Kutyával nyaralni nagyon jó. Igaz, hogy valamivel több előkészületet igényel, de minden pillanat miatt megéri.
Régen, – amíg csak kettesben nyaraltunk Gazdival- elég volt, ha bedobáltam pár holmit a bőröndünkbe, és irány a nyár. Ja, igen, gyakran előfordult, hogy kimaradt pár cucc, de ez nem igazán jelentett problémát, mert – legfeljebb legnagyobb sajnálatomra- vásárolgattunk kicsit pótlásként. 🙂 A tényszerűség kedvéért: nem direkt maradt ki az a pár darab. 😀
A mostani nyaralás előtt, elhatároztam, nem hibázunk. Felkészülök mindenre, ami csak eszembe jut. Hetekkel az indulás előtt elkezdtem listát írni. 2 apró betűs A/4-es oldalt sikerült megtöltenem. Jól van na. Nem akartam, hogy megismétlődjenek olyan helyzetek, hogy ott állunk első nap a hotelban, egy tokától- bokáig szaros kutyával, – igen, belefeküdt egy kis cuccba a délutáni sétán- és nincs nálunk törölköző, meg sampon. Persze, megoldottuk a hajsamponommal, meg az aznapra kikészített törölközőkkel. 😀 Vagy, hogy ne tudjam ki az ügyeletes orvos, hol rendel, mikortól stb.
Szóval felkészültem. Alaposan körbejártam a póráz, nyakörv, hám, fekhely, etető tálak, kakis zacsi, játékok, rágcsák, gyógyszerek, sampon, törölközők, útlevél kérdéskört, és arra jutottam, hogy bizony Spyke-nak külön táska kell. Gazdi edzős táskáját szemeltem ki erre a célra. Telepakoltam. amikor Gazdi meglátta a csomag hegyek között a táskáját, – a borzalmas mennyiségű cucc láttán, amúgy is már, kicsit rángatózott a szája széle – kijelentette, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt megengedi, és Spyke kap egy külön táskát. 🙂 Belül ujjongtam. Gazdi pedig, egy varázsló ügyességével feszegetett bele mindent a kocsiba, – igen a biciklijét is belülre! – majd nekifutásból bevágta a csomagtartót, és kijelentette, hogy indulhatunk.
Ilyen kis helyem van…
Elindultunk Ausztriába. A Wörthi tó partján foglaltunk egy apartmant. Természetesen kutyás helynek tűnt. Az út első fele zavartalanul telt, leszámítva azt, hogy minden benzinkútnál megálltunk, mert valakinek kávézni, valakinek pedig mindig pisilni kellett. 🙂 Körülbelül 30 km-re lehettünk már a céltól, amikor a hegyekben sűrű, sötét felhők kezdek gyülekezni. Látszott, hogy csúnya vihar lesz, de a leg-leg-leg-re még mi sem készültünk. Nyárból a télbe érkeztünk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy 5 cm vastagon fedett mindent a jég . Nem voltak nyári színek, csak a fehér, szürke és fekete mindenütt. Szinte leállt a forgalom, és csak a kamionok által, a jégben húzott nyomsávokban araszoltak az autók, szigorúan nyári gumikkal. Az autónkban azonban zajlott az élet, Gazdi biztatott, hogy fényképezzek, mert ilyet még nem látott, -naná, hogy a csomagtartóban volt a gépem- Spyke pedig, – mivel viharfélős- előre ugrott a lábamhoz, reszketett mint a nyárfalevél, és rám folyatta a nyálát. Én, eközben azon szorongtam, hogy milyen téli holmit pakoltam. Vesztésre álltam az időjárással szemben. Hiába a tuti listám… Ahogy araszoltunk lefelé a hegyről, a jég esőre váltott. Megnyugodtam, mert őszre azért készültem. 🙂
Mire megérkeztünk a szállásunkhoz, a nap is kisütött. Mindenki megnyugodott, csak éppen a házi néni nem volt sehol. Sebaj. Hívom. Hangposta. Véletlenül tudtam, hogy van egy hoteljük is, és arra gondoltam, besétálok a recepcióra és előkerítem a tulajdonost. Ugye, aki készül? Gazdi, maradt Spyke-val, aki rögtön terápiás ásásba kezdett, a gondosan ápolt kertben.
Kertünk, oldalt…
Megérkeztem a hotelba, elmondtam, hogy miért jöttem, mire a recepciós lány vadul telefonálgatni kezdett, de sikertelenül. 20 perc pihenés az előtérben elégnek bizonyult arra, hogy végre felvegye a tulaj telefont. Megbeszéltük, hogy 1 perc és jön. Én, szépen vissza sétáltam a házhoz, és vártunk vagy még fél órát. Sehol senki. Újra telefonáltam, a néni a hotelnél várt, de mindjárt jön. Kellemesen leizzadtunk, mert nem volt túl sok árnyék, de rövidesen tényleg megérkezett. Egy 80 és 100 év közötti hölgy, halló készülékkel. Vidáman mesélte, hogy ledőlt egy kicsit, és kivette a készülékét, ezért nem hallotta a telefont. 🙂 Akkor most sírjak vagy nevessek. Inkább nevettem, mert a mikor végre bejutottunk a következő kép fogadott.
Kertünk, elöl…
Elindultunk felfedezni a környéket. Remek kutyás hely volt. Ami egy kicsit aggasztott, hogy újra gyülekeztek a felhők. Elvégre nyaralni jöttünk. A kertben teniszlabdákat találtunk. Mint később kiderült, rajtunk kívül még két kutyás pár szállt meg itt. Egy idősebb / 13 éves / keverék lány, és egy virgonc border collie nőcske. Jó kis csapat voltak, így hárman. 🙂
Ősz, a nyárban. Vihar lesz…
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű éjszakánk, ha vihar van. De mindenre felkészültem. Igen, hála a listámnak. Gondolatban vállon veregettem magam, hiszen hoztam, kimondottan ilyen célra, régi ágynemű huzatokat, hogy bármilyen vihart át tudjon vészelni Spy kis, szűk lyukban, például szekrényben. El is készítettem a helyét. Persze azonnal bemászott. Leghátra. 🙂
Átmeneti biztonságban…
Mindenki elhelyezkedett, próbáltunk aludni. A dörgés, villámlás nem maradt abba. Spy még a vackában is félt, közelebb akart jönni hozzánk. Először az ágy alá próbált bemászni, de nem tudott, mert nem olyan fajta volt mint az otthoni ágyunk. /Ja, azt tényleg nem ellenőriztem, hogy be tud-e mászni alá. Megvolt a listám gyenge pontja./ Ha ez nem megy, gondolta feljön. És egy nagy lendülettel, a fejem mellett landolt. A nyála az arcomba csorgott, miközben rázta az egész matracot. Gazdi hajnali 1-kor bedobta a törölközőt. Nem tud aludni ilyen rázkódó matracon. Kezdett begurulni. És akkor, új terv született. Gazdi matracostól kiköltözik az előtérbe, mi pedig maradunk a nappali, háló részben. Megvalósítás következett. Kivonszoltuk a matracot, meg az ágyneműket, és becsuktuk az ajtót. Spy kicsit kaparta, mert most azt hitte, Gazdi talált magának egy tuti bunkert, ahova nem engedi be. Végül 5-6 perces alvásokkal, ájulásokkal eljött a reggel. Ilyen lehet egy éjszaka, Gunatanamo-ban is, gondoltam. Alvásmegvonás, víz / a mi esetünkben nyál/ arcba folyatással. Akkor még nem is tudtam, hogy a második éjszaka is ilyen lesz. Azzal a különbséggel, hogy rutinos Gazdi, már eleve az előtérben ágyaz. 😀
Három napig esett az eső. Valódi őszi idő volt. Visszafelé csináltuk végig a naptárt. A tél már megvolt, akkor az őszben voltunk, és vártuk a nyarat. Napközben várost néztünk, kirándultunk, sport és kutyás boltokat látogattunk, focit néztünk, olvastunk. A nagy kedvenc a kutyás bolt volt. Benne igazi kincsekkel. Terriereknek való, rágcsáló és nyuszi készlettel. Elvarázsolták a kutyát, amíg én gyorsan körbenéztem. Az egész üzlet zengett az üveg kaparászástól, nyüszögéstől, ugatástól. Az eladók imádták, a vevők nevettek rajta. Még próba csomagokat is kapott. 🙂
Ezt kérem!
Meg ezt!
És ezt!
Mivel közeledett Spyke szülinapja, kisírtam neki egy új nyakörvet, meg egy kutya táskát, azzal az érvvel megtámogatva, hogy így Gazdi visszakapja a sajátját. 🙂 Bejött.
Az új nyakörv. A rétre nem ebben viszem…
Kutya táska…
Aztán, lassan, az őszből nyár lett! Folytatjuk….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: