Építészek…

Az első – és ezidáig a télen egyetlen-  nagy havazáskor történt. Reggelre, komoly hóréteg borította a teraszt.

Spyke kitaposta az utat…

Mivel a reggeli séta soha nem maradhat ki, – talán csak  egy meteoritbecsapódás esetén – két választásom maradt. Vagy kiásom, a felismerhetetlenségig behavazódott kocsit, ami leginkább egy hatalmas buckára, vagy inkább dombra emlékeztetett, valamint lelapátolom feljárót, lépcsőket stb. és úgy pár óra múlva elindulunk, vagy azonnal indulunk, gyalog, ezeket pedig meghagyom Gazdinak. Az utóbbit választottam. 🙂

Korán reggel, még csak ébredezett a szomszédság, mikor én már az Iritarod hajtókat megszégyenítő öltözetben, – régi síruhában és bakancsban, ezen ruházat össztömege, becslésem szerint úgy plusz 10 kg lehet 🙂 – és egy mérhetetlenül boldog kutyával nekivágtam a hegynek. Télen, 20 cm hóban a közeli kis dűlőkben nem járnak autók. Nem tudnak közlekedni addig, még ki nem ássák magukat a derék emberek. Szóval ez az a kivételes alkalom, amikor Spyke póráz nélkül megy fel a hegyre – ennek persze az is az oka, ha pórázon lenne, kiköpném a tüdőm fölfelé a rohanásban – és kedvére bosszanthatja a szomszéd kutyákat. 🙂 Van akit levegőnek néz, van akit megmorog, és van akit szeret.

De nézzük sorban. Első megálló a szomszéd kitartóan ugató pinscher keveréke. Nem érdekes, menjünk tovább. Következik egy airedale terrier. Had ugasson, rá se rántunk. A német juhász fiú felé csak épphogy odafordítja a fejét. Máris elértük a legmeredekebb részt a hegynek felfelé vezető úton. Itt a néni aki korán kel és imádja Spy-t, vethet rá egy pillantást, de barátkozásra most nincs idő, haladni kell tovább. Újabb megálló, a puli. Na őt meg kell morogni, hiszen PRT szemmel nézve, mégsem normális, hogy egy macskával bújik össze. Jöjjön a következő ház. Skót juhász és chihuahua testvérpár. Ártalmatlanok, de hangosak. Haladjunk csak! Francia bulldog, újabb német juhász. Na őt kimondottan utálja Spy. Azért, hogy szokják egymást beszédbe elegyedek a gazdájával, aki szorgosan lapátolja a havat, és reménykedik, hogy a többi háznál is ugyanezt teszik a szomszédok. Kiábrándítom, ráadásul sokkolom, hogy ha mégis mindenki kiásná magát, akkor sem jutna sokáig, mert egy leszakadt faág is eltorlaszolja az utat. Tovább mászunk -én már úgy érzem lassan elfogy az oxigén – és jöhet az újabb puli. Ezúttal fehér, és ezúttal sem haver. Végre egy jó kis megálló, a golden csaj háza. Na őket csípjük. Évente párszor vendégeskedünk náluk, kár, hogy még alszanak. 🙂 Már csak egy sarok, egy pitbull és egy akita páros – szintén nem a barátaink-  , és elérjük az erdőt. 

Innen már nem olyan meredek az út. Szűz hóban taposunk nyomot, és végre megtörténik az amiért elindultunk. Mondjuk nem értem miért kell ehhez ilyen magasra másznom, hiszen számos vonzó bokor, fa, villanyoszlop, bozót volt eddig is útközben. De Spyke ügyel arra, hogy formában maradjak, szóval csak erdőben hajlandó a dolgát végezni. 🙂 Végül is az én hibám, én szoktattam erre, akkor meg minek panaszkodom. 😀

Ha már feltúráztunk, teszünk egy nagy kört, továbbra is mi tapossuk ki az utat, de van ahol már jártak futók is,

Végre van egy ösvény…

és játszunk, például keresünk botot,

Ezt hozni kell!

vadnyomokat,

Vadak után, hegynek fel!

én gyönyörködöm a kedvenc téli tájamban,

Kedvenc téli tájképem…

Téli galagonya…

és csodálom a fények játékát a PRT-n

Árnyék kutya…

és a fákon, rajzolok és írok a hóba,

Látszik mennyire élvezi?

majd  úgy másfél óra múlva vissza indulunk. 

Hazafelé…

Még mindig csak a saját nyomunkat látjuk, de ebben már jóval könnyebb haladni. Épphogy beérünk az első kis utcába, elénk rohan a golden lány, a fényképezhetetlen, a boldog, az örökmozgó.

Barátunk…

De jó! Akkor biztos, hogy  a kedvenc építész házaspárom már ébren van. 🙂

Miért is szeretem az építészeket? Mert bogarasak. Tuti. Hogy mást ne mondjak, Gazdi legjobb barátja építész. Mesélek majd róla többször is, hiszen kutyás ember, de, hogy megkönnyítsem az azonosíthatóságát, ő majd az Építész néven szerepel a blogban. 🙂 Szóval az Építész úgy gondolta, hogy bár kényelmes házban élnek – ő tervezte, bár szerinte kimondottan rossz a tervezés!- de a kutyáknak, akik egyébként whippetek, – tehát közismerten kinti kutyák 🙂 -mégis csak kell egy saját ház. Közvetlenül a teraszra, közel a bejárathoz, hiszen mégsem járja, hogy a kutyák elfoglalják az Építész kanapéját, ágyát stb. Ezért nekiállt, a lehető legnagyobb műgonddal tervezni, és kutyaházat gyártatni. Nem, nem venni, hanem az Ő tervei alapján készíttetni. Elvégre mégiscsak illeszkedjen a saját házukhoz, és legyen, fűthető, szellőzzön és szigetlejen. Na meg feleljen meg a hatályos építészeti előírásoknak is, gondolom. Szóval még a tél beállta előtt meg is érkezett a műremek. Mivel több mint száz kilós darab volt, ezért rögtön egy daru is jött, hogy beemelje a teraszra. Itt volt hát az ideje, hogy beszoktassa a kutyákat. Biztos, hogy kényelmes volt, mert imádták a kutyák az új helyet. Ahogy hűlt az idő, egyre inkább fűtött a mi drága Építészünk, nemcsak bent a házában, de kint a kutyaházban is. Elvégre volt benne termosztát is, mondom, hogy nem valami ócska kalyibáról beszélünk. 😀 A whippetek közül az egyik, pedig azon nyomban tüdőgyulladást is kapott, a hidegbe történő kirohangálás és az izzasztó szauna szerű házikóban töltött idő váltakozásával. Így történt, hogy az addig türelmes feleség megelégelte a dolgot, a méregdrága kutyaházat száműzte a teraszról, és ismét bent aludtak a kutyák. Az Építész csak Gazdinak mert panaszkodni, hogy nem fér el a saját ágyukban, idézem : “A kövér agaraktól.”  😀 Szóval, innen tudom, hogy az építészek furák.

De vissza a mi építész házaspárunkhoz, akik már bőszen lapátolnak.  A kapu nyitva, hiszen a kocsibejárót is le kell tolni, így nincs akadálya, hogy Spyke berohanjon, és körbefusson mindenfelé. Amíg ők lapátolnak én hívom a kutyám. Persze, ilyenkor nem jön. Jó érzéke van hozzá, hogyan égessen le nyilvánosan. 😀

Egyszer csak a férj megszólal:

– Gyertek! Itt van! Bement a kutyaházba. 

Közelebb megyünk, a feleséggel, meg a goldival együtt, – én rezignáltan konstatálom, hogy itt is a teraszon van a kutyaház, és ez is egyedi tervezésű, csak éppen nem fűthető- és látom, hogy tényleg benne van a kis PRT a trendi házikóban. Onnan pislog kifelé. Fáradt már, és még vár egy lejtmenet ránk. Még ő odabent piheg, a férjnek remek gondolata támad.

– Szerintem cseréljük el a kutyáinkat!

– Dehogy cseréljük! Megőrültél? – kontrázik a feleség.

– De nézd! Spyke jóval kisebb térfogatú, mint a miénk. 

Én a döbbenettől szóhoz sem jutok, és ezt az építész férj kihasználja, és azonnal tol még egy fokozatot, és rendületlenül érvel tovább.

– Szerintem kevesebbet is eszik, azonkívül jóval helytakarékosabb mint a miénk. Ráadásul bemegy a házba! Ha meg be kéne engedni mégis, hát a kanapén és az ágyban is sokkal kevesebb helyet foglalna. Mondom! Cseréljük el!

Hagytam őket tovább “beszélgetni” , és óvatosan kiosontam Spyke-val az oldalamon, majd hazaérve, mikor megtörölgettem a kutyát még bevillant, hogy a felülete is kisebb, szóval kisebb munka a fürdetés is, valamint kisebb törölköző, fekhely, és pléd is elég neki. 😀

Mondom, hogy az építészek őrültek!  Meg fertőzőek is, ha már én is így gondolkodom. 😀