Az erdő vad oldala… / 2. rész/

Eltelt pár nap, és az őrült négyes, ismét esti sétához készülődött.  Autó lefékez, ablak lehúz:

– Van kedvetek sétálni?

-Persze. 🙂

-Hova menjünk?

-Nem tudom, mindegy. Csak a svédasztal felé ne! / Értsd, őztetem./ Miért?

-Tartalékon van a kocsi, nem tudunk messze menni.

-O.K. Legyen a körsétány.

Hamarosan, fel is érünk a hegy legmagasabb pontján körbe futó, sétányra.  A kutyák gyűrik egymást. Még világos van, de már lemenőben a nap. Megbeszéljük, hogy ezt a 4 km-t megpróbáljuk még sötétedés előtt megtenni. Na, és persze maradunk a Nyugati oldalon, ott tovább van világos. Kevésbé vadas a terület, és még emberekkel is találkozhatunk. Hát ez volt a terv.

Naplementében sétálunk a város felett. Gyönyörű a látvány. Megbeszéljük a napunkat, pletykálunk, kibeszéljük a többieket. 🙂 Naná, hogy közel és távol nincs már senki rajtunk kívül az erdőben. 2 km-t teszünk meg, és a kutyák nem túl lelkesek. Enerváltan kocognak körülöttünk. Sehol egy kis verekedés, vagy előre rohangálás. Igen, oda süt még a lemenő nap, meleg van, nincs víz, nincs vad. Dög unalom.

Lóg a nyelvem, olyan meleg van még…

Hamar elérjük a 2 km-es forduló pontot. Itt döntenünk kell vagy, gyorsan végig megyünk a sötét oldalon, és hagyjuk őket kicsit bandázni, fa üregből vizet inni, vagy visszafordulunk, és alkonyatban megyünk, a világosabb oldalon.  Naná, hogy a sötét oldalt választjuk. Megbeszéljük, hogy kilépünk, mert itt a növényzet miatt, már alapból sötét van mindig, és átkerültünk a hegy azon oldalára, ahol sok a vad, ember pedig biztosan csak nappal jár arra.

Elindulunk. A kutyák csodálatos módon felélénkülnek. Gyűrik egymást, rohangálnak. 2 500 méternél lehetünk, amikor mindketten, egyszerre , hirtelen eltűnnek. Nyugtatgatjuk egymást, hogy csak a fa odúhoz mentek inni. Halljuk, ahogy lefetyelnek, csörtetnek. Szuper. 🙂

3000 m-nél, az addig előttünk kocogó kutyák bevetik magukat az erdőbe. Nem, baj legalább biztosan elfáradnak. Hívjuk őket. Egyik sem jön. Ott állunk totál sötétben, – ismét  :-), honnan is ismerős ez? – és kitartóan kiabálunk. A félősebbik egyszer csak szemből fut felénk. Spy sehol. Ha Remi előről jött, akkor ne ácsorogjunk, hanem menjünk tovább, a kocsi felé. Kisujjunkban van az út, kár, hogy nem látunk semmit. A barátnőm egyszer csak megörül.

– Figyelj, ott van Spyke.

-Hol?

-Lent a nagy tölgyfánál, ás.

Totál sötét van, nem látok mást csak egy fehér foltot. Hívom. Naná, hogy nem jön. Akkor, nekem kell oda mennem, hogy kibillentsem, mert ásásból még soha nem tudtam kihívni.

Ásógép…

Lebotorkálok az ösvényről, egy völgybe, egyenesen a tölgyfához.  Remi, ismét jön velem. 🙂

A barátnőm, csak egy kurta káromkodást hall.

– Mi van?

-Semmi, kb. öt percen át, egy fehér mészkő tömbnek kiabáltunk. Ez nem Spyke!

-Jól van! Nem láttam. Most mit csináljunk?

-Semmit. Irány a kocsi. Ismeri az utat. Ilyen sötétben, én tuti nem találom meg. Neki kell vissza jönni. Fel kéne hívni Gazdit, hogy jöjjön fel elemlámpával, ha addig mégsem kerül elő.

-Alig van töltés a telefonomon. Nálad van teló?

– Nincs.

-Szuper, akkor összefoglalom. Itt állunk a sötétben, senki nem tudja, hova mentünk. Nincs nálunk működő telefon, alig van benzinünk, és nincs meg Spyke. Stimmel?

-Nagyjából, azt elfelejtettem mondani, hogy mindkét kutya led-es nyakörve a kocsiban van. 🙂

Mentünk pár lépést, és valami nagyon furát hallottunk. Olyan volt, mintha huhogás, üvöltés, sírás keveréke lenne. Lefagytam.

-Ez nem Spyke?

-Nem, szerintem valami madár.

– De üvölt inkább. Nem lehet, hogy bajban van? A Te kutyád? Nem így szokott vonyítani?

-Szerintem nem. Bár sosem hallottam, pánikba esve.

Tovább hívjuk, és botorkálunk előre. Egyszer csak csörtetést hallunk. Látni, nem látunk semmit. Azt hisszük Spy jön, de csak annyi történt, hogy egy vad, – valószínűleg őz- lapult a közelünkben, és menekült el. Remi utána veti magát. Szuper, ismét kutya nélkül vagyunk. Mit szépítsem. Rettegtünk.  Közben az a furcsa hang, már nem onnan hallatszik, ahol elveszítettük Spy-t, hanem előröl. Aztán hátulról. Mint valami kórus.

Megbeszéljük, hogy segítséget hívunk, de még elmegyünk a kocsiig. Hátha ott lesznek. Ismét csörtetés. Remi, a gyáva, megvan. Pórázra rakjuk. Pánikba esve hívjuk Spy-t. Pár perc múlva megjelenik, térdig lógó nyelvvel. Megsimogatom, iszonyúan kimerült. Az a hang, újra hallatszik. Spy lódulna ismét, hogy megnézze mi az, de az utolsó pillanatban elkapom. Rá is póráz kerül, és iszkolunk a kocsihoz. Az utolsó métereken még kiisszák a fa üregekben lévő vizet. Bevágódunk a kocsiba, és haza menekülünk.

Nem érdekel hány óra van, nyilván felkeltem a vadászt. Elmondom a múltkori, és az aznapi történéseket zanzásítva.

– Mi volt?

-Aranysakál. Sokan azt hiszik, hogy a rókákkal rokon, de nem. Farkas féle. Vonyítanak, csapatban vannak, egyre többen.

-Félnünk kell tőlük?

-Nem. Kerülik az embert. Azért is a sötét oldalon találkoztatok velük, távol a forgalmas turista utaktól. Láttátok?

-Nem, csak hallottuk. Vérfagyasztó volt.

-Figyelmeztették egymást. Messze voltak tőletek. Külsőre inkább rókára hasonlít, de nem olyan bozontos a farka. Gyümölcsöt, rágcsálót eszik. Vadat csak ritkán öl.

-És az őz tetem?

-Kicsi volt, vagy rátaláltak távol az anyjától, vagy sérült volt. Akkor is ti üldöztétek el őket. Azért maradt meg a fele. Később biztosan elvitték.

-Mit csináljunk.

-Amit már ezerszer elmondtam.!!!!! Világítós nyakörvet tegyetek a kutyákra, mellényt, és maradjatok a turista utakon. Rögtön hívjatok, ha gond van. VIGYÉL MAGADDAL TELEFONT!!!!!

-Vadásztok erre felé?

-Nem.

-Orvvadászok?

-Nincsenek. Csak a medvehagymát kaszálják, illegálisan tavasszal. Nyugi. Próbáljatok aludni.

Gyorsan felhívtam a barátnőm, aki éppen, hogy kiheverte a történteket. A Google mellett ülve, kereste a válaszokat. Ugyan arra jutott. Aranysakál. Nézzem meg a képét. Cuki. Még az üvöltésre is rákeresett. Stimmel. /Ja, biztosan én is ezt mondanám, ha éppen vörös bort iszogatnék a gép mellett. :-)/

Egyébként, meg egy darabig nem ér rá velünk sétálni, mert a kutyák vagy dögöt esznek, vagy a tóba ugrom Spy után, vagy sakálokkal találkozunk, vagy idegen kutyák szánkóztatnak hazáig, amikor együtt megyünk valahova. 😀 Ezt most ki kell pihennie.

Azóta, sétáltunk már újra, közösen ….