A Da Vinci-kód…

Az EU támogatásával, sok erdei létesítmény felújítása, szépítése- sétaút, esőbeállók, tavak kotrása- valósul meg mostanában a Mecsekben.  Miután elkészültek vele, szó szerint felfrissült a környezetünk. Szebb, élhetőbb mint valaha. Egyszerű erdőjáróként, pedig egy csomó érdekességet olvashatok, tanulhatok a tájékoztató táblákról. Mégis azt kell mondanom, hogy az EU valamint az erdészek hibája egyaránt, hogy ismét lebőgtem a Vadász előtt. 🙂

Van egy kedvenc kutyasétáltató helyem. Egy olyan magányos hely, ahová akkor is el tudok vonulni kutyástól, amikor sáskajárás van az erdőben – pl. medvehagyma szezonban- vagy túl meleg van nyáron a réthez, netán autós hegyi verseny miatt vannak útlezárások.

Miért is ideális ez kutyás szempontból?

Nos, Spyke imádja a helyet, hiszen van a tetőn egy vadetető, minden velejárójával.

Útban a vadetető felé…

Vadnyomok, ürülék stb. További vidám perceket okoz a kutyának az a rókavár rendszer, amit csak nemrég tárt fel, teljes hosszában. Feltétlen az előnyök közé sorolnám, hogy útba esik egy mélyedés amiben megáll a csapadékvíz, olyan mélységig áztatva át a talajt, hogy a nyári 40 fokban is kiváló minőségű hűsítő iszap gondoskodik a felüdülni vágyó PRT-ről, télen pedig nyakig ér benne a hó vagy a víz.

Fázis 1…

Fázis 2…

Fázis 3…

Kész! Humán kísérlet indul… Még bírom. 🙂

Továbbá, itt órákig lehet zavartalanul ásni, és mókust kergetni. A fák odvaiban pedig nyilvánvalóan, isteni a víz. 🙂

Fincsi…

És miért jó mindez nekem? 

Mivel vadászkutyám van, kevésbé kell animátorkodnom ezen a területen. A kutya kiválóan elszórakoztatja magát, én pedig élvezhetem a magányt, szemlélődhetek. A teljes elszigeteltséget nagyon szeretem, hiszen közel 9 év alatt nulla, azaz szó szerint zéró kirándulóval találkoztunk erre felé. Bár, néha akadnak erre tévedő erdészek. Persze, nem adja könnyen magát ez a rész. Nagyon magasra kell mászni, és nem a túraútvonalat követni. Mivel megőrizném a helyet továbbra is magamnak, több támpontot nem is adok hozzá. 🙂 

Az EU erre a területre is kiterjesztette a ráncfelvarrást, és a korábban nyomorultul árválkodó padot és tűzrakóhelyet kicsinosították. / Valószínűleg nekem. / Már neve is van a pihenőhelynek- annyit segítek, hogy madár, de nem sas, vagy sólyom. 😀 /.

Szóval, a felújítás óta a következő tereptárgyakkal rendelkezik a pihenő. Egy pöpec kis asztal és pad. Frankó tűzrakóhely és szeméttároló – nagyon helyes!- , valamint egy olyan kerti pavilonra emlékeztető esőbeálló, amelyik bármely Kertek magazinban – ha létezik ilyen lap- nyugodtan címlapra kerülhetne. Ereszcsatornástól. 🙂

Ez az…

És! A non plus ultraként ott az én személyes kedvencem, a tájékoztató – laminált- tábla rengeteg. 

Ebből több is van, úgy mint tiltó és úgy mint tájékoztató tábla egyaránt. Mivel itt rengeteg időm van – hiszen a kis PRT fáradhatatlanul dolgozik- én pedig kimondottan szeretek olvasni, így belemélyedtem a tábla rengetegbe, ha már voltak olyan jók, és kirakták nekem. 🙂

Nos, a tiltó táblákat lefotóztam, és próbáltam értelmezni párat. 

Mi van?

1. Az erdei állatok gyűjtése tilos.  Világos, tökéletesen egyetértek, ámbár fogalmam sincs mire gondoltak. Elsőre, elképzeltem, amint egy szarvast, rókát, nyulat, netán mókust vagy vadkant húzok hazafelé pórázon, hogy legyen a gyűjteményembe. De a szimbólum nem erre utal. Finomítsuk csak tovább. – Kész Da Vinci-kód ez az erdő. De minek nézik a turistákat? Szimbólumkutatónak? Ha szigorúan, csak a kép alapján kéne értelmeznem ezt a tiltást, nos akkor erről az jut eszembe, hogy ne vigyünk haza befőttesüvegben lepkét, vagy ne készítsünk lekvárt a lepkéből a tűzrakóhelynél. De vajon honnan tudják, hogy lekvárt főzők? Bár a rejtély nem oldódott meg, mégis ugorjunk.

       2. Meglepő módon, a következő tiltás a ne gyűjtsünk és vigyünk haza növényeket az erdőből. Hm. Ebben jobb leszek.         Növény felismerésben nagy vagyok. A kép alapján, befőttes üvegben frissen hajtó, már első sziklevelekkel rendelkező növénykét, kevés földkupaccal hazavinni tilos.  Meg lekvárt sem főzünk belőle, főleg gyökerestől, földestől. Nem. Soha.

Hm, nehéz kérdés…

Át is térhetünk a számomra igazán izgalmas, vadgazdálkodási almanachra. Itt, havi bontásban látom mit is csinálnak a vadak, no és az erdészek tavasztól, télig.  Tényleg jó kis összefoglaló, és egy csomó dolog már ismerős – nemhiába képez évek óta rendületlenül a Vadász- mégis találok újdonságot. Már tudom, hogy legközelebb jegyzetelek, mert fel kell vágnom a Vadász előtt, hogy lássa mennyit tanultam mostanában. Mindegy. Amit tudok megjegyzek, a többi marad legközelebbre.

A szövegek kiegészítéseként szuper képek is vannak. Februárnál akadt egy kis döccenő. Egy riadt őz, vagy szarvas csoport néz egy irányba, gím rudli felirattal. Ez fogós kérdés. Megjegyzem, és megkérdezem másnap a Vadászt, hiszen van egy szokásos csütörtöki vadetetés betervezve.

????

Következő kép..

Azon a csütörtökön, frissen szerzett tudásommal felvértezve, -most először- magabiztosan érkezem a vadetetésre.

–  Képzeld, voltunk Spy-al a másik vadetetőnél, tegnap. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sokkal komfortosabb mint a Tiétek. Olyan, csinos kis vályú, meg szálastakarmány tartó készült fából, szóval a vadak kényelmesen- hajolgatás nélkül- tudnak csemegézni, szemmagasságból, nem a földről esznek mint itt Nálatok, úgy mint az állatok. 😀 Arról nem is szólva, hogy nem dolgoztatnak halálra nőket, holmi lapátolással.

Erre a Vadász csak forgatta a szemét. Azért, hogy kissé megnyugtassam felsoroltam januártól-decemberig mindent, ami eszembe jutott. Ekkor már egyetértően, itt-ott elégedetten bólogatott. Számos megválaszolatlan kérdésem volt ugyan, de arra gondoltam, a februári kvízkérdéssel kezdem. 

– Arra nem jöttem rá, mi a gím rudli. Pedig kétszer is végigolvastam mindent. Még az apró betűs részeket is. 

– És? Szerinted mi? 

– Hát, volt egy kép. Az alapján gondolom, hogy a szarvashoz van köze. Tudod. Gím.

– És még?

– Ha logikusan gondolkodom, akkor szarvas. Mivel, csak az elsőnek volt agancsa a képen, és az különben is alig látszik, szinte biztos, hogy lány. Szóval lány szarvas, és mivel tudjuk, hogy az őz gida – következő kép- kicsi őz, így a gím rudli szerintem, kicsi szarvas lány.

A Vadász szeme ekkor tikkelni kezdett, és látszott rajta, hogy azon gondolkozik, hogy most vagy lepuffant, és beállítja vadászbalesetnek a dolgot, vagy magával végez rögvest.

Ehhez képest, csak hördült egyet és megkérdezte.

– Ennyi marhaságot honnan tudsz összehordani?

Nem értettem a kérdést. Tisztán világosan érveltem. Megfejtettem egy rejtélyt, teljesen egyedül. Akkor mi a baja?

– Miért? Nem találtam ki? 

– Nem! A gím rudli februárban az, amikor csoportosan vonulnak a vadak. Ez az ami veszélyes, ha autózol.

– De ezek nem vonultak, álltak és bámultak! A legnagyobb jóindulattal is csak vánszorogtak. Semmi dinamika nincs a képen! Honnan kellett volna tudnom? Szerinted, nehéz lenne értelmesen feliratozni a táblákat?

Ennyiben hagytuk a dolgot. De javasoltam, hogy az EU a Vadásszal és velem, lektoráltassa a táblákat. A Vadász szakmailag értelmezné, én pedig lefordítanám városi nyelvre. 🙂

Nos, a gím rudli meglehetősen sokáig vezette a toplistát. Egészen addig, még le nem taszította a sólyom. 🙂 A karon ülő, sapkás, vadászmadár. Most az a favorit. Hogy ezzel is mi baja van?

A napunk végén még megjegyezte.

– Végül is, rosszabbul is eltölthetném a csütörtököket. Csak azt nem tudom, hogyan!

Nekem volt pár jó ötletem, de nem kockáztattam meg egy vadászbalesetet. 🙂