Így nyaralunk mi… / 2. rész/

Miután elvonultak a viharfelhők, egyszer csak belecsöppentünk a nyárba.

A nap nagy részét, a saját kis strandunkon töltöttük. Csakúgy, mint a szomszéd apartmanban lakók./ 16 ház volt./ Spyke felállította a házirendet, és minden kihágást, vagy szabálytalanságot büntetett. Csak éppen mindig, nekem kellett magyarázkodnom miatta. 🙂

Hamar rájöttem, hogy mit nem szeret. Például, ha valaki nem a saját teraszán, hanem az ő kertjében napozott. Ilyenkor, az embereknek mozdulatlanul kellett  feküdni, a napozó ágyon, és ha megmozdultak, megkergette és- vagy megugatta őket. A hét végére, mindenki ismerte a házszabályokat. 🙂 Szerencsére, nagyon szerették a kutyákat, így csak jót nevettek rajta, amíg én fegyelmezni próbáltam. Tisztára kutya suli feeling.

Őrhely..

A másik halálos bűn az volt, amikor a kertész megközelíttette, esetleg  betemette, az előző nap frissen ásott pocok túrásokat, a nagy fa alatt. Őt is ordítva kellett arrébb zavarni, talicskástól. Mókás látvány volt, ahogy kergette a talicskás, gumi csizmás embert. Újra fegyelmezés, a szomszédok pedig a saját teraszukon élvezhették, az élő adást. 😀

Naponta ellenőrzi a lyukakat…

Ha a stégről beúsztam, – naponta úgy 3-4 alkalommal- ott üldögélt, amíg ki nem jöttem, aggódott értem, és el nem mozdult volna, kb. olyan pózban felügyelt, mint egy úszómester. Senki nem jöhetett ilyenkor a stégre. 🙂

Úszómester…

Aztán, ott volt a délutáni olvasgatás a napágyon, a teraszunkon. Ha csak egy percre is, de bementem a házba, azonnal elfoglalta a magaslati helyet, és onnan figyelt minden mozgolódást. A másik napágy volt az rendeltetés szerint az övé, közvetlenül mellettem. De, nem hagyta kihűlni a helyem, soha. 🙂

Magaslesen…

Minden bot az övé volt a kertben. Egész kis rőzse kötegünk volt hét végére. Hiába voltak más kutyák is, azok csak a saját labdájukkal, vagy vízi játékukkal foglalkozhattak. Botokkal soha. Ez a kiváltság, csakis a “császármorzsát” illette.

Az én botom…

Megyek, elrejteni..

Nem volt toleráns akkor sem, ha valaki a kertben akart reggelizni. Ilyenkor azt a módszert alkalmazta, hogy kora reggel kiszaladt, mindent körbe pisilt, és a kerti asztalnál, felvette az őr pozíciót. Garantáltan mindenki a teraszon maradt. A kutyák, kint lehettek, rájuk sem hederített. 🙂

Ez az asztal is a miénk…

Naponta meggyűlt a baja a kacsákkal, hattyúkkal, ludakkal is. Ha partra szálltak, és oly gondatlanok voltak, hogy mindezt a mi kertünkben tették, azonnal rájuk rontott. Rikácsolva menekültek vissza a tóba, a “házmester”, pedig felrongyolt a stégre, hogy biztos lehessen abban, hogy nem gondolják meg magukat, és nem jönnek vissza.

Figyellek!

Sok probléma adódott, a nádasban is. Itt is, napi szinten kellett járőrözni. Kiszedni a bedobott tenisz labdákat, megnézni az elrejtett botokat, és a vizi világ is roppant érdekes volt. Békák, nádi rigók, halak okoztak folyamatos neszeket, aminek feltétlenül utána kellett nézni.

Mi mozog a nádasban?

De, még egy ilyen idilli helyen is történnek balesetek. 🙁 A fűben apró virágok nyíltak, amit szorgos méhek látogattak. Spy pedig belelépett egybe. Na kivel történik ez ismét? És hol máshol, mint külföldön? Hatalmas visítás, három lábon ugrálás, ölben házba szállítás, mancsból fullánk eltávolítás volt a sorrend. Aztán ügyeletes orvos, ja igen, megint. Mert allergiás. Áldottam a drága listám, újra. Némi felár ellenében, estére már ismét terrier méretű talpa volt. Pedig, napközben még nem fogadtam volna rá. Akkor, volt három PRT méretű mancsa, meg egy vizsla méretű. Ami vörös is volt. De túlestünk ezen is, és nyaraltunk tovább. Folytatjuk…