Az AJÁNDÉK…

Régóta készültem megírni ezt a történetet. Ígértem, hogy lesz egy ilyen írásom, de picit mindig halogattam. Talán azért mert Karácsonyra tartogattam. 🙂

A kedvenc Karácsonyi kirakatom…

A legfontosabb dolog, – és számomra nagyon fontos Ajándék-  amit a saját hűségén, szeretetén és bohócságán kívül adott nekem Spyke,  az, hogy kialakultak új – felnőttkori – barátságok. Nem vagyok igazán partiarc. 🙂 Szeretem inkább kívülről szemlélni a dolgokat, mi több, sokszor szívesen vagyok egyedül- persze kutyástól- vagy csak ketteseben – Spyke-t is ideszámítva, hármasban- Gazdival. Mióta, pár éve elkezdtem leírni a történeteinket, akaratlanul is megismertem jó pár “olvasót”. Kicsit kinyílt a világunk. 🙂 Volt, akivel napokig beszélgettünk, üzeneteket váltottunk, telefonáltunk, támogattuk, inspiráltuk egymást. Egy-egy írás után, mindig nagyon vártam a reakciókat, kíváncsian olvastam a kommenteket. Jókat nevettem. Néha vitatkoztam. A magánszféránkba azonban, továbbra is nagyon nehezen engedtem be embereket. Még mindig inkább a kutyák nevét jegyeztem meg először. Később, ahogy egyre többször írtatok, azért már a Gazdik nevét is tudtam. 🙂 Voltak, vannak kedvenceim, és nem csak kutyák! 😀 Igyekszem azonban megőrizni a privát szféránkat, és nem reklámozom magam. Sokan akik ismernek nem is tudják, hogy blogot írok. 🙂 Szeretném ha Spyke, nem az egész országban körbeutaztatott, szánalmas vásári látványosság lenne, hanem egy kiskutya aki éli a családjával a mindennapjait, és van aki ír róla 🙂 A privát szféránkon, leginkább az írás következtében, megjelentek az első “repedések”.

Egy bejegyzésem után, valami visszavonhatatlanul megváltozott. Emlékszem, olyasmit írtam, hogy nem is értem,  hogy a barátnőim miért nem kívánnak sétálni a sárban, szóval egyedül megyek. Perceken belül jött egy üzenet. Ev, jelentkezett. Az a lány, aki mindig valami vicceset írt, és kitartóan, mindig írt. Ha gondolom, ő szívesen eljön!- üzente. Miért is, ne? Egy próbát megér. 🙂 Hát, valahogy így kezdődött. 

A legérdekesebb mégis az, ahogyan egy kis vékony fonál, kötéllé erősödött, és kialakult egy felnőttkori, igaz barátság. Tudtam, már az első pár sétánk után, hogy rengeteg közös van bennünk- és nem csak az, hogy terrierjeink vannak- és tudom, hogy rá tényleg számíthatok. Csak remélni merem, hogy ezt Ev is tudja, rólam. 😀

Számomra, a valódi barátok a tetteikről ismerhetők fel.  Evelinnel, már azelőtt találkoztunk, sétáltunk, beszéltük ki a kutyás dolgainkat, – később a férjeinket, munkáinkat-  hogy Spy eltűnt volna. Azokban a napokban -Gazdin kívül- mégis Ev, volt a legfőbb támaszom. Nem tudok elég hálás lenni azért a támogatásért, keresésért, mozgósításért amit akkor tett. Soha nem fogom elfelejteni. Látott a legrosszabb pillanataimban, sírtam a vállán, és éreztem, hogy támogat, megért, és velem együtt szenved. Ilyet csak egy nagybetűs BARÁT tesz. Köszönöm drága Ev!

Közeledett az év vége, és a csoda megismétlődött. 🙂 Megint a virtuális térből, és ismét egy olvasótól jött egy üzenet. A címünket szerette volna megtudni, mert ajándékot szeretett volna küldeni Spy-nak. Nem értettem. Őszintén szólva, napokig csak hitetlenkedtem. Nekünk? Ajándékot? Miért?

Közben,Timi megírta, hogy csak úgy eszébe jutott Spyke, amikor meglátott egy rénszarvast. Nem tuda otthagyni, és különben is úgy szereti Spy-t. 🙂 Nekem sem kellett több. Rögtön “beszélgetésbe” kezdtünk. Miért lettem ilyen lelkes? Mert csak nagyon kevesen tudják rólam, hogy a rénszarvasok a gyengéim. Az, hogy mennyire, nyilván jól leszűrhető abból, hogy mi minden rénszarvasos nálam. Kulcstartó, pizsama, szalvéta, kispárna, füzet, naptár, plüss játék – nyilván nem véletlenül kapta elsőként ezt Spyke, miután hozzánk került- virágtartó stb. Karácsony közeledtével pedig még magasabb fokozatba kapcsolok, a rénszarvas őrület a tetőfokára hág, és ilyenkor jönnek a csomagolópapírok, üzenőkártyák, zoknik stb.

Ezután már jobban érthető miért is talált bele Timi annyira, elsőre. 🙂 Szóval megadtam a címünket, és a postás egyszer csak beállított a pakkal. 

Spyke, névre szóló csomagja…

Egy illatos, pihe-puha csodás darab lapult benne. Spyke rögtön tudta, hogy az övé. Fúrta a fejét a csomagba, és vitte volna a kis jószágot. Azonban egyszeri szemrevételezés után, megtartottam magamnak. Karácsonyig! Akkor becsomagolva is átveheti majd. 🙂

A tiéd lesz, de nem most…

A meglepetések pedig még nem értek véget. Rénszarvasos papír zsebkendő, és kis figurák is utaztak hozzánk, no meg egy kedves üzenet Wolfitól – mondom, hogy a kutyanevek jobban mennek – és Timitől. 🙂

Az én ajándékom…

Nagyon meghatódtam. Talán leginkább azért, mert átment egy üzenet. A kutyám -és remélem most mindenki a sajátjára gondol mikor ezt olvassa- az én kis szőrös négylábú gyermekem. Aki ezt megérti csakis kutyás lehet. Szomorú, de 8 év alatt sem értette meg néhány családtagom, és inkább vett nekem használhatatlan vackokat, ahelyett, hogy ennek a kisfiúnak adott volna bármit. Akármit. 🙁 Pedig minden évben úgy reménykedtem. De nem történt csoda.

Szóval, az ajándék ami annyira szívből jött csodálatos meglepetést és elmondhatatlan nagy örömöt okozott. Van valaki valahol, aki olvas, és az írásaim alapján úgy gondolja, hogy megérdemlem ezt az AJÁNDÉKOT. A barátságát, és a szeretetét küldte el egy csomagban. Hihetetlen, felfoghatatlan.

Csoda történt. Igazi, karácsonyi csoda. 🙂 Köszönöm Nektek, drágáim. Tudom, hogy ezt már írtam, de nem tudom elégszer leírni, megköszönni. 🙂

Mi a tanulság? Semmiképpen sem az, hogy nekünk küldjetek ajándékot. Komolyan ne! Inkább, nézzetek körül és vegyétek észre azokat a mélybarna, borostyán, esetleg kék színű szemeket akik mindig ott vannak mellettetek. Vegyetek neki valamit, szívből. Játszatok, kiránduljatok, éljétek meg minél jobb minőségben a közös pillanatokat. A Terrierterápia erről szól. Arról, hogy a saját kutyátokat imádjátok. Bosszankodjatok, nevessetek, pihenjetek, ÉLJETEK KÖZÖSEN, EGYÜTT!

Azért néha nézzetek be az oldalunkra, mert velünk és rajtunk is lehet mindig nevetni.

Például, amikor Spyke éppen illatozik…

Két új, felnőttkori barátnő, két történet. Mindketten kutyások, mindketten a virtuális térből léptek be az életünkbe. Szerintem ez az igazi AJÁNDÉK. Mindkettőt Spyke hozta el nekem. 🙂

Karácsony előtt, mindenkinek sok ilyen ajándékot kívánok! Szerintem jobb, és értékesebb mint egy újabb kütyü, vagy egy csecsebecse. Tudom, hogy Ti kedves Terrierterápiások értitek. 🙂

Adni, pedig tényleg jó! 🙂 Ennek jegyében, most  megyek és készítek egy-egy tortát a Vadászainknak és a Kezelőnek is. 😀 Karácsonyig még van pár nap. Szerezzetek be Ti is egy AJÁNDÉKOT! 🙂