Válási árva…

Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában nem a kutyáról szól. Hiszen ők csak kiegyensúlyozott, nyugodt életre vágynak. Már megint oda jutunk, hogy ezeknek a néma, szőrős gyerekeknek, senki sem méri fel a valós igényeit.

És? Velem mi lesz?

Elgondolkodtam, hogy mit tennék én. Lemondanék róla a Gazdi kedvéért? Pokoli nehéz kérdés. Ha Spyke-nak így lenne a legjobb, akkor talán. Igen. Persze, ez csak elméletben könnyű.  Azonban ezt a forgatókönyvet – a való életben- mi  lejátszottuk már korábban, az első években, a végtelen vitáink után. Naná, hogy mindketten magunkénak akartuk. És, hogy mi lett a vége? A kutya, miután nem bírta hallgatni az ordibálásunkat, kiment a teraszra, vagy felült a hegyoldalba. Némán tüntetett.

Ha csend lesz, hazamegyek…

Csak akkor jött vissza, amikor lenyugodtak a kedélyek. Ő jól járt. Mi pedig,- mindketten, elszántan és görcsösen-  igyekeztünk bizonyítani egymásnak, hogy miért is vagyunk alkalmasabbak a másiknál, a kutyatartásra. Ezalatt, Spy csak röhögött magában, mert annyi játék, séta, jutalom, kényeztetés még soha addig nem jutott neki. Amíg mi állóháborúztunk, ő mindenből duplán kapott. 😀

Duplán, mindenből…

Hogy miért mesélem el mindezt? Mert mostanában szóba került, hogy ” El kéne válnunk.” 

Először is fontos tudni, hogy nem vagyunk minta pár. Hús-vér emberek vagyunk, hétköznapi  vívódásokkal. Nekünk is vannak nézeteltéréseink. Vitatkozunk. Szenvedélyesen védjük az álláspontjainkat. 

Régóta élünk együtt, és szerintem is igaz, hogy minél hosszabb ideje ismered a másikat, annál könnyebb lesz minden. Ma már biztosan nem rohanok Gazdi után papucsban és pizsamában, autósüldözést rendezve a városban, mert nem hallgatott végig, és rám csapta az ajtót. Az első évben, ilyen is előfordult. Csak a benzinkúton, -ahová kávézni ment- értem utol. Téli este volt, én pedig egy flanel pizsiben, és mamuszban voltam. Értékelték a jelenetet az autósok. Nagyon. 

Szóval, ma már bizonyos előjelekből érezzük, ha vihar készülődik. Próbáljuk is megoldani ezeket a helyzeteket. Páratlan érzékkel, mérjük fel a másikat. 😀 Próbálunk kompromisszumokat kötni. Úgy érzem, sikerül.

És, hogy mikor és miért került szóba a válás? Történt valami, nemrég. Elmesélem.

A kutyák is, ugyanazzal a páratlan érzékkel mérik fel a többieket. Tudják mit csinálhatnak, vagy biztosan nem csinálhatnak a közelükben. Így van ezzel Spyke is. Hamar rájött, hogy ha Sárival és Rozival, terrier módra játszik, akkor a túlerőben lévő csajok kínozni fogják. Ha például fut előlük, zsákmánynak, nyúlnak tekintik. Ezért,- biztos ami biztos alapon- néha csak bandukol a közelükben. Az a kutya, aki egyébként úgy közlekedik mint egy tornádó. 🙂

Szóval, éppen sétára indultunk, hármasban Gazdival, amikor összefutottunk a lányokkal és a Gazdáikkal. Nem volt rossz kedvünk, nem is veszekedtünk. Szerintem, kívülről sem látszott semmi furcsaság rajtunk. Ők négyen, már visszafelé tartottak a kocsihoz, mi még éppen csak elindultunk. Egy kis bandázásra megálltunk. A kutyák nem játszottak, Spy pedig rövid szimatolás után, inkább ment volna tovább.

Unatkozom. Menjünk már, ne dumáljatok annyit…

Mi persze, mindig örülünk, ha velük összefutunk, és egy hosszabb beszélgetésbe kezdtünk. Jól bele is mélyedtünk a kutyás lét témájába, orvosokról, meg minden másról is szó esett, amikor Sári Gazdi váratlanul, teljesen a témába nem illő módon, így szólt: 

– Szerintem, el kéne válniuk!

Néma csönd. Egymásra nézünk. Kicsit megáll az idő. Valódi kínos pillanat. A felesége próbálja menteni a helyzetet, rászól. 

-Na de drágám! Úgy mégis, hogy képzeled?

Sári Gazdinak leesik, hogy most valami nincs rendben ezzel a kijelentéssel. Csúnyán lehordták, pedig semmi rosszat nem csinált. Azonnal magyarázkodni kezd, és ahogy a férfiak erre ösztönösen képesek, csak még jobban kiélezi a helyzetet.

– Nem úgy értettem! Csak egy kicsit, -egy kis időre-  el kéne távolodniuk egymástól! 

Erre már a felesége sem, mond semmit. Mi meg ott állunk, és nem értjük, mi a baja velünk. Én próbálom a szituációt menteni, és így szólok.

-Akkor most elköszönünk, mert még nagyon a séta elején vagyunk.

Sári gazdi agyában csikorognak a fogaskerekek, és egyáltalán  nem érti mi rosszat mondott  Ő, már megint. Aztán felnevet és így szól. 

-Úristen! Tényleg nem úgy értettem. Csak külön kéne válniuk, és az egyiküknek hívni Spyke-t, hogy a lányokkal tudjanak játszani egy kicsit. 

– Ja! Vagy úgy! Legyen behívás? És legyen Spyke a nyúl?

-Igen! Miért mire gondoltatok?

Akkor, és ott, kicsit eltávolodtunk egymástól. Én előrementem. Hívtam Spyke-t.

Menekülés közben…

Boldogan rohant, azt hitte, hogy végre mehetünk tovább. Aztán, a lányok üldözőbe vették. Gazdi visszahívta. Most hozzá menekült, nyomában két kínzójával. Hát mégiscsak játszottak egy kicsit.

Mi pedig elváltunk egymástól. Szigorúan,csak pár percre… 😀