Ars poetica…

Nagyon sok  kutyás gazdit ismerek, és szinte mindannyian más- más elvek mentén nevelik a kutyájukat. Vannak közös pontok, de mindenkinek van valami kis plusz, vagy más a repertoárjában. Igyekszem elfogadni sok mindent, -még akkor is, ha én máshogy gondolom jónak-  és néha ellopok egy-egy szuper ötletet tőlük.

Van néhány dolog, amin azonban soha nem fogok változtatni, mert az én hitem szerint, így jó a kutyának. Lehet, hogy ettől nem én vagyok az évszázad mamija, de nem is indulok ilyen címért. 😀 Azért nem is indulok, sem ezért a címért, sem kiállításon, agility-n, vagy más versenyeken Spy-al, mert mindez gyakran vérig sértő személyeskedésbe, pártoskodásba, ordibálásba, veszekedésbe, magamutogatásba csap át. Véleményem szerint, gyakran a gazdákról, az emberekről szól mindez, és nem a kutyákról. Biztosan vannak jó példák is, de én mivel még nem találkoztam ilyennel, úgy gondoltam felesleges időt és energiát pocsékolnom arra, hogy keresgessem ezeket. Az erre szánt időt, inkább együtt töltöm a kutyámmal. Én őt maradéktalanul boldognak látom, mert:

– Szabadon van. Kölyök kora óta, póráz nélkül sétálunk, és  szájkosár nélkül.  Csak a városban teszek rá hámot, de oda, még én is ritkán megyek. Magyarországon egy csomó helyre nem tudom bevinni, és ha ő nem mehet, akkor én sem vágyom oda. Bár, az erdőben is kötelező lenne a póráz, szájkosár, inkább kifizetném a bírságot, mintsem mellettem kullogjon végig egész életében pórázon. Mellesleg találkoztunk már közterület felügyelőkkel, rendőrökkel, de soha még csak nem is figyelmeztettek. Egyszerűen elmegyünk mindenki mellett. 🙂

Szabadon…

– Minden nap, – szó szerint minden nap- igyekszem minél több, minőségi időt vele tölteni. Amikor, csakis róla szól minden. A séta, a játék, a foglalkozás. Nincs telefon, nincs semmi ami elvonhatná róla a figyelmemet.

Minden napos foglalkozás…

– Vannak helyek, ahol nincsenek korlátok. Ilyen a rét vagy a kert. Ott mindig azt csinál, amit akar. Mindig.

Korlátok nélkül…

-Nem hagyom sokáig egyedül. Ha mindképpen hosszú időre el kell mennem, irány a nagymama, a napközi.

Napközis…

-Nem tartom be az ajtó szabályt, etetési rituálékat, és kint hagyom a vizet meg a száraz tápot. Nem falánk, örülök, ha eszik. Ha nyáron csak éjfélkor eszik, nekem úgy is jó. Be és felmehet mindenhova. Nem él vissza vele.

Csipeget…

-Minden nap, átmasszírozom az izmait. Leülök mellé és simogatom. Van, hogy elalszik az ölemben.

Esti rituálé…

-Új közös játékokat találok ki,új helyeket mutatok neki, hogy ne ugyanazt az újságot olvassa állandóan.

Játék bontogatás…

-Megbízom benne. Persze féltem, de minden körülmények között bízom benne. Mióta elengedtem a kezdeti görcseimet, sokkal könnyebb az életünk.

Megbízom benned kölök…

-Vízöntő vagyok. Szabad és nyitott, aki nem tűri a felesleges korlátokat. Ebből indulok ki, és nem vagyok vele korlátozó, zsarnok, vagy önkéntes rendőr. Lazán és humorral kezeljük a dolgait.

Csak lazán, és humorral…

-Nem csapat sportolunk. Csak úszunk, futunk, túrázunk közösen. Persze, ide jönnek velünk mások is, de nem a versengők, a maga mutogatók, a bezzeg kutyás gazdik. Őket kerüljük.

Bandázunk, jó fejekkel…

-Nem megyünk nélküle nyaralni.

Hurrá! Nyaralunk..

-Jó minőségű tápot, jutalom falatot kap, kiváló orvosi ellátást. Van biztosítása és saját Kezelője.

A biztos pont…

-Nem büntetem túl gyakran. Persze, néha kell. De elszámolok inkább 1000-ig.

Éppen elszámolunk…

Talán mindez nem így helyes. A könyvekben, nem erről írnak. Nem tipikus falkavezér pozíció az enyém. De, nálunk ez vált be. Nem valami titkos recept ez, és biztosan minden kutya mást igényel. Nem azért írtam le mindezt, hogy bárki kipróbálja otthon pontról pontra. De mi így élünk közösen. Hagyom, hogy éljen, hogy kutya legyen, hogy az ösztönei szerint tegyen, ásson, vadásszon, ússzon, fusson, barátkozzon, veszekedjen, ugasson. Aztán este amikor kimerülten sóhajtozik otthon, alvás közben, tudom, hogy jó munkát végeztem. Az ő dicsérete számít csak, amit megkapok, ha látom, hogy vigyorog, vagy álmodik.

Jó napunk volt…

Az én felelősségem akkor kezdődött amikor először kézbe vettem. Minden nap igyekszem megfelelni az igényeinek. Hogy, soha ne kelljen, egyszer sem, azon gondolkodnom, hogy mennyi időt pazaroltam el a felesleges dolgokra, a közös életünkből. Hogy, mindig  biztosan tudjam, hogy csakis Spyke érdekeit tartottam szem előtt, és soha sem akartam megfelelni mások elvárásainak.

Enyém a felelősség…