Romantikus szombat délután… / A kutya, a fácán és a…./

Miután tényleg szükségem volt némi kukoricára az őszi dekorációhoz, halált megvető bátorsággal visszamentem a rétre. Óvatosan leparkoltam. Vadkan sehol. Remek. Akkor ma van a csajozós napja, mi meg mehetünk egy teljes kört.

A szokásos útvonalunkon haladtunk, amikor Spyke meghallotta, hogy valami mozog a fák közt. Berontott, én pedig azonnal felmértem, hogy merre futok, ha netán mégis megzavartuk a vadkan randiját. De csak olyan kotkodácsolás félét hallottam, és felrepült egy fácán. /El ne felejtsem, hogy a kotkodácsolásra még rá kell kéredzenem, hogy is van ez vadászul./ A fejemtől pár méterre. Ennek a madárnak nem volt lehetősége nekifutni, helyből emelkedett. Én, persze rögtön frászt kaptam. A kölök meg vigyorogva jött elő. Ezt vajon hol tanulta? Ha ezt látná, a Vadász tuti visszavásárolná. Akkor gyorsan egy kis fejszámolás, az orvosi meg tartási költségek, meg az eszmei értéke, meg a felszerelései, meg a leamortizált autóm, hm, hát bizony milliárdok jönnek ki. Úgy látom, mégis a nyakamon marad. 😀

Szóval békésen sétálgatok, – abban a naiv tudatban, hogy a mai vadkaland már megvolt- amikor Spy felgyorsít és beront a fák közé. Oda, ahol a rókavár van.  Ez az a lyuk, ahol korábban elhagyta a nyakörvét. Ahogy, kell már mászik is be.

Merülésre felkészülni…

Azt már tudom, hogy a rókák legtöbbször akkor szállnak szembe a kutyákkal, ha kicsik vannak a lyukban. Ez a lyuk üres volt. Ha lakik is benne róka, biztosan meghallotta, hogy jövünk, és eliszkolt. Mondjuk nem volt nehéz meghallani minket, miután lelki segélyt tartva, a barátnőmmel telefonáltam , azóta, hogy kiszálltam a kocsiból.

Szegény róka, közben biztosan tehetetlenül figyeli valahonnan, ahogy fosztogatók garázdálkodnak a várában.

Figyel valahol?

Ekkor, még én sem sejtettem, hogy ez a róka valódi lakberendező zseni. Biztos női róka. 😀 Nála, minden kéznél van otthon.

Spyke, közben elkezdi a lomtalanítást. Elképesztő dolgokat hoz elő. Műanyag tányért. Olyat amiben a strandon adják az ételt. Légvonalban valóban nincs messze egy büfé, gondolom onnan hozta, vagy egy kukából. De minek kell ez a lyukban? A következő darab is igen ismerős, egy szétrágott nyakörv foszlány. Ejnye Spy, hát mégis megvan? A keresésnek itt, nincs még vége. Újra merül, és kihoz egy bőrdarabot. Gondolom falvédő, vagy ágyelő lehetett a lyukban. Mondom, hogy kész home designer. És! Jön a non plus ulrta. Spy, valószínűleg feltörte a hűtőt is, mert megérkezik a kincsek netovábbja. Egy állkapocs darab. Értem már. Csontleveshez kellett volna a tányér. Spyke büszkén ledobja elém. Közben elmagyarázom, hogy bár rettenetesen örülök, meg milyen ügyes, de nem, nálunk sem lesz csontleves.

Kincs…

Rám néz. O.K. Értem. Amíg lemegy még egy körre, vigyázzak rá. Szemügyre veszem. Közelebbről is lefényképezem, hátha valaki be tudja azonosítani, mit is találtunk. Aki esetleg még azt is megmondja, hogy az a valami fiú vagy lány maradvány-e, valódi vadász-antropológus lehet. 🙂

Mi ez? És fiú vagy lány?

Miután teljesen kifosztotta a rókavárat. Elégedetten nézeget a mai termés csúcspontja mellett.

Vigyük haza!

Nem könnyű rábeszélnem, hogy hagyjuk ott a protkót. Türelmesen elmagyarázom, hogy nincs ekkora poharam otthon, amibe betehetném neki éjszakára, a kosara mellé. Ha meg kell, majd aranyból csináltatok neki fogat. 😀 Szemlátomást megnyugszik. Ebben maradunk, és megyünk tovább.

Még másfél óra van sötétedésig, addig vissza kell érni. Nem könnyű tartani ezt az idő keretet, mert rengeteg még a munka. Idáig, alig ásott még a kiskutya. Most bepótolja. Ez sem tart sokáig. Mindössze fél óra. Addig én gyűjtögetek. Észreveszi, hogy bemásztam a bokrok közé. Odajön, szagolgat. Látja, hogy semmi érdekes nem történik, csak bogyókat szedek. Kiáll őrségbe, nehogy rajtunk üssön valaki. Ezeket vajon hol tanulta?

Amíg bogyózok- csipke- addig őrségben van.

Innen már csak egy laza kis emelkedő, – és még két rókalyuk útközben- amíg kiérünk a földútra. Miután arra semmi érdekes nem volt ma, simán felérünk, útba ejtve egy kis pocsolyát. Mivel  lassan alkonyodik, és mindjárt leszáll a köd, meg hűvös is van kissé, így megúszom egy kis lábmosással kombinált ivászattal. 🙂 Rendes kutya ez a Spyke.

Van aki mindig lemarad, és várni kell rá. Spy visszajön értem…

Innen már szinte unalmas a séta, mert ha szerencsénk van, akad némi vadkaki valahol, de ha nem, a lócitrom még biztosan lesz. Lerövidítek egy kanyart, és átvágunk a bozótoson. Lassan sötétedik. Amitől még a szavam is elállt, hogy a rekettyésben, találtam még szedret. Nincs mese, vissza kell jönnöm egy vödörrel. Legkésőbb holnap. 🙂

Lekvár?

Közben megcsörren a telefonom. A Vadász hív, látta, hogy még kint áll a kocsim. Azt kérdezi hol vagyunk? Elmagyarázom, hogy ott ahol fürtökben lóg a szeder, amit múltkor elfelejtett megemlíteni, és megmutatni. 🙂 Pár száz méterre lehetünk az autótól. Bejön elénk. A kutyáink önfeledten  játszanak. Én még szedegetek egy kicsit. Azért, hogy Ő se hagyjon ki egy lehetőséget sem, amikor csipkelődhet, megszólal:  ” Gyere Spyke, amíg Anyád antioxidál játszunk kicsit. ” 😀 A kutyám olyan boldogan lohol utána, hogy csak lesek.

Lila ujjakkal és nyelvvel, – kb, úgy néz ki mint egy chau-chau nyelve, később ellenőriztem a kocsiban 🙂 – utánuk baktatok. Nem mertem megemlíteni a kotkodácsolást… Talán majd máskor. Különben, biztos jött volna egy röpke két órás, fácán lecke, tárlatvezetéssel. 😀