A nagy, egészségügyi project…

Minden tavasszal – családilag- átesünk egy komplex egészségügyi szűrésen. Ez alól Spyke sem kivétel. A legnagyobb örömére. 🙂 Ilyenkor felkeressük Kezelőt, és kérünk egy mindenre kiterjedő labort.

Lecsapoltak…

Ezt, kiegészíti még a széklet és vizelet vizsgálat, valamint hasi ultrahang, és különféle fizikális vizsgálatok is. Öt éves kor felett, egyébként minden kutyusnak, évente javasolt egy ilyen szűrő vizsgálat. Én, ezt mindig nagyon komolyan veszem. Amit megtehetek azért, hogy sokáig jó kondícióban és egészségben tartsam, biztosan meg is teszem.

Szóval, a rendelőben való hosszas várakozás után, idén is megvolt az a rész, ami kevésbé tartozik Spy kedvenc elfoglaltságai közé. Vámpiroska, az asszisztens lecsapolta kissé. Ezután, már én jöttem, rajtam múlt a többi anyag begyűjtése. Azt biztosan tudtam, hogy nem szeretnék a végtermékkel, laza fél órát, vagy még többet ücsörögni a váróban, miközben mindenki elhúzódik mellőlem a szag miatt. Egyszerűbb, és gyorsabb megoldást kerestem. Amikor valami “szenzációs” ötletem van, általában azonnal neki is látok a megvalósításnak. Hívtam hát Kezelőt. Én, ugyanis a házhoz szállításban gondolkodtam. Legyen már valami előnyöm abból, hogy egy utcában lakunk.

– Arra gondoltam, hogy csak bedobnám hozzád a mintát.

-Hova a rendelőbe?

-Nekem mindegy, ha esetleg Neked is jó, akkor házhoz viszem. 

-Oké. Akkor csak dobd át a kerítésen a csomagot.

-Jó, de ki is kell fizetnem valahogy, sorban állás nélkül.

-Dobd át azt is. 

Szuper. Ezt leszerveztem. Amint begyűjtöttem, csak át kell dobnom a sz@rt a palánkon. 🙂 Minden a terv szerint alakul.

Másnap, már a gyakorlati megoldáson fáradoztam. Gazdival és Spyke-val, hármasban indultunk sétálni. A gyönyörű napos idő, rengeteg kirándulót vonzott. Spyke meglódult, és nekiindult a szokásos erdei körnek. Néhány kanyarral előttünk járt, de mindig bevárt minket.

Gyertek utánam!

Kezemben a zacskóval, lestem a kínálkozó alkalmat. Biztos ami biztos alapon Gazdi zsebébe is dugtam pár zacskót. Csörgött a telefonom. Fontos hívás volt, így megálltam, éppen egy nagy, beláthatatlan kanyarban. Mielőtt felvettem volna, még odakiáltottam Gazdinak. 

-Mindjárt jövök. Ne menjetek túl messzire! Mindenképpen látni akarom, amikor kakil ez a kisfiú! 

Ebben a másodpercben, befordult egy nyugdíjas kiránduló csoport a kanyarban. Ennyiféle reakciót régen láttam arcokon. Volt ott döbbenet, undor, nevetés.

Éppen csak elmentek, mikor Gazdi letorkollt.

-Normális vagy? Minek ordibálsz? Szerinted, ezek most mit gondoltak rólunk? Mik vagyunk mi? Valami beteg perverzek?

Én pedig csak álltam és kitört belőlem a nevetés. Végül is, mit számít mit gondolnak. Ha gyűjtenem kell, én bizony viszek mintát, elvégre előző nap  kapott féreghajtót. Bár a történtek után feladtam azt az ötletet, hogy pisit is gyűjtsek. Volt nálam ugyan, pár remek darab, zárhatós, csavaros üveg, de mindennek van határa. Féltem, hogy a döntő pillanatban, újra belefutunk a turista csoportba, és akkor már tényleg senki le nem mossa rólam, hogy valami ferde hajlamú vagyok.

Mindegy, hogyan, de a nagy project a végéhez közeledett. Nem maradt más hátra, mint, hogy a megszerzett cuccal felkeressem Kezelőt, és a pénzzel együtt mindent bedobjak a kertjébe. Azt már mondanom sem kell, hogy a döntő pillanatban, előjött a szomszéd. Eddig ő is normálisnak gondolt. Félő, hogy legközelebb már nem integet olyan lelkesen, amikor elautózom a házuk előtt. Szerencsére nem hívott rendőrt. Gondolom azért, mert látta, hogy a csomag után egy boríték is landolt. 😀 

Miután egy nap kétszer is sikerült totálisan leégetnem magam, felmerül a kérdés, hogy megérte-e? Szerintem igen. Minden lelet negatív lett. 🙂

Azért, visszatekintve már látom, hogy jövőre, valami egészen új tervet kell kieszelnem.