A Vidámpark titokzatos lakói

Annak ellenére, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz, ráadásul mindketten nagy erdőjárók vagyunk, csak ritkán futunk össze. Ebből is látszik, milyen rengeteg vesz minket körül, amit Mecseknek hívunk. Ha azonban találkozunk, bepótoljuk a kiesett időt, és elmeséljük egymásnak az összes kutyás történetünket. 🙂 

Egy nagy fekete árny futott át, jóval előttünk a látómezőmön.  Spyke, szerencsére éppen ásott, így nem vette észre. Előre mentem, kicsit nyújtogattam a nyakam, és láttam, hogy egy kutya az. Szabadon van. Gazdi sehol. Csak ki kéne derítenem, ki is ő. Fiú, vagy lány? A kutya izgatottan szaglászott, majd megindult felénk. Spyke mellé álltam, – aki továbbra is egy tárna mélyítésen dolgozott, hatalmas lelkesedéssel- , hogy én legyek az első, akit majd meglát a kutya. Ebben a pillanatban, feltűnt a Gazda is. Jól van! Őket ismerjük. Egy 10 éves labrador és a Gazdija.  Összetéveszthetetlen páros. A Gazdi kicsit korosabb, és nagyon sokat mozog, hogy formában maradjon. Még a legnagyobb melegben is több réteg ruhában izzasztja magát, és a sors fintora, hogy a közösen eltöltött idejük alatt, az amúgy hízásra hajlamos  kedvence, játszi könnyedséggel tartotta meg az alakját.  Pedig mindketten ugyanannyit mozogtak. 😀 Közeledtek, de Spy továbbra is csak vájárkodott.

A kutyus szaladt felém, csóválta a farkát és láthatóan nagyon boldog volt, hogy ismét találkozunk. A két krapek, kb. egyidős. Spyke 9, a labrador 10 éves. Mindketten kanok, és remekül kijönnek egymással. Mindketten más dolgokért rajonganak az erdőben. Még Spyke-t inkább az ásás, mókusozás, rókalyukak felderítése köti le, a labrador szeret madarakat felzavarni, és kicsit felderíteni, elcsatangolni. A kutya Gazdijáért, pedig egyenesen odavan Spyke. Következett hát a szokásos rituálé. Spy, egy kis nyakvakarásra bedokkolt a a labrador Gazdijához. Még kényeztető masszázst kapott a kutyám, mi beszélgetünk, a labrador pedig zörgött körülöttünk az avarban.

Mivel éppen a letarolt Vidámparkból jöttek ki, gondoltam jó ha figyelmeztetem őket, micsoda lények- rókák, aranysakálok stb.- lakják a környéket.

A titkok parkja…

Elmeséltem, hogyan töltöttem a napokban, jó fél órát, sötétedéskor, a rókavár mellett, még a kis PRT megtartotta a szokásos esti ellenőrzését.

Akcióban…

GPS koordináta pontossággal határoltam be a helyet, és a labradoros Gazdi tudta is hol van az a rész. Elismerésem, mert erre csak azok képesek, akik naponta hozzák sétálni a kutyájukat. Nos, ők a 10 év alatt szépen feltérképeztek minden négyzetcentimétert. 🙂 De nem is ismerek még egy ilyen kutyát, – labradort pedig egyáltalán nem- aki ennyire kisportolt, aktív és karcsú, még 10 évesen is. 

A rókaváras sztorim után, a labradoros Gazdi is elmesélte nekem az Ő nagy kalandjukat.

Éppen hazafelé tartottak a szürkületben, mikor úgy döntött, átvágnak a Vidámparkon, ezzel is lerövidítve az erdőn keresztülvezető utat. A kutya boldogan futkosott a fák között, és a Gazdi egyszer csak észrevette, hogy egy vaddisznó kocog át előttük az úton, – jóval távolabb, szerencsére – mértani pontossággal keresztezve az általa választott útvonalat. Nagyon megörült, hogy a kutya nem vette észre, és gyorsan pórázra is vette a kedvencét. Megfordulni, visszamenni és kerülni már nem akart, hiszen csak 1-2 km volt vissza hazáig. Gondolta valamiképpen jelzi a jelenlétüket, – hiszen ő is tisztában van vele, hogy a vadak alapvetően kerülik az embert- és mivel biztonságos távolságban voltak, tapsolt és kiáltott egyet, hogy elzavarja a vaddisznót az útból.

A terv bevált. A vaddisznó elkocogott. De arra, ami egy másodperc múlva történt, még ő sem számított. A szürkületben még 10 vaddisznó jött elő, és követte az elsőt. 😀 Egy egész konda ballagott át előttük, a legnagyobb nyugalomban, és láthatóan, egyáltalán nem zavartatták magukat. 

A labradoros Gazdiban persze meghűlt a vér. Mindketten sóbálvánnyá meredve, – a Gazdi a félelemtől, a kutya az izgalomtól, mert ilyet bizony még nem látott a 10 éve alatt- kivárták, hogy békében elkocogjon a teljes család, aztán ők is hazaosontak, épségben. 😀 

Mindig mondtam, hogy ez egy elvarázsolt hely ez az erdő közepén! És!  Mivel vaddisznós sztorija szinte minden kutyás barátunknak van, legközelebb egy másik történetet mesélek el, egy másik helyszínről. 

Az első képeslap 🙂