Miért is spanyol altatódal? Ígérem, hamarosan kiderül. 🙂
Köztudottan racionális vagyok. Sok mindent előre eltervezek, listákat készítek. A fáradtság,- esetemben kialvatlanság- és a Spy miatti aggódás, azonban furcsa dolgokat, és álmokat produkált.
De vissza a tervezéshez. A tervezett – mi más? 🙂 – műtét előtt, minden lehetőséget elterveztem 😀 – na jó, lehet, hogy ez már kicsit sok- , magamban. Végül, Kezelővel való egyeztetés után, – ami részemről leginkább egy spanyol inkvizítor faggatózásával ért fel, mondom, sok minden spanyol lesz még itt- arra jutottam, hogy ha már két hétig gallért kell viselnie Spy-nak, tegyük annyira kényelmessé a dolgot, amennyire lehet, szóval beszereztem egy felfújható példányt. Úgy értem gallért. 🙂 Fiúsan, kéket.
Egy hétig, következetesen gyakoroltam a kutyával a gallér viselést. Nem akartam úgy járni, mint azzal a sárga műanyag darabbal, amit egy másodperc alatt feszegetett le magáról, és nem utolsó sorban úgy nézett ki benne, mint egy óriás napraforgó, egy bizonyos Van Gogh – kedvencem- festményről. 🙂
Egy zacsi jutalomfalat után, eljutottunk oda, hogy simán elviselte magán a gallért. Egy probléma adódott csak a szimuláció alatt, mégpedig az, hogy a kisebbik házának a parányi bejáratán, fennakadt a kutya. Gallérostól. A hiba kiküszöbölése megtörtént, a mini házat elpakoltam, és csak a “kis kastélyt” használta, nagy bejárattal. 🙂 Ott befért. Pipa. Zseniális.
A műtét után, a gallérban – meg a karomban- hoztam haza Spyke-t. Kezelő agyon dicsért, hogy milyen természetesen hordja Spy az új cuccot, látszik, hogy gyakoroltuk.
Kinek, mi a természetes…
Amit azonban nem tudtam eltervezni, és persze szimulálni sem, hogy milyen lesz majd egyedül, pár napig, egy frissen műtött kutyával, – Gazdi éppen nem volt itthon- felnövök-e a feladathoz, és leszek-e elég jó Mamija?
A másik jellemző tulajdonságom, az alaposság. Na, én aztán figyeltem, – talán még jobban is, mint egy betegőrző monitor- hogy ébred, hogy reagál a kutya. Azt láttam, hogy nem tud teljesen ellazulni, és a gallérban csak a hasán tud feküdni. Mivel még a fejemben visszhangzott Kezelő utasítása, miszerint szigorú gallér viselést írt elő, hát ki is próbáltuk, hogy megy ez, az első éjszaka. Spy fészkelődik, nem találja a helyét, nyugtalan, járkál, én sem alszom. Hajnali kettőkor, már nem bírom tovább a virrasztást, és valami fura álomban találom magam.
Spanyolország. Reneszánsz. Festmények. El Greco. Az úriember portréja. Ja persze! Gallér. Pont mint Spy-nak. Mutatom.
El Greco: Portrait of a Gentleman
Mint egy festmény…
Hát nem félelmetes a hasonlóság? 😀 A híres spanyol gallér. Az arisztokrácia jellemző viselete. Itt még beugrik valami arról, hogy egy ilyen csipkecsoda, méregdrága volt abban az időben, ezért, leginkább a nemesek hordták. Hát igen. 🙂
Spanyol gallér. Hogy mi? Te jó ég! De hát a spanyol gallér egy kínzóeszköz is. Kb. 1o-14 kg és hosszú tüskékkel körülvett darab, amiben még előrehajolni sem lehetett. Itt rögtön beugrik a tüskék miatt a vasszűz is, ami szintén igen kifinomult módja volt a kínzásnak, hiszen miután a szerencsétlen áldozatot beleszíjazták, és rácsukták a kb. 20 cm-es fémtüskékkel gazdagon ellátott borítást- gondosan ügyelve arra, hogy ne érjenek létfontosságú szervet- még napokig vallathatták az inkvizítorok- kik? már megint a spanyolok?- a delikvenst, aki ezek után simán bevallott bármit, és már csak az volt hátra, hogy kinyissák az Iron Maiden-t és a lyukakon át elvérezzen. Ha pedig valaki azt hinné, hogy ezek csak a sötét középkorban létező módszerek voltak, hát ki kell ábrándítanom. A Husszein családnak is volt egy saját vasszüze. Nem, nem a zenekar.
Hajnali ötkor felriadok. Ösztönösen magamhoz ölelem a kutyát, leveszem róla a hírhedt spanyol gallért, és érzem ahogy ellazul, hallom, hogy békésen szuszog. Elalszik. Egy kicsit még én is. Legközelebb arra ébredek, hogy nincs vérkeringés a karomban, mert úgy kilapította a kutyám. 😀 De, inkább ez, mint a spanyol cuccok.
Miután én lettem a saját tökéletes tervem gyenge pontja, életbe léptetem a “B” tervet. Védenem kell a sebet, -de még egy éjszakát nem tölt spanyol gallérban a kutya!- tehát jöhet a bébirugdalózó.
A másnap délután, már a Tesco-ban talál. A bébi osztályon. Mivel nem vagyok gyakorló anyuka, – humán baby-ből- elszörnyedve látom, hogy a rugdalózók bokától, bokáig patentosak. Ezt nem hiszem el. Hát mindenki összeesküdött ellenem?
Ott, azonnal kell egy “C” terv. Arrébb megyek. Kínlódom. Nézelődöm. Látok valamit, és ezután beugrik a briliáns megoldás.
Miközben én csendesen szenvedtem, elhúzott mellettem a kis kocsijával a mindenki által jól ismert, két lábon járó divatbaki. Egy férfi, hónaljig felhúzott mackónadrágban, szandálban- szigorúan zoknival- , és autóstáskával, túlméretes barkóval. Hát, még sosem örültem ennyire, hogy láttam a rémségek kicsiny tárházát alakot ölteni.
Ez az! Ez kell nekem. Gumis macinaci. Hónaljig felhúzva! Vissza, a bébi részlegre. Ha ez a prototípus ennyire kelendő a felnőtteknél, akkor biztosan van kicsiben is. -biztatom magam. És lám. Nem kell csalódnom. Vannak mini gumis gatyák. A gond csak az, hogy a méreteken nem igazodom ki. Hónapban vannak megadva, én pedig cm-ben mértem otthon a kutyát. Még jó, hogy nem jöttem készületlenül. 🙂 Már csak azt kell kitalálnom, hogyan válthatom át cm-re a hónapot. Vagy kérdezzem meg az eladót, hogy ekkora kutyára mit ajánl? Á! Inkább magam nézegetek tovább. Akkor, és ott szembetalálom magam a tökéletes darabbal. Gumis. Gatya. Állatos. Ideális. 🙂 Van hozzá póló is. Mindegy. Jöhet.
Hát nem állati?
Hazafelé, még vállon veregetem magam, mert ugye, ha nem jó a méret még simán visszavihetem. 🙂 De nem ez a cél. A cél a pizsamában alvás. Otthon, gallér le, gatya fel. Hát nem én vagyok a világ legjobb Mamija? A méret tökéletes. Pont, mint ahogy a modellen láttam. Ha hónaljig felhúzom, akkor menő lesz, 7/8-os, ami pontosan boka fölé ér majd. Úgy, ahogy kell. Nem kell ezt visszavinni, a második estét már nyugodtan fogom tölteni, mindketten pizsiben leszünk.
Már csak annyi van hátra, hogy a kis érzelmi barométerét – farkincáját- szabaddá tegyem. Lyukat vágok a gatyára. Kész tökély. Mutatom.
Gatyás kutya…
Otthagyom az előtérben a kutyát, és hagyom, had szokja meg az új göncét. Pár perc múlva, egy gatya nélküli kutya tűnik fel a szobában. Ilyen nincs! Levette a pizsit. Tök egyedül. Ezt pedig visszavinni sem tudom, mert már vágtam rá egy lyukat. 🙁
Eljön a második éjszaka.
Kísértetiesen hasonlít az elsőre, csak már nem álmodom. Ébren vagyok, és tervezgetek. A gatyát és a sima nyakörvet próbálom összepárosítani, amolyan hózenetróger módszeren gondolkozom, – igen, a gumis hónaljig érő gatyákat is rögzítik így, már ilyet is láttam élőben, és nem, nem a Milánói divathéten- amit holnap, tuti megcsinálok. Ennek a gatyának már úgyis mindegy. Spyke spanyol gallérban, én pizsiben alszom. 🙂
Reggel arra ébredek, hogy Spy már tud az oldalán is feküdni a gallérban. Éjjel, feltúrta a pokrócát, gombócba gyürte, és az így kialakított dombocskára tette a gallért. A kutya egy zseni. Amin én két napig dolgoztam, ő pár perc alatt simán megoldotta.
Másnap, mivel nem kell újabb konstrukciókon agyalnom, pihentető internetezésbe kezdek. A napi Whistler-t nézegetem, -amin mindig jókat nevetek- amikor újra beugrik az a bizonyos El Greco kép. Megszületett az én napi Whistler-em. Mutatom.
Úriember, ivartalanítás után, gallérban. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: