E=mc2

Leírom helyesen is, mert a címsorban nem sikerült.  🙂 E= mc². Köszönöm szépen Csilla! 🙂

Előre elnézést kérek azoktól akik hisznek mindenféle ezoterikus dolgokban, vajákosságokban, netán hókuszpókuszokban.

Szellem?

Ez rólam nem mondható el, megrögzött materialista vagyok. 

Ja! Nem. Fafaragás.

Persze meggyőzhető is, de kizárólag észérvekkel. De, mint korábban is írtam, attól, hogy egy tömeg követ valakit, hisz valamiben, esetleg felül féligazságoknak, attól még nem biztos, hogy igazuk van. Kérdezni, kérdezni, kérdezni. Ebben hiszek, no és abban, hogy az értelmes válaszokkal sok minden megérthető, megmagyarázható. Hiszek az etológiában, a tudományban, lenyűgöznek korunk nagy elméi, kedvelem Stephen Hawking-ot, és Csányi Vilmost. Tőlük biztosan nem hallanék olyan marhaságot, ami miatt ezt a bejegyzést írom. De! Ne szaladjunk előre. Nézzük meg mire is keresem a választ.

Sok olyan dolog van kutyás témában, amire évek óta nem találok semmilyen épeszű magyarázatot. A “Spyke, honnan tudja ezt?”  tárgykört feszegetjük 9 éve Gazdival. Logikusan. Materialistaként. 🙂

Nézzünk párat, a teljesség igénye nélkül.

Az első furcsaság, evés témakörben, hogy viszonylag hamar megdőlt nálunk, a minden kutya szereti a sajtot téma. Legelőször a kutyaoviba vittem sajtkockákat, de Spy nemcsak rám sem hederített, de tüntetőleg vonult el más Gazdik zsebe felé, még nem kiderítettem, hogy a főtt marha netán disznószív sokkal menőbb mint a büdös sajtom.  Pedig trappista volt, amit szeretek, de erről egy kicsit később. 🙂 A következő próbálkozásom sajt témában az volt hogy, más kutyás gazdik tanácsát követve, a gyógyszerbevételhez próbáltam vivőanyagként sajtot használni. Mint megtudtam ebben a mackósajt verhetetlen.

Egy gyors kitérőben elmagyarázom a sajthoz való saját viszonyom. Kisgyermekként, sajt témában, két dologgal lehetett kikergetni a világból, a mackósajttal és annak tömbösített változatával. Ma is ráz a hideg, ha a csokis és egyéb változatokat látom a hűtőben. Röviden, minden sajtot utálok ami ömlesztett, lágy, zsíros netán büdös. Jöhet a parmezán, a mozarella, és a sima, na meg a light trappista. Volt azonban még valami amit mindig nagyon szerettem, ez pedig a reszelt sajt. 🙂 Mondjuk trappista. 😀 

Szóval, vissza a kockasajthoz. Eredendő undoromat legyőzve, kiválasztottam egy kellően vonzó ízt, – vakon vettem le, már nem is emlékszem milyen volt- és megvettem. Első próbálkozásként az éhes PRT-nek adtam, gyógyszer nélkül. Az arcomon széles mosollyal, kedvesen kínálgattam Spy-t.

Kedvesen kínálgatom…

Tuti, hogy nem látszott rajtam undor, bár a szagát, állagát sem bírtam. Spyke a kedvemért megszagolta, – olyan óvatosan, hogy csak véletlenül se érjen hozzá az orra- és úgy két perc könyörgés után, bekapott egy kis darabot. Olyan ívben köpte felém, hogy győztem kitérni a röppálya útjából. Tudtam! Utálja. Mint én. 🙂 Ezt még megmagyarázhatom azzal, hogy látszott rajtam az undor, vagy esetleg átjött, hogy nem őszinte a mosolyom. Bár kétlem.

De! A következő sajtos kalandra igazán nincs ésszerű magyarázat. A trappista sajtot manapság szeletelve eszem leginkább, magamnak nem reszelgetem. Spy odaül, kér belőle. Adok neki. Kiköpi. Eszembe jut valami. Felállok, előveszem a sajtreszelőt, és egy kis tányérba lereszelem neki, úgy mint a nagymamám tette nekem, amikor még kicsi voltam. Spyke nem volt ott, nem látta, nem ismerte a  nagymamám, nem tudhatja, hogy én így szerettem. Mégis így eszi meg. Csakis így. Ha van olyan hang amivel lázba tudom hozni, az biztosan az, amikor előveszem a sajtreszelőt. 😀 Ha minden vacsorakísérletem, – konzerv, száraz, stb. – dugába dől, akkor is marad még a reszelt sajt. Azt mindig megeszi. Csámcsogva!

Megállapíthatom, hogy Spyke olyan válogatós, mint én voltam kisgyerekként, és azt szereti amit én is megettem régen. De vajon ez miért van így? És honnan tudja?

Evés témában a másik megmagyarázhatatlan dolog a vajas kenyér, kifli, zsemle. Én szeretem. Teavajjal leginkább. Következésképpen, Spyke is. Bár nem mindig van otthon. Ha margarinos, sós-vajas vagy bármilyen péksütit eszem, Spy elő sem jön. Azt nem szereti. De aludjon bármilyen mélyen, ha teavaj van a kenyéren, azonnal megjelenik. A hálószobából jön elő. Nem látja mit veszek ki a hűtőből. Mégis. Soha nem tévesztett. 9 év alatt egyszer sem. Mondhatnám azt is, hogy sajnos, mert ilyenkor nekem csak a széle, csücske, héja marad. 

Hogyan csinálja?

A másik furcsaság, -ami évek óta figyelünk-, hogy ha hosszabb napom van, az érkezésem előtt 5 perccel felkel, kiballag az előszobába, lefekszik a szőnyegre és lesi az ajtót.

5 perce várlak…

Ez nem azonos napokon, és soha nem azonos időpontokban történik. Nem vagyok kiszámítható ebben, és nincs benne rendszer, sosem telefonálok haza előtte. Nem hallja a kocsit, hiszen ha hazáig van még 5 percem, akkor valójában még az utcában sem vagyok. 

Mégis mindig ez a műsor. Ha Spy a szőnyegen dekkol, akkor már Gazdi is tudja, hogy jövök. 🙂 Ami még fura, hogy Gazdi érkezését nem jelzi előre. Mindig csak az enyémet.

Ezt hogyan csinálja?

Harmadikként pedig említsük meg, hogy azokat az embereket szereti akiket én is, és akiket levegőnek nézek, azokat pedig mindig megugatja. 🙂 Sosem tanítottam erre. A levegőnek nézem típusnak is köszönök, még a vérnyomásom sem emelkedik meg ha a közelükben vagyok. Nem változik a viselkedésem, udvarias vagyok velük is.

Spy, pedig rendületlenül és megállíthatatlanul morogja, ugatja őket. Következetesen, mindig. Nincs mód jóvátételre. Ahogy nálam sincs. 😀

Ezt mégis honnan tudja?

Nos, bár van még pár ilyen furcsaság, ha kutyásokkal beszélgetek, általában csak ezt a hármat hozom fel, és próbálok rá, bármilyen épeszű magyarázatot kapni. Mert biztosan van. És! Az is biztos, hogy nem a következő! 🙂

– Szerinted, miért csinálja ezt Spy, és honnan tudja ezeket? -kérdeztem egy kutyás társam.

– Volt már úgy veled, hogy belenéztél a kutyád szemébe és magadat láttad?

Na itt álljunk meg egy kicsit. Éreztem, hogy ingoványos talajon járok, és ha nem válaszolok jól, még a végén jönnek az ufók, szellemek, angyalok, boszorkányok, démonok, meg még ki tudja mik. Szóval, csak nyugodtan, okosan.

– Nem! Soha. Ha a szemébe nézek, csak szeretetet, huncutságot, és ha beteg, fájdalmat látok. Miért?

– Mert a kutyádat akkor választottad ki, mielőtt leszülettél a Földre. A saját asztráltestedből származik. Ezért olyan mint Te.- hangzott a magabiztos válasz.

Lefagytam. A miből? Meg mikor? Jó ég! Mi jön még? Mindjárt teleportálom magunkat? Azt hittem az erdőben vagyunk, nem az X- aktákban. / Bár megjegyzem, abból sem láttam még egy részt sem. 🙂 /

Sokkot kaptam és rögtön témát is váltottam, mielőtt behúznak valami szektába. Csak érjünk el a parkolóba, itt és most. Ha lehet, még ezen a bolygón! 😀

Ekkora marhaságot még életemben nem hallottam. Még ha feltételezném, hogy létezik is ilyesmi, könyörgöm, Spy-t nem is én választottam! Gazdi hozta! Hiszen én nem is akartam kutyát! 😀