Az erdő, reggel…

Sokat gondolkodtam arról, hogyan lehetne megmutatni az olyan jó pillanatokat, amikről azok maradnak le, akiknek nincs kutyusuk. Végül arra jutottam, hogy egy kedves, két kutyás pár fotóin keresztül teszem meg mindezt. Hálás köszönet a képekért, -Sári és Rozi gazdiknak- amik egy reggeli közös sétán készültek.

Sári és Rozi a két német juhász lányka, nagy kedvenceim. A gazdik mindig kettesben viszik őket, mindenhová. 🙂 Kutya suliba, sétálni, kirándulni, medvehagymát szedni. Gyakran találkozunk, és ha mindez a mi sétánk végén történik, akkor is biztosan visszamegyünk még egy bónusz körre velük. Új, -általunk addig nem ismert- utakat, fényeket, színeket, helyeket mutattak meg az erdőben. És! Minden részét el is nevezték ennek a mesevilágnak. Jöjjön, hát a képes beszámoló, egy kora reggeli sétáról, Sári és Rozi gazdik, na meg a saját fotóim segítségével.

A nővérek, indulás előtt…

Aki nem találkozik velük túl gyakran, azt gondolhatná nagyon egyformák. Pedig teljesen más a természetük, és a színük is. Sári a falkavezér, nyugodtabb, szófogadóbb, megengedőbb, és sötétebb színű. Nyilván ő vezeti a sétákat. Még Spyke-t is beelőzi. Néha hátrafordul, és létszám ellenőrzést tart. Figyeli, a saját – és fogadott-  falkáját, ellenőrzi, hogy mindenki biztosan látja e- merre megyünk 😀 Igazi alfa nőstény.  Rozi ezzel szemben csipkelődős, pörgős, vissza-vissza szaladós, aki mindig megnézi, hogy megvan-e a mamija. És folyamatosan bohóckodik. 🙂  Ő szívesebben tűnedezik el, rá inkább oda kell figyelni, és ő az aki jobban is szereti, piszkálni Spyke-t. No meg világosabb színű, Sárikánál.

Tavasz az erdőben…

A séta útvonalunkon, az erdei körön, kedvünk szerint tudjuk variálni, hogy éppen melyik turista úton megyünk aznap. Erre felé kevesebb a futó és a kutyás is. Ami kihagyhatatlan az az erdei tó, mindig innen indulunk. Tavasszal és nyáron különösen kedvelem, mert kis patakok táplálják, és akár azokban, akár a tóban szívesen merül egyet a kis vadászkám. A víz nagyon tiszta, annyira, hogy sokan a forrásokhoz járnak ivóvízért, és annyira, hogy megtelepedtek még a vadkacsák is. A lányoknak, tiltott terület a tó, mivel igen csak érdekli őket a kacsa család. Elsősorban Rozit. De mivel neki nem szabad lemenni, Sárikára is vonatkozik a tiltás. Egyszer, – még kajla korukban- azért levitte a kis terrier őket a mocsaras részre. Had lássanak világot. Gazdáik nagy örömére. 😀

Kacsa apuka…

Sypke-t egyáltalán nem érdeklik a kacsák, ő  inkább a  nádasban dagonyázásra szavaz, és a gátnál, kicsit irigykedve nézik a lányok, hogy ő miért mehet le oda, amikor nekik nem szabad. De mivel okos kutyák, türelmesen várnak, amíg előjön a varacskos disznó, akiről aztán minden szagmintát, és némi iszapot  levesznek. Majd egy kicsit körbe veszik, bekerítik és “kínozzák”. Reggel még mielőtt felszárítja a párát a nap, így néz ki a tó. Tényleg hihetetlen, hogy ez a szépség itt van tőlünk pár sarokra, és mégis olyan kevesen járnak erre reggelente!

Sári meditál…

Miután fellélegezhetett a vízi világ minden lakója tovább indulunk.  Egyre magasabbra megyünk, megváltozik a táj, teljesen mások erre a növények, és a színek. A vízi növények helyett itt, a lombhullató fák és a moha az úr. Még a sár színe is más lesz.:-) A kutyák felcsapják a fejüket, és élénken szimatolnak. Olyan területen járunk már, – mélyen bent az erdőben- ahol vadak élnek. Rókák, nyulak, őzek. És, persze lejárnak a patakhoz inni. Még mi is jól látjuk, a főútvonalaikat. Hát még a kutyák! Amikor elég korán megyünk, sokszor látjuk az őzeket. Nekik nyilván nem ez a nap legszebb pillanata, hiszen három kutya indul utánuk. A két okos, viszonylag hamar visszajön, a gazdik hívására, de a terrier kitartóan üldözi őket, vissza oda, ahonnan jöttek. Aztán egy füttyentésre ő is megfordul. Spy így védi a falkáját, és messze kerget minden betolakodót. Jó, hogy ő meg az alfa hím. 😀 Gumi kutya módjára, visítva rohan utánuk- természetesen, esélye sincs, mert jóval gyorsabbak nála a vadak- és mivel kifáradt, no meg felhevült a meredek kaptatón felfelé rohanásban, teljes természetességgel azonnal ülő fürdőt vesz. 🙂

Itt egy kicsit lehűtöm magam , jó?

Miután megcsodáltuk iszaptól csöpögő bundáját, és a víz felét ránk, másik felét gondosan a lányokra rázta tovább megyünk. Lassan az erdő egyik legszebb részére érünk, ahol megkíséreljük a lehetetlent, és egy csoport képbe állítjuk a kutyákat. Erről azonban nekik más a véleményük. Nem kell mondani, hogy ki maradt le a képről, ugye? Akinek mindig fontos, halaszthatatlan dolga akad. 😀 Vad útvonalt kell ellenőrizni.

Erdei manók…

A két nőcske persze jól mutat a képen, a beszűrődő reggeli fényben. Szerintem is ez az erdő egyik legszebb része, ahol puha moha szőnyegen lehet kergetőzni, vadászni, ásni, szaglászni. A lányok szeretnek ásni. Igazi vájárok, akár otthon a kertjükben, akár az erdőben. Vérbeli tücsközők, bogarazók. Miután jól elszaladt az idő, megfordulunk és sietünk vissza a parkolóba, hogy megkezdjük a napunkat, és ki – ki menjen a dogára. Három fáradt kutyus baktat mellettünk vissza felé, akik arra mindig tartalékolnak egy kis energiát, hogy búcsúzóul is bandázzanak egyet.

Leszel a nyúl Spyke? Kergetünk egy kicsit…

Miután kergetőztek kicsit, ismét fotózáshoz készülődünk. Talán a fáradt kutyákat, könnyebb lesz fényképezni, így újból  teszünk egy kísérletet, és láss csodát, egy kis jutalom falat felmutatásával sikerül azonnal egy képre varázsolni őket. Elkészül a  csoport kép, profilból. Ebből is látszik, hogy nem jó helyre álltam. 🙂

Na, mi van nálam?

Akkor most átmegyek a másik oldalra, és minden fej egyszerre mozdul. Na jó, nem mindegyik. De nem baj, nehogy mindig az legyen amit a Gazdik akarnak. Egy renitens mindig kell a csapatba. 🙂 Most már láthatjátok, hogy mutatnak fáradtan, lógó nyelvvel.

Még mindig nálam van a finomság…

Ennyi agyon iskolázott, okos kutya pedig megérdemli, a jutalmat. Egy kis jutalom falat / halacskás/  csodákra képes. Van aki a zsebembe is bedugja a “kis” fejét, hogy meggyőződjön arról biztosan nem rejtegetek-e többet. 🙂 Aztán begyűjtjük a jószágokat, ki-ki a magáét és indulunk haza.

Jó, csak még egyszer megnézlek…

Spy az első ülésen összegömbölyödve alszik, majd otthon befekszik az asztal alá, és “átgondolja” a reggeli közös sétát. Délután folytatás következik, új haverokkal, új felfedezésre váró területekkel…