Hogyan rémítsünk halára egy vadászt? / Whisky emlékére! /

A kezdeti nehézségeken túllendülve,- Spyke érkezése után jó pár héttel- elértük azt az ideális állapotot, amikor úgy tűnt, bár első kutyás gazdik vagyunk, nekünk mégis minden könnyedén megy. /Az, hogy ez még 6-7 év után sem mondható el, csak később derült ki./Rengeteget beszélgettünk Gazdival, és jó szülőként, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a lehető legteljesebb, és legboldogabb életet biztosítani a kölyöknek. Akkoriban azt hittük, hogy csak úgy lehet majd boldog, ha van egy testvére. És, elindult a vezérhangya…

A mi beszélgetéseink jó része, reggel ébredés után egy csésze kávéval indul, az ágyban. Igen, csak egy csészével. Én ugyanis soha nem kávézom, de Gazdi mindent pótol helyettem is, és bár nem szeretem még az illatát sem, minden reggel megfőzöm Neki. Szaladtam gyorsan vissza, aznap reggel a szobába, hogy folytathassuk a család bővítésről szőtt tervek csiszolgatását. Spyke eközben a macskahordozóban aludt az ágy mellett. Imádni való volt, mert bár nyitva volt már a kis ajtó, Ő mégis ezt a helyet érezte biztonságosnak, és békésen hortyogott az összeeszkábált kutyamama pótlékán. Csak a fejét dugta ki, de az egész éjszakát végig aludta már a bokszban. 🙂 Mondtam, hogy idilli volt minden! 😀

Egy testvére! De, hiszen neki még két lánytestvére szabad volt! Azonnal beugrott, hogy sürgősen beszélnem kell a vadásszal. Gazdinak is tetszett az ötlet, és most teljesen rám bízta melyik lányt választom majd. Annyira izgatott voltam. Hihetetlennek tűnt, hogy most tényleg egyedül választok majd, és minden úgy lesz, ahogy szeretném!

Spy és egy lánytestvére… Elgondolkoztam. Eszembe jutottak azok a kis fehér kutyák, némi folttal a fülükön és egy kicsi maszkkal. Igazi szépségek voltak. Már a neveken gondolkodtam, és láttam magam, ahogy két tökéletes kutyával sétálok, könnyedén a városban, erdőben, réten. Mindkettő szófogadó és engedelmes. Na meg tiszta. 😀 Mindig! Révedezésemből egy olyan, biológiai fegyverként is bevethető kutya puki szakított ki, aminek titkos formulájáért sírva könyörögnének a világ diktátorai. Azonnal fel is keltünk, és futólépésben hagytuk el a szobát.

Rendben, akkor térjünk rá a tervünk megvalósítására. Hívom is a vadászt! Ja, hogy még nincs 7 óra? Nem baj, kit érdekel. Ő, úgyis korán kel. Vagy a korai telefon, vagy az, hogy én hívtam, mindenképpen gyanakvóvá és némileg idegessé tette a jó vadászunkat. Bemutatkoztam és elmondtam, most az érdekelne, így korán reggel, hogy megvannak -e még a lányok Spyke almából.

Hosszas, dermedt csend a telefonban, majd végül megszólalt. ” Mégis, mi a fenét csináltak a fiúval? Minek maguknak még egy kutya? Hol van az amelyiket elvitték?”

Teljesen ledöbbentem. Én egy kedvezményes árra, és némi vállveregetésre számítottam tőle, hiszen lám milyen jó emberek vagyunk, akik otthont adnak egy második kutyának is.  Ehelyett reggel 7-kor így rám förmed! Köszönés nélkül? Éhgyomorra. Azonnal, sürgős magyarázkodásba kezdtem arról, hogy 1. Nyugi, Spyke megvan. Él, és nem vittük el sehová, nem adtuk el és nem raktuk ki. 2. Azért keresem, mert annyira szeretjük, hogy nem egy, hanem két PRT-vel tervezzük az életünket.

Hímeztünk volna rá, még egy nevet!

Ismét a vadászon volt a sor. ” Jól van na! Csak, halálra ijesztettek, mert maguk olyan fura népek. Fölhívtak akkor is, reggel 7 előtt. Visszahozták a kölyköt 1 nap után, teljes kelengyével. Olyan holmikkal, amiket én még soha nem láttam.  Aztán, nem kérték vissza a pénzüket. Másnap meg újra elvitték. Mégis mit várt, mire gondolok majd? De, nem nincsenek már meg. Mindannyian Gazdisok. Az egyik lány a közelben maradt, egy vadász társamé lett. ”

Ezután megbeszéltük, hogy hív minket, ha újra tervez egy almot, mert nekünk mindenképpen kell egy kislány is. Tőle. Ekkor barátkoztunk össze igazán, egymással. Látta, hogy hova került a kutya, és megígérte, hogy mindenképpen elsőként gondol majd ránk, amikor újra lesznek kiskutyák. A sors fintora, hogy Spyke apja nem sokkal később, egy vaddisznóvadászaton alul maradt. Így az esély, hogy egy ugyanolyan szuper kiskutyánk legyen mint Spyke, vele tökéletesen azonos vérvonalból, gyorsan elillant. És, hogy milyen kicsi a világ. A Kezelőhöz vitték be a sérült kutyát, vadászat után, még éjszaka, a kórházba. Számottevő külső sérülések nélkül, a saját lábán ment be a rendelőbe. Nagyon kemény és szívós kutya volt. A vizsgálatok során, sajnos kiderült, hogy a belső sérülései miatt menthetetlen. A Kezelő altatta el. Amikor később összeismerkedtünk, maga a Kezelő mesélte el a történetet. És hol? Igen, a réten, séta közben! Bár, tudtam már akkor a vadásztól, hogy Spyke apja  nem él, de azt nem, hogy pont a Kezelőnél voltak vele. A sérülésekről is csak a Kezelő mesélt, a vadász mindig is kímélt minket. A szomorúságot azonban megnyugvás követte. Tudtam, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna akkor! A kör így bezárult, minden szál elvarródott, minden szereplőt összehozott a sors.

R.I.P. Whisky! Büszke lehetsz a fiadra! Remélem, ha néha lenézel rá, látod, hogy mindent tőled örökölt. 🙂 Mi soha nem tanítottuk ilyesmire, esküszöm, és még kölyök korában elhatároztuk, hogy nem lesz belőle vadász. De, a vér nem válik vízzé…

Working terrier

A kedvenc sportja…

A nagybetűs RÓKALYUK, találkozási pontunk a réten, ahol a mesék éltre kelnek…