Egy Mami, hajnaltájt…

A cím, ezúttal némi magyarázatra szorul. Miért pont hajnaltájt? Azért, mert mostanában fedeztem fel ezt a rádióműsort, reggel 5 és 6 között a Kossuth rádión. Nem, nem őrültem meg, és nem kelek korán azért, hogy rádiózzak. Remélem, még az az idő is nagyon távol van, amikor majd a TV-vel beszélgetek, vagy vitatkozom a Híradóval. 🙂 Szóval, hajnaltájt. Nyáron, ha futni megyek, csakis napfelkelte előtt teszem ezt, mivel kicsit sem bírom a meleget. Ilyenkor ötkor kelek, – a fiúk még átfordulnak a másik oldalukra, nekik nagyon korai ez az időpont – én gyorsan összekapom magam, és irány a tó. Útközben, 5.20-kor látom a kis vaddisznócsaládot, 5.25-kor az őzek mellett megyek el,

Reggelente, látom élőben is…

és amíg leérek a “futópályához” rádiót hallgatok. A bárgyú, béna zenéket, és a beszédképtelen – egyébként valamiért népszerű- rádiósok naponta vívott küzdelmét a magyar nyelvvel megelégelve, aktív keresgélésbe kezdtem,  és így akadtam rá a vidéki életről szóló műsorra. Szó esik benne,  általam eddig nem ismert növényekről, kutyákról, gyümölcsökről, házi és vadállatokról. Ez az, ez kell nekem. A Vadász nagyon fogja értékelni, ha jártas leszek különféle lábas jószágokban. 😀 Addig is,  hetente háromszor megyek futni, és olyankor biztosan meghallgatom az adást. Mire végzek a 7 km-el, már vége van, de azt a pár riportot, amit eddig elcsíptem, nagyon szerettem. Például, korábban nem hallottam még, a földi manduláról, most pedig tessék, kiderült, hogy hazánkban is termesztik. 🙂 A Vadász sem ismerte, és döbbenten hallgatta mi mindent csipegettem fel a témában, egy hét alatt.

Legkésőbb reggel fél 7-kor már újra otthon vagyok, és Mami üzemmódba váltok. Gazdi kávét kap az ágyba, Spy-t felkeltem, és indulok vele sétálni.

Spy és én…

Észre sem veszik, hogy másfél- két órát loptam magamnak, hajnaltájt. 😀 A közös napunk, csakúgy mint máskor, a futós napokon is, 7 -kor simán elindul.

Szerepel még a címben a Mami szó is.  🙂 Lassan 9 éve, hogy egy kis PRT Mamija vagyok. Még nem meséltem, hogy miért pont a Mamija. Nos, mivel a férjem lett Gazdi, én mégis mit választhattam volna, esetleg a Gazdiné, vagy Gazdasszony vagy Ági Gazdi / bár ez, a Hajnaltájt után, talán mégsem annyira abszurd /:-D  ? Azért lássuk be, mind elég szörnyen hangzik, és nem túl életszerű, szóval Gazdi, amikor egyedül volt otthon Spy-al, még kicsi korában – úgy értem, Spyke volt még kicsi, nem Gazdi-  rendszerint azt mondta a kutyának, amint beléptem a lakásba, hogy megjött a Mami. Értem én, hogy valahogy meg kell különböztetnünk egymást, na de miért pont Mami?

Kezdetben, tekintve, hogy egyáltalán nem vágytam kutyára, kiütést kaptam még a gondolattól is, hogy Mami. 

Mostanra egészen belejöttem, mi több klasszikus Mamiként viselkedem. Az ugye nem kérdés, hogy 9 éve minden veszélyt próbálok elhárítani, minden betegséget, kikúrálni, és minden éjjel, félig éber állapotban alszom, hogy akkor is ” lássam” mit csinál a kutya. Ha például kiengedem éjszaka, és visszajön a mini erdőnkből, ráadásul nyalogatja a szája szélét, képes vagyok egész éjjel figyelni, nem evett-e fel valamit, nincs-e mérgezésre utaló tünete, lélegzik-e rendesen, stb. Miközben én szorongok, a kutya  békésen alszik. 😀 Én vagyok, aki minden fülrázásra, vakarózásra, halk lépésre, ásításra, köhögésre, morgásra, nyüszítésre, mosakodásra, tüsszentésre, vakkantgatásra, stb. felébred. Én tüntettem el a véletlen balesetek nyomait a szőnyegből, padlóról stb. De ez a mamik dolga. 🙂 Éjjel nappal készenlétben állok, a táskám tartalmát már megismertétek Ti is, meg a Rendőrség is. 😀

Nem riadok vissza semmitől, legyen szó különféle testnyílásokban való turkálástól, onnan mindenféle dolgok eltávolításáról, Spy lefogásáról, vagy egyéb ínyencségekről. Ha kell, tóba ugrom érte, – igen szó szerint értendő 😀 – beállok elé és a testemmel védem, vagy csak simán összeveszek a fél világgal, hogy az ő érdekeit érvényesítsem.

Tudom, tudom, hogy így leírva, borzasztó fárasztónak, meg körülményesnek tűnik ez az egész, kutyás, mamis dolog. De, ha mégis el kell magyaráznom milyen érzés is ez valójában, akkor biztosan Illyés Gyulát hívom segítségül. Ő mondta, azt hogy: ” Dicsérjék mások,  hálaadó lélekkel tanítójukat, az élet felé, nekem egy KUTYA mutatta meg az UTAT.” Szerintem ez valami, ilyesmi érzés. 🙂

Ő…

A múlt éjjel, mégis valami egészen szokatlan, – nem kutyára jellemző-  hang, dolog zavart fel hajnaltájt. 

A menetrend, miszerint hajnali négykor Spy feljön az ágyba, már már standardnak mondható. Ritka kivételek vannak, ha például kutyát találunk, és Spy tüntet, vagy egyszerűen olyan meleg van, hogy jobb a kövön, padlón aludni, hajnalban, mint az ágyban. 😀

Ám, a múlt éjjel, mégis más volt. Békés szunyókálásomat, egy tompa puffanás zavarta meg. Felriadtam és felültem, füleltem. Hirtelen fogalmam sem volt róla, hogy 1. melyik bolygón vagyok, 2. egyáltalán hallottam-e valamit vagy csak álmodtam- és próbáltam keresni a zaj forrását. Talán betörő? Nem! Azt Spy jelezné. Feldőlt egy könyv? Nem hiszem, egy A/4-est sem tudnék már beszuszakolni közéjük a polcra. Leesett valami a konyhában? Már listáztam is, hogy este elpakoltam-e mindent a helyére. Nem. Ez sem lehet. Spyke, ezekre is felébredt volna. De tényleg? Hol van Spyke?

Villanyt kapcsoltam, és indultam volna ki, mikor zaklatott gondolatmenetemet, egy bánatos képű kutya tekintete szakította félbe. Spyke tápászkodott fel a padlóról, és nézett rám végtelenül szerencsétlenül. Megvolt hát a zaj forrása. Leesett az ágyról álmában, és ő puffant egy nagyot.

Úristen! Úristen! Úristen! Ugye nincs baja? Nem tört el semmije? Nem zúzódott össze? Nincs agyrázkódása? Felismer egyáltalán? Ép a gerince? Nincs belső sérülése? Nem szakadt le a lépe, mája stb.? 

-Nyugi Kicsim. Itt a Mami. / Hát ki más?/ :-D- ugrottam ki az ágyból, hogy a segítségére siessek.

Azt tudtam, hogy biztosan nem én rúgtam le Spy-t, tekintve, hogy érkezése óta, vagy magzatpozícióban alszom, állig húzott térdekkel, vagy az ágykereten egyensúlyozok, hogy kényelmesen elférjen a kutya. 

Felvettem, áttapogattam, megpuszilgattam, betakargattam,

Biztonságban…

megnyugtattam őt is és magam is, és már el is kezdtem gondolatban tervezni a rácsot az ágy köré. Te jó ég! Hova jutottunk 9 év alatt? És még mi jöhet? Kiságy? Járóka? Babakocsi?

Kutyás babakocsi 🙂

Kengurus hordozó? Válltáska? Bébi őrző? Pelenka? Ja, nem. Pelenka az nem. Az már megvolt. 😀

Szerencsére, valahol itt, újra elaludtunk. Nem is keltem fel ötkor, hogy elinduljak futni. 😀