Spyke az eddigi közös életünk során jó párszor elveszett már. Hol tőlem, hol a Gazditól. Ezekből fogok néhány történetet elmesélni. Ha már múlt alkalommal a nyaralásról volt szó, legyen az első történet egy olyan, amikor a nyaralóhelyen vesztettem el.
Ausztriában nyaraltunk, az erdő mellett, egy tó parton. A kis városban mindenki kutyás, akár póráz nélkül is közlekedhetünk. A helyi parkban remekül megférnek egymás mellett a kacsát etető idősebbek, a játszótéren a gyerekek, a fák alatt a párok, és a füvön a kutyások. Mindezt kerítések, felesleges korlátozások nélkül. Persze az ebek is rendkívül szocializáltak. Morgás ugyan néha előfordult, de verekedés, acsargás soha. Pedig volt, hogy 20-30 kutya is volt együtt. De erről majd máskor…
Itt szoktam úszni…
Miután beállt a napi rutinunk -csakúgy mint itthon- reggel mindig egyedül vittem ki a kutyát, mert Gazdi nehezebben tér magához. Előbb bead magának néhány kávét intravénásan, aztán találkozunk a hallban és indulunk felfedezni. Éppen egy derűs vasárnap reggel volt, amikor úgy döntöttem, hogy az erdei útvonal helyett, válasszuk ma a tavat és a parkot. Mivel utána is városnézést terveztünk, gondoltam egyből csiniben megyek, hogy már ne kelljen átöltöznöm séta után.:-) Magassarkú, kis ruha, napszemüveg, táska szettben és a hozzám öltöztetett / értsd azonos színű hámmal felszerelt/ kutyával tipegtem hát a tó partra. Remekül indult a napunk, azon merengtem milyen jó most, hogy nyaralunk, kutyázunk, pihenünk. Spy pedig, jó fiú módjára büszkén kocogott mellettem, ugyanis hámmal szépen közlekedik, még városban is. 🙂
Menjünk a tóhoz…
Átkeltünk hát a főúton és irány a domb alján lévő fürdő hely. Augusztus lévén már reggel sem árt ha hűsöl egy kicsit. 🙂 Mivel még épp hogy ébredezett a város, nem voltak túl sokan a parkban. Elfoglaltuk hát a kedvenc helyünket, és nagy egyetértésben a többi reggeli kutyás gazdival labdát, botot dobáltam, hogy ússzon egyet. Közben mindenkivel beszélgettem egy kicsit, a kutyák meg versenyt úsztak. 🙂 Naná, hogy a mindig siető Spyke lenyomja még a labradorokat is úszásban. Büszkén feszítettem, hogy nagyon jó sportoló ám a kölök!
Mi van, lemaradtál? De lassú vagy…
A többi gazdi vigyorgott, és dicsérték, hogy milyen jó kutya. Azt kérdezgették, hogy mivel értem el, hogy ennyire szófogadó? Magamban kuncogtam. Ha tudnátok… És hosszas előadásba kezdtem a mozgásról, fegyelemről, szeretetről, következetességről, stb. Éppen a következő körre indult volna – és már úszott is pár tempót- amikor visszafordult, rám sem nézett, behúzta a farkát maga alá, és elkezdett rohanni a dombon fel, az út felé. Összekaptam gyorsan a táskám, pórázt, cuccom, és ordítva hívtam vissza – persze zéró eredménnyel- miközben futottam utána tűsarkúban, kezemben lóbálva a felszerelésünket. A többi gazdi elhűlve figyelte a jelenetet. Hát akkor ennyit, a jól nevelt ebről. Nem érdekelt, utol akartam érni! Tűsarkúban, hegymenetben erre esélyem sem volt. Csak annyit láttam, hogy melyik utcán fordul be. Naná, hogy a legmeredekebben. 🙂 Közben az ébredező kis városban, egyre több bámészkodó akadt. Nem számítottak ilyen látványosságra. Ők egészen más miatt jöttek nézelődni. Futás közben esett csak le, hogy mi történhetett. Megérkezett ugyanis a rezes banda, cintányérokkal, fúvósokkal, éktelen zenebonával. A tónál már hallottam, sőt láttam is a sétányon, hogy közelednek, de nem foglalkoztam a reggeli zenei aláfestéssel, miután nem tudtam, hogy Spy félni fog tőlük. Előlük menekült hát, fejvesztve. Ehhez nem szocializáltuk.:-) Úristen, úristen mi lesz most? Spy persze sehol. A főúton is átkelhetett, mert nem láttam semerre az út mentén. Gondoltam, befutok a szállodába, szólók Gazdinak, hogy jöjjön gyorsan mert elvesztettem a kutyát. Gazdi a megbeszélt helyen ült, és olvasgatott, egy fotelban. Lihegve, csapzottan hadartam el mi történt. Megnyugtatott, hogy nem veszett el itt van vele. Mire én: ” Hol van? Ne szórakozz, nincs rá idő, tényleg eltűnt, menjünk keresni!” A hangom tele volt pánikkal, és erre előbújt egy vizes Spy a fotel alól. Olyan boldog voltam. 🙂 Visszatalált a szállásunkra. / Jó, hát tudom, hogy odafelé mindent lepisilt, mert láttam. /
Gazdi szerint az egész jelenet nagyon vicces volt, mert előbb Spyke rohant be a hallba és őt észre sem véve, iszkolt a lépcsőn felfelé, térdig lógó nyelvvel, a szobánk irányába. Persze visszahívta, megfogta, és nem tudta miért vizes a kutya, és főleg mitől reszket, amikor csak egy kis reggeli sétára vittem. De legfőképpen hol lehetek most én. Aztán, néhány perces késéssel én csattogtam be ugyanoda, vörös fejjel, fújtatva, és a pórázt lóbálva, veszettül pánikban, hadarva, hogy : Gyeregyorsannincsmegakutyakeressükmeg!!!
Végül miután mindenkinek, minden apró kis mozaik összeállt, megtanultuk egy életre, hogy Ausztriában vasárnap mindig jön a rezes banda, és Spyke akkor zárt helyen kell, hogy legyen. Vagy szombaton haza kell induljunk. 🙂 És,hogy mindig visszatalál. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: