Kufárok…

Elég csak körülnézni, és már látjuk is őket. Körülvesznek. Mindenhol. Ők azok a kufárok, akik életekkel, sanyarú sorsokkal, nyomorúsággal, betegségekkel operálva, csakis egyetlen dolgot tartanak szem előtt, hogy pénzt vagy támogatást, a betegesebbek esetleg hírnevet szerezzenek. Közeledik az adó 1% leadási határidő, így dózer üzemmódba kapcsoltak, bár alapjáraton is ott lihegnek a mindennapokban.

Nem érdekel túlzottan a dolog, hiszen naponta hallom, látom, érzékelem mi történik például a Gyermekrák Alapítványnál, vagy hogyan húz ki, valami Marika néni, felnőtt emberek százaiból pénzt egy kisvárosban, vagy hogyan házalnak bibliával és Jézussal Jehova tanúi és még sorolhatnám. Nem Amerika a lehetőségek hazája, hanem ez a kis ország itt, Európában. Itt is meg lehet gazdagodni, mások tönkretételéből, érzelmi zsarolásából, manipulációból, hitegetésből. Akkor minek is mennének el innen? 

Az érzelmi manipulátorok itt élnek, köztünk. Felháborít, hogyan próbálják a tömeget befolyásolni. Mert gondoljuk csak végig. Ha a közösségi oldalon azt látom, hogy ez már 10-20-30.000 embernek tetszik, akkor az biztosan jó? / A valódi értéket képviselő állatvédők, eközben igen szerény, gyakran mindössze 3-500 kedvelőt tudnak maguk mögött./ Az biztosan tetszik nekem is? Be kell állnom a sorba? Senki nem néz a dolgok mögé? Senki nem tesz fel kérdéseket, soha? Általában nem. Mert 10-20-30.000 fanatikus ugrana neki, hogy szegény kis manipulátorukat megvédjék. Sokszor, olyan dogmák mögé sorakoznak fel, amit nem is értenek. Aztán, valami megfellebbezhetetlen igazságként leírják, hogy arra költik a pénzüket, amire akarják, senki ne befolyásolja őket. Szuper! Elérték a célt! Máris ott pattog a labda a kufárok térfelén. Nyertek! Mit? Egy a végletekig fanatizált, adakozó bázist, akiket folyamatosan lehet pumpolni. Ezért írtam, hogy nem érdekel, hogyan csapják be őket a Marika nénik, meg az olyan kutyás gazdák, akik a kutyájukból élnek. Bár sajnálom őket, de mégis megérdemlik amit kapnak. A kufárok azt “árulják” a tömegeknek, amire éppen szükségük van. Legyen az, kutya, macska, gyerek, hit, hiszen ezek a dolgok mindig eladhatók. Ja, hogy esetleg kiderül, hogy nem oda megy a támogatás? Azzal ráérnek később foglalkozni. Legrosszabb esetben, felszívódnak, mint Marika néni.

Ismerős a következő példa, ugye? Jaj! Szegény kutyám beteg. Hű, most mi lesz? Milyen sokba fog kerülni a műtét. / Már ha lesz műtét valaha./A fanatizáltak tömege, pedig már indítja is az utalást. Az, hogy a gazda eközben vígan dolgozik, van miből megélnie, netán futná egy kisállat biztosításra, ami fedezné a hirtelen felmerülő költségeket – lehet, hogy van is, de akkor is had dőljön a lé- senkit sem érdekel. Az, hogy mi a felelős állattartás, -például, ha beteg gyógyíttatom- most éppen nem lobog a zászlón. Pusztán azért mert olyan szépen beszél, ír, kér, befolyásol. Persze, hiszen ő jó, és 10-20- 30.000 fanatizált nem tévedhet. 😀 

A kufárok kicsiben kezdik. Előbb egy kis támogatás, mondjuk műtétre, aztán majd egy autó, végül ház, lakás, és a csillagos ég. Ha már annyira akarnak adni a tömegek, ők csak elfogadják. Később kérik is. Lehet, hogy kiderül, hogy nincs is kutyája, vagy soha egy beteg gyereket sem támogatott, netán még a Bibliát sem olvasta. Gond? Ugyan már. Hiszen, csak élt egy lehetőséggel. Vajon, amikor ez kiderül, a fanatizált tömeg, hogy érzi magát? Nem érkezik kép a műtétről, számláról. Nincs gyógyult beteg gyerek. Pedig az adomány mehetne jó helyre is. Csak az a gond, hogy a kufárok által keltett média zajban, nem hallani azok hangját, akiknek tényleg minden apróság számít. Ők kupakot gyűjtenek, licitet szerveznek, és apróságokból próbálják összehozni a mindennapi túlélésre valót. 

Meggyőződésem, hogy adni jó. Kell és szükséges. Tegye is mindenki saját belátása szerint. Bár, ezeket a kufárokat nehéz kikerülni, pár csalódás után, mindenki biztosan megtalálja azt ahol a segítség tényleg számít. Remélem, időközben nem adja fel, és megy el a kedve az egész támogatósditól. Mert a valós veszélyt az jelenti, ha a kufárok okozta átverések miatt, fontos ügyek nem kapnak elég 1%-ot, vagy adományt.  Ezért is bíztatok mindenkit arra, hogy találja meg a neki fontos ügyet, hiszen valóban lehet, hogy az ő adománya ment éppen életet. Bár önkéntesként, vagy csak magánemberként, beengedni egy kóborkát a fáskamrába, garázsba télen, sintértelepről szabadítani – altatás elől-, műtétet támogatni, elindulni értük esőben, hóban, orvoshoz rohanni, út mellől összeszedni, mindig nagyon jó érzést okoz. Nem pusztán a jóság hamis illúzióját. 

Naponta olvasok különféle – főként kutyás- segélykérő posztokat. Ha valami megérint, segítek is. Nem mindig mérlegelek, nem mindig járok utána. Segíteni jó érzés. Tudom. Átélem én is. Senkit sem beszélek le róla. 🙂 De mielőtt a bankkártyámhoz nyúlnék, felteszek pár kérdést, vagy magamnak, vagy a segély kérőnek. Akár nyilvánosan is. Mert tudni szeretném, hogy tényleg annak a beteg gyereknek, cicának, kutyának segítek-e vele. Ha őszinte, nyílt tiszta választ kapok, soha nem mérlegelek tovább. Sőt akkor sem, ha a barátaim ajánlanak valakit. 🙂 Ők már átmentek a “szűrőmön”, bennük megbízom. Én így működöm. De előre leszögezem, nem kell követni. Nincs szükségem  30.000 fanatikusra, ahhoz, hogy tudjam, ez így helyes. Magamtól is tudom, mert képes vagyok gondolkodni, kérdéseket feltenni, és segíteni.

Miért írtam le mindezt? Mert az intézményesített fosztogatás ideje közeleg. A hőn áhított adó 1% gyűjtése. Bár naponta buknak le, a kutyát életükben nem látó állatvédők, mégis gyűjthetnek tovább. Valami nagyobb szervezethez hasonlító, jól csengő néven. 

Arra gondoltam, vegyük sorra kik azok, akikről biztosan tudom, hogy lehet és érdemes őket támogatni. Ha van kedvetek, kommentben bővíthetnétek a listát a saját tapasztalatokkal. 🙂

Kezdjük azokkal, akik szívből örülnek minden támogatásnak, hiszen nekik nem jut adó 1% sem. Ilyenek a :

– Foxterrier fajtamentés / ha kutyákról van szó/

– Zárjon be a kóborgyár / cicásoknak ajánlom/, mindketten megtalálhatók a legnagyobb közösségi oldalon is. 🙂

Náluk, biztosan nincs rizikó. Annyi mindent lehet tenni az ügyükért. Gyógyszert, élelmet, fekhelyet, plédet, játékot, házat adni. Ideiglenes befogadónak jelentkezni. Hirdetésben, fuvarral  segíteni. 

Akik pedig adó 1%-ot érdemelnének tőlem:

– Kóborka Túri Állatvédők Közhasznú Egyesület, Mezőtúr

– Harkány-Siklós Állatvédő Egyesület,Harkány

-Árva Mancsok-Szekszárd

és még sorolhatnám. De nem teszem. Inkább beszéljetek róla, folytassátok Ti, kedves Terrierterápiások. 🙂

Ja! Igen, még valami. Ne felejtsétek el, hogy majd segítsetek is. 😀