, mintha tudta volna, hogy most nem csavaroghat messzire, mellettem maradt, legalábbis a közelemben. Az autók zaja miatt, mi már csak kis vadra megyünk. -gondoltam. Ez nyilván pockot jelent. 🙂 Vagyis a PRT őrületes ásatásba kezdett.
Pocok!
Aztán, amint elértük a katlant, az üres rókavárba ment be.
Akcióban…
A kedvenc sportja…
Én leültem a dombtetőre, élvezem a napfényt és a csendet. Innen, minden irányba ellátni, és én is rikítottam már messziről a szivárványszínű cuccomban.
“Terepszínekben”…
Spyke, képes nagyon hosszú időt itt tölteni. Néha azért kinézett, hogy ott vagyok-e, aztán újra lemerült. 😀 Ilyenkor általában ás, ugat, és kotor, a föld alatt. Egy vakond veszett el benne.
Fél óra meditálás után, szedelőzködni kezdtem. Szeretettem volna vissza indulni, mert még hosszú az út a kocsiig. Főleg, hogy meg kell kerülnünk az erdőt. Kihúztam a nyakig poros kutyát a rókavárból, és pórázon vittem az ösvény felé. Ha ilyenkor elengedném, azonnal visszaszaladna, kotorni.
Rövidesen újra hallottam az autók morajlását. A Vadász jött felénk, és látszott, hogy mérges. Megállt mellettünk. Lábdobogást hallottam, és jöttek a kutyái is. Földig lógott a nyelvük. Még jó, hogy amolyan mobil frissítőként üzemelek, és van nálam víz. Meg jutalomfalat. 🙂 Miután felfrissültek, csoportosan a rókavárhoz rohantak. Akkor ennyit arról, hogy indulunk haza. Elengedem Spy-t is. Gyorsan beérte a többieket, és pillanatokkal később, hárman, három bejáraton nyomultak le.
Spy…
Amíg vidámparkoztak, mi beszélgettünk.
– Megtaláltátok akit kerestek?
– Nem. Pedig mindenhová benéztünk. Biztos, hogy kint van, mert pár nappal ezelőtt, sötétedéskor is itt láttuk azt a kocsit. Valószínűleg akkor rakta ki a csapdáit. Azokat már beszedtük, de a kocsija megint itt van. Egy box is van benne. Olyan kotorék kutya méretű. Pont ott áll, ahol te is szoktál parkolni. Tényleg? Te hol álltál meg?
– Öööööööööööö… Hát ott ahol mindig. Csak ma, csereautóval jöttem. Mivel a kocsim szervizben van, így nem tudtam áttenni Spy alá a ponyvát, ezért csak gyorsan bedobtam a boxot, hátha hazafelé sáros, sz@ros lesz a kutya, és akkor bizony jól jön majd.
– Hogyazaaaaaaa!!!! / Itt hosszú ideig csak sípszót hallanánk, ha ebből film készülne valamikor./ Te parkoltál kint egy sötétszürke kocsival?
– Én. Azt kaptam a szervizben. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a Ti orvvadászotok is ezt bérli, esténként. Vagy egy ugyanilyet. 😀
Éreztem, hogy túlfeszítettem a húrt, ezért jobbnak láttam, ha csöndben maradok. Tényleg nem akartam tovább idegesíteni olyan kérdésekkel, hogy szerinte az orvvadász miért nappal jön, és, hogy szerinte egy orvvadász, biztosan kint hagyja-e a kocsiját, szem előtt, aztán órákig gyalogol -e befelé.
Sherlock, – védelmére szóljon, hogy egy rendkívül művelt erdőmérnökről beszélünk, akit éppen elkapott az üldözési mánia- cifra káromkodások közepette fel és visszahívta az üldözésből, a másik vadászt, aki még mindig lelkesen hajkurászott kutyástól, mint végre kiderült, engem. Begyűjtöttük a kutyáinkat, és a Vadász kocsijával zötykölődtünk ki az útig. Bárcsak gyalog mentem volna! Akkor nem kellett volna végighallgatnom, hogy már megint mekkora felfordulást okoztam, én az orvvadász. 😀 Mert mostanában, már csak így hívnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: