Kilenc…

Kilenc évvel ezelőtt, azt hittem boldog vagyok. Miért is ne lettem volna az, mikor hosszú évek költözködései után, végre révbe értünk. Megtaláltuk az otthonunkat, amit mindig is kerestünk. A lakásunk, kíváncsi tekintetektől elzárt hely, a természet közelében. Csak egy kis tetőtéri lakás, de nekünk a mindenünk. Minimális szomszéddal, pontosan 2 db emberrel, bár néha nekem ez már tömeg!  🙂 Nagy terasszal, erdővel, egyszóval kevés kerti munkával. 😀 

Miért is ne lettem volna boldog, hiszen előtte nemrég volt az esküvőnk Gazdival. Olyan, amilyet mindig is terveztünk. 8 fővel – mondom, utálom a tömeget- , és lagzi helyett, inkább egy szuper nászúttal. Azt hiszem, erről szintén érdemes lenne írni egy blogot, a Hogyan szeljük át a fél világot, és önérvényesítsünk hatékonyan a reptereken? címmel. Szakmailag, éppen a csúcsra értem. A világ legjobb, originális gyógyszercéghez kerültem. Olyan pozícióba, ahová csak kihalásos alapon lehet bejutni. A munka mellett, mindkettőnknek  a sport és az utazások adtak még rengeteg pluszt. Én úgy éreztem kerek a világ, annyi év tanulás után végre ott vagyok, ahol lennem kell, emellett, okosan használom ki a szabadidőm, és nem is vágyom másra.

Gazdi ezzel teljesen egyetértett, de ő vágyott még valamire. Egy kutyára. Emlékszem, sokkolt a dolog. Féltettem az akkori életünket, tudtam, hogy a messzi utaknak, mozizásnak, végtelen szabadságnak stb. végleg befellegzik majd, ha lesz egy kutyánk. A maximalizmusom nem engedi, hogy félig csináljak csak valamit. Szóval, ha belevágunk, akkor csak jól csinálhatom. Különben mi értelme van? Húztam az időt, különféle feltételeket szabtam, hogy milyen kutyánk legyen, aztán egyszer csak megelégelte Gazdi a játszmázásom, és kézbe vette a dolgot.

Aznap, Gazdi Budapesten volt. Délután, pedig útba ejtette a Vadászt. Hazafelé felhívott, hogy adja a hívót. Egy kiskutya sírt mellette. Amíg hazaértek, magamba roskadva ültem a padlón, a szobában, és igyekeztem konzerválni az utolsó szabad délutánom. Néztem ki az ablakon, minden ragyogó zöld volt, csicseregtek a madarak, bent pedáns rend uralkodott, sehol egy szőrszál, sehol egy folt, édes hársfaillat lengte be a szobát, és én zokogtam. Sirattam a boldog napjaimat. Ketten sírtunk egyidőben, szinte szinkronban, Spyke és én, mindketten az addig ismert és szeretett életünket sirattuk.

Aztán, belépet a lakásba Spy, és mindent felforgatott. Tudtam jól, hogy egy feladatra, “A feladatra” kell koncentrálnom, arra, hogy jó Mamija legyek. 

A felforgató megérkezett…

Azóta eltelt kilenc év, és fel nem foghatom, miért aggódtam, vagy sírtam akkor annyira. Igen, Spy az első kutyánk, és mindent együtt tanultunk meg az évek alatt, hármasban.

Az elmaradhatatlan esti program…

A legfontosabb, hogy ha összehasonlítom az akkori és a mostani életünket, akkor rájövök, hogy régen nem boldog voltam, mindössze elégedett vagy sikeres. 

Kismanóm…

A boldogságot, az élet szeretetét, a pillanatok szépségét, a türelmet, kitartást, hűséget, odaadást, mind egy apró, kismanó hozta meg nekem. Spyke, aki megtanított önfeledten nevetni, és élni. Megélni a pillanatokat, és szemlélődni. Rácsodálkozni arra, hogy mennyire gyönyörű a környezetünk. Észrevenni azt, ami mellett évekig csak elmentem. Ma, ha az év bármely szakában kimegyek a természetbe,  olyan dolgokat látok, és tanulok meg, amiért nem kell messzire utazni. Körül vesz a csoda. Nem csak engem, mindenkit. Csak meg kell tanulni látni. Minden nap.

Az élet szép! És a táj sem rossz…

Imádom a mostani életünket, pedig a szakmai sikerek már kissé megfakultak, – hihetetlen, hogy mennyire nem érdekel- mivel kilenc éve nem utaztunk nélküle sehová, véget értek a világjárások is, de egyáltalán nem bánom, és ez alatt a kilenc év alatt összesen kétszer voltam moziban, – pedig régen azt is szerettem- és levontam a következtetést, hogy Hollywood sem tud jobban szórakoztatni, mint Spyke. 😀

Tudom, túlzás amit csinálok, de nem bírok meglenni nélküle. Különösen azóta, hogy elveszítettük tavaly. Az a négy nap maga volt a pokol. Nem kívánom senkinek.  Valószínűleg emiatt, értékelődött át annyi minden. Nincs az a film, úticél, bármi a világban, és a világon, ami fontosabb lenne Spy-nál. Spyke még valamit hozott nekem. Új barátokat. Nincs baj a régiekkel sem, eltekintve attól, hogy a legeslegjobb kamaszkori barátnőm Moszkvában él, több mint 4 éve, a második legjobb Amerikában, réges rég. Egyiket sem látogattam még meg. Nem is fogom. Messze vannak, repülni kéne, Spy-al pedig nem tudok. Akkor, maradunk. Megvárjuk még ők jönnek.  😀

De! Vannak új barátaim. Olyanok, akik nagyon kutyások, és tudom bármikor, bármiben számíthatok rájuk. Új, legeslegjobb, felnőttkori barátok. 🙂

Alapjában véve nem változott meg az életünk, inkább csak átalakult. Ma is ugyanolyan mániákusan tudok takarítani mint korábban, elküldöm Gazdit és Spy-t otthonról még alkotok, aztán elégedetten szemlélem a rendet, hogy miután hazaértek, pár perc múlva ismét szőrös legyen minden. 😀  9 éve, csak egy lakás volt, mára otthon lett.  Megtelt élettel. Ma is mindenre jut idő, csak nagyon korán kell kelni. De megéri, mert sokszor hajnalban történnek a csodák.

Hajnalban…

Ma van Spy szülinapja. Pont a kilencedik. Írtam neki néhány sort.

🙂

Drága kis Spyke!

Annyira örülök, hogy kilenc éve az életem része vagy. A veled töltött idő, minden percét szeretem. A büdöseket is, a koszosokat is! Azt is ha makacskodsz, azt is ha süket vagy, és azt is ha megsértődsz valamiért. Imádom ahogy közlekedsz,  fontoskodsz, rendezkedsz, intézkedsz, és hogy megnevettetsz. Ha beteg vagyok, őrzöl. Ha szomorú vagyok csak odaülsz mellém. Imádom, ahogy rám nézel. Örülök, hogy együtt fedeztük fel a rétet, közösen szereztünk új barátokat, és mára – neked köszönhetően- sikerült sok mindent átértékelnem. Ma már tudom, hogy mi számít igazán az életben. Köszönöm, hogy megtanítottál élni, és látni. Ma már nem értékeket gyűjtögetek, hanem közös élményeket. 

Sokszor elmondtam már, de ígérem, hogy mindig nagyon vigyázni fogok rád! Soha nem érhet baj, amíg velem vagy. Nem adlak oda senkinek, nem hagylak magadra! 

Még rengeteg dolgunk van közösen, – tudod, nagyon-nagyon lassan tanulok 🙂 – szóval, legalább még kilenc, de inkább még 10, vagy nem is, még 100! ilyen évet kívánok magunknak. Tudod, ahogy ígértem, minden szülinapodon veszek neked egy grillcsirkecombot. Sok-sok-sok ilyen finomság vár még rád! 

Boldog szülinapot kincsem! 🙂

Mami