Téli mese…

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát.

Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.)

Nos ez megtörtént, de nem elégedett meg ennyivel. Engedtem a lelki terrornak, és most kifejezetten az Ő  kívánságára megírom a kedvenc történetét, rólunk. Mondjuk még mindig nem értem miért ezt, és miért nem azt amikor Spy majdnem egy rókát fogott. Gondoltam egy Vadász mégis csak azt a sztorit kéri elsőnek, de nem! Neki ez kellett.

Hát legyen!

A réten van egy szabály, amit mindig betartunk. Mehetünk idegenekkel, de csak a külső körön, az én vezetésemmel, hiszen engem vagy Spy-t bárhol kirakhatnak, simán kitalálunk onnan. Egyébként ez is hatalmas kör, ami rohamléptekkel – értsd egy PRT után loholva- úgy másfél óra alatt teljesíthető is. A belső körbe, mi is csak velük léphetünk be. Az már az igazi vadászterület. 

Tél volt, hideg és mínuszok. A föld kicsit fagyott volt, de a téli napsütés néhol már megolvasztotta és agyagossá, sárossá változtatta. Szóval a külső körön sétáltunk éppen. 4 nő 4 kutya. A Vadász szerint, már ekkor borítékolni lehetett, hogy valami történni fog. Én szépen bejelentkeztem még délelőtt, és elmondtam mire készülünk. Megígérte, hogy telefonközelben lesz, de csak vészhelyzetben hívjam, mégis csak vasárnap volt.

A víziójából, hogy valami történik majd, annyi vált valóra, – de ez még indulás előtt történt, és a Vadász nem tudott róla- hogy négyen négyféle rétre gondoltunk. Létezik a Mecseken Remete rét, Kis rét – ezek hivatalos elnevezések- és a Rét, amit én neveztem el, és ami egyébként a találkozási pont lett volna. 3 órakor 3 autó 3 réten parkolt. Egyedül mi voltunk jó helyen. 🙂

Erre a rétre gondoltam…

Kicsit sétálgattunk Spy-al, még befutottak a többiek. Ekkor, már lassan 3/4 4 volt.

Induláskor kiosztottam a fejadagokat, 1-1 almát, és teletömtem a zsebeim jutalomfalatokkal. Hangosan, vihogva indultunk el. A lányok elhűlve figyelték, hogy Spy mennyire ismeri a találkahelyeket. Rám nézett, és miután mondtam neki, hogy a keresztnél találkozunk előrerohant.

Sietek!

A vendégkutyák egyenlőre nem tudtak betelni a szagokkal, látvánnyal, és velünk maradtak. Néha előrefutottak, de gyorsan jöttek is vissza. A pihenőkereszthez érve Spy felbukkant.

Jövök már!

Várta, hogy megmondjam merre megyünk tovább.  A ház felé, vagy a lucernás irányába. Mivel késésben voltunk, gondoltam rövidítünk és a ház felé mutattam.

Spyke rám nézett, – ellenőrizte, hogy rendben vagyok -e, talán azt is felmérte, hogy az újdonsült falkában biztonságban leszek -e –  és én újra elengedtem, azzal, hogy találkozunk a háznál. Elvágtatott. Átcsörtettünk a rekettyésen, és kicsit lemaradva de mindannyian megérkeztünk a házhoz. Spy sehol. Hívásra nem jön. Ez csak annyit jelent, hogy ás valahol a közelben. Esetleg pockozik.

Pockot keresek…

Tudtam, hogy meg kell várnom, mert ide fog jönni. Lassan 1/4 5 lett. Az idő ellenünk dolgozott, mert 6-kor legeslegkésőbb ki kell jönnünk, egyébként is addigra teljesen besötétedik. Közben egyre nőtt a feszültség a csoportban, hiszen ők sétálni jöttek, nem fagyoskodni. Mivel még nem ismerték jól az utat, és a külső kört, gondoltam ráállítom őket a lovasok által is használt útvonalra – mellesleg a Vadászok itt viszik ki télen a takarmányt, szóval a keréknyomban kell csak végigmenniük- és megígértem, hogy amint megjön Spyke elindulok utánuk, és együtt fejezzük be a túrát.

Elindultak, én pedig, hogy ne unatkozzak – és a Vadász se!- tárcsáztam.

– Szia! Spy lelépett.

-Hol vagy? 

-A háznál, ezt beszéltem meg vele.

-Maradj ott. Várd meg. Hol vannak a többiek?

-Elindultak a rókavár felé. Arra gondoltam, hogy Spy is arra lehet, mert itt nincs és az ásásból már visszajött volna. Ne menjek utánuk?

-Ne! Spyke-nak te vagy a mindene. Amint rájön, hogy elvesztél megy azonnal hozzád. Ismered jól. El ne mozdulj!

-Jó! Maradok. Várj! Hívnak a csajok. 

Letettem, és gyorsan át is vettem a másik hívást.

– Szia! Spyke itt van velünk. Megfogjam? Pórázra vegyem?- kérdezte a barátnőm.

-Ne! Indulok utánatok.

Kissé fagyott végtagokkal lebukdácsoltam a vadcsapásokon, hogy rövidítsek, mikor újra megszólalt a telefon.

-Kár, hogy nem fogtam meg! Pár lépést jött velünk, aztán megfordult és itt hagyott minket. Arra fut felfelé, teljes gőzzel, ahol a ház van.

-Jön hozzám. Nem lesz baj! Ti csak menjetek szépen körbe.  Végig a keréknyomokon. Amint visszaért, megyünk mi is. Picit siessetek, mert körbe kell érnünk és már 1/2 5 van.

Folyamatosan vigyorogtam. Most már biztosan tudtam, hogy Spy a rókavárnál volt, és mivel a zajos csapat arra ment, először odafutott hozzájuk. Aztán konstatálta, hogy ezek még a Mamira sem tudnak vigyázni, és loholt a meeting point-hoz. Nekem csak egy dolgom volt, beelőzni és úgy tenni, mint aki ott várta. Gyorsítottam kicsit, és visszamásztam a dombon. Elfoglaltam a szokásos helyem, azt, ahol tavasszal és ősszel pokrócon heverészve piknikelünk, vagy olvasgatok, és vártam.

Az ismerős csörtetés után, másodpercek múlva, felbukkant a kis terrier. Boldog vigyorral nyugtázta, hogy 1. megvagyok, 2. ott ahol megbeszéltük. Lecsúszott némi jutalomfalat. Most már csak annyi tennivalóm maradt, hogy kiderítsem, hogyan találkozunk leghamarabb a többiekkel. Mi a gyorsabb? Ha utánuk megyek, vagy ha szembe velük. Újra telefonáltam.

– Merre jártok?

-Követjük az autó nyomokat és most hagytuk el második magaslest.

-Hogyhogy? A mit? És hányadikat?  Ti körötökön csak egy magasles van.

-Akkor nem tudjuk hol vagyunk! De meseszép hely, és a kutyák imádják. Szedtünk fagyöngyöt. Mi legyen merre menjünk?

-Várjatok, kérek telefonos segítséget! 

Újra hívtam a Vadászt. Elmondtam, hogy Spy megjött, de három kutya és a három nő elveszett a vadonban. A kocsinyomokat követik, és túlmentek már a második magaslesen is. A Vadász szentségelt, és azt mondta, hogy hívjam őket és forduljanak vissza. Már a belső körön vannak. Igaz nincs kint senki, de mégis csak vadászidény van. Onnan pedig nem érnek ki 6-ig. Mi induljunk utánuk, és hozzuk ki őket mielőbb. Öltözik és jön. Hozza Nimródot is.

Újra telefonáltam. Sikertelenül. Nem volt már térerejük. Spy és én futottunk utánuk ahogy csak bírtunk. Közben ordítoztam. Hol a kutyák, hol a csajok neveit.

Nemsokára elértük azt a pontot, ahol nem fordultak jó irányba. Döbbenten láttam, hogy van még egy keréknyom,  és tényleg a belső körbe vezet. Lecövekeltem, hogy legalább mi ne hágjunk át minden szabályt és vártunk.

Mi még a külső körön vagyunk…

Berobogott a Vadász. Kissé feldúlt volt, mert éppen délutáni sziesztázott, amikor kiderült, hogy az idézem ” az ostoba városi libák” miatt kell télen kirohannia, úgy, hogy tegnap is kint volt egész éjszaka. 

Valamit morgott arról, hogy tegnap még vittek takarmányt a belső körbe, és a lányok most azt a nyomot követik.

Takarmány, a belső körön…

Zötykölődtünk utánuk, és egyszer csak megláttuk őket. Kezdett sötétedni. A Vadász kitessékelt minket a kocsiból, hogy megforduljon és én boldogan ordítoztam a csajoknak, meg a kutyáknak. Észrevettek, és mindannyian felénk indultak. Spy meg Nimi, eközben  lesben álltak, nagy terpeszben. Látták az elveszett báránykákat, és tudták, ha én vagy a Vadász hívok egy kutyát annak azonnal jönnie kell. Habozás, gondolkodás nélkül. Rögtön./ Spy fejében ez alól a kivételt csak ő maga jelenti. 🙂 / Megítélésük szerint a csapat nem jött elég gyorsan. Ez pedig csak egyet jelenthet. Megtorlást. Tudtam mi fog következni, ezért a Vadásztól kértem volna gyors segítséget, de Ő nem hallotta a kocsiban a hangom. Én próbáltam tiltani őket, de a két PRT agyára leszállt a lila köd. Már csak a Vadász tudta volna kibillenteni őket. Éppen kiszállt, amikor az egész elkezdődött. Neki azonban tetszett. Esze ágában nem volt megakadályozni.

Szóval a csajok integetnek, a kutyáik meg jönnek. A két büdös PRT, előbb csak lapos kúszásban közelít feléjük, tökéletes összhangban lelapulva osonnak, aztán pedig rohamra indultak. Gyönyörű letámadás volt. Mindketten levadásztak egy-egy kutyát. Egy iponnal földre vitték őket, majd belehempergették kicsit a sárba, levélbe pocsolyába.  Szabályosan bepanírozták a kutyákat.

Ott és akkor, nem Őt panírozta Spy, de valahogy így csinálja…

Senki sem maradt ki. Ketten terítették le a harmadik kutyát. 

A csajok sipákoltak, hogy milyen sárosak lettek a kutyáik, és most fürdethetik őket otthon. A Vadász vigyorgott. Spy és Nimi épphogy csak nem pacsiztak össze, olyan elégedettek voltak magukkal. Ekkor bevitte a Vadász a kegyelemdöfést.

-Gyerünk hölgyek, mindjárt besötétedik és lassan 6 óra, mindenki a platóra. Kutyástól! Sárosan nem lehet ide beszállni.

Ilyen sár volt…

Nimród, Spyke- hopp!

Így történt, hogy a Vadász,  Nimi és Spy a fülkében utaztak, ahol fűtés is volt, – és ami mellesleg mindig sáros belül is, szóval nem sokat rontottunk volna az enteriőrön- mi pedig fagyoskodtunk a platón, egészen a kocsiig. Szám szerint 4 nő és 3 kutya. A Vadász pedig, direkt gyorsan ment, hogy biztosan érezzük majd a jeges menetszelet.

Miután visszaértünk a kocsikhoz, a Vadász elporzott. Mi pedig ott álltunk lilára fagyva. Bepakoltuk a kutyáinkat és konvojban elindultunk a városba. Semmire sem vágytam jobban mint egy forró fürdőre és egy meleg teára.  E helyett, menet közben, újra csörgött a telefonom. A Vadász volt. Na erre nem vágytam. 🙂 Féltem, hogy úgy letol majd, hogy nem tudok megszólalni sem. Neki azonban jó kedve volt. Derűsen csevegett velem.

-Mégis csak megérte kijönnöm. Még sosem volt ennyi liba a platón egyszerre! Visszafelé még gágogni is elfelejtettek.

-Mégis mit vártál, hogy majd vidáman énekelgetünk, útban a kocsihoz? Egyébként is, az egyik kutya kan volt! Szóval nem csak csajok voltak hátul. 

-Nem lényeges. Én majd libának mesélem, ha találkozom a többiekkel.

Remek! Azóta is ez az összes Vadász kedvenc sztorija a városi libákról, amiben a Vadász a megmentő szerepében tetszeleg,  Spy és Nimi pedig a szuperhősök, akik összeterelték és megfegyelmezték a városi libákat.  Mi pedig annyira hülyék vagyunk, hogy egy keréknyomot sem bírunk követni.

Több Vadásztól, több formában hallottam már vissza a történetet azóta.  🙂