Röviden és egyszerűen. Semmiképpen se hagyjuk otthon a kutyánkat.
Bővebben. Ha már elvittük, gondoskodjunk a szórakoztatásáról, legalább olyan szinten, mint itthon. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy mindenhova közösen megyünk – dupla személyzettel- , és megvan a napi tücsközés, bogarászás, naponta, minimum két-három alkalommal. Akkor, egy hétre utaztunk Ausztriába. Számomra mindig elképesztő, hogy nem kell bekéretőzni sehova a kutyával. Minden üzletbe, – na jó, élelmiszer üzletbe nem- bemehetünk közösen. Így, ha a napot nézelődéssel töltenénk valahol, egy kis ruha próbával egybekötve, akkor csak természetes, hogy a próbafülkében feltűnik egy kutyaorr, aminek tulajdonosa később hempereg egy kicsit a pihe-puha szőnyegen. Vagy, ha nem jön be annak is oka van. Olyankor tuti, hogy az eladók tízóraiját fogyasztja a próbafülke előtt, hangosan csámcsogva 🙂 És, miután a napok a reggeli, séta, shoppingolás, kávézás, ebéd, délutáni szieszta, délutáni séta, étteremben vacsizás, esti séta medrében csendesen folydogáltak, volt még előttünk egy teljes hétvége, mielőtt haza indultunk volna.
Péntek este volt. A nagy várostól 20 km-re egy kis településen, ahol a szállásunk is volt, vacsoráztunk. Pezsgett az élet, kényelmesen nézelődtünk az étterem teraszán, én a párokat, ruhákat, cipőket, kutyákat figyeltem, Gazdi az autókat, bicikliket, csajokat. Voltak akik megálltak, hogy lefényképezzék Spyke-t, aki fontossága teljes tudatában pózolt a teraszon. Volt, aki hangosan megjegyezte, milyen jó kutya. És persze mindenki, aki megszólított minket, pontosan tudta, hogy Spy milyen fajta. Egész este hitetlenkedtem rajta. 🙂
Várom, hogy végre sétáljunk…
Miután, viszonylag kevés koldulással megúsztuk a vacsorát – és megtudtuk, hogy szereti a spenótos gombócot is – , elindultunk, hogy a közeli patakban, megnézzük a pisztrángokat. Igen a városka közepén! 🙂 Imád vizezni, horgászni, úgyhogy ez jó programnak tűnt lefekvés előtt. Már a vacsoránál feltűnt, hogy abban az évben különösen sok a darázs. Éppen a patakban mókolt valamit, amikor fájdalmasan felsikoltott. Azt hittem valamibe belelépett, vagy megcsípte a csalán. Semmit nem láttam rajta, és lassan sötétedni kezdett, mentünk hát vissza a szállásra. A szobában kinyitottam a ruhás szekrényt, hogy átöltözzek, és Spy beült oda. Reszketett, és nem akart kijönni. Persze, hiszen jött a vihar, amit csak extra biztonságos helyen lehet tölteni, így ráhagytam. Néha-néha megnéztem mi van vele, és egyszer csak azt láttam, hogy nem terrier, hanem buldog orra van. Azonnal leesett, hogy nem csalán,hanem darázs csíphette meg. Akkor hát,telefon a Kezelőnek gyorsan.
A felmentő sereg…
Péntek este 9 óra elmúlt. Kezelő a vonalban. / Amiért nagyon hálás vagyok neki!/ Sztoikus nyugalommal közli velem, hogy valószínűleg allergiás a darázs csípésre, és meghalni bújt el a szekrényben! Jó, akkor most megnyugodtam. Vénás antihisztamint kell kapnia azonnal, mert különben megfulladhat, anafilaxiás sokkot kaphat. Totális pánikban rohanok a recepcióra, kettesével szedve a lépcsőket. Mindenki- beleértve a hotel tulajdonosát is- fejvesztve keresgél a böngészőben orvost. Vadul telefonálgatnak. Kiderül, hogy péntek éjszaka nem rendel már senki a kisvárosban. Megtaláljuk a nagyvárosi ügyeletes rendelőt. Az eső kegyetlenül ömlik, taxit hívunk, mert mi már nem vezethetünk az esti koktélozás miatt. Egy kisbusz érkezik. Spy, a gazdi ölében utazik, én szóval tartom a sofőrt, és közben folyamatosan imádkozom, hogy csak autóbalesetünk ne legyen. Autópályán, hömpölygő vízben,mentőket legyalázva, robogunk be az ügyeltre. Épphogy csak nincs villogónk. A taxis abszolút beleélte magát a szerepbe. 🙂 Érkezés után megkérjük, hogy várjon meg. A hotel tulajdonosok előre értesítették az orvost. Spy feje addigra, már bucira dagadt. Bevágtatunk az ügyelete. Elhadarom, hogy kik vagyunk, és hogy, vénás antihisztamint kérünk, de gyorsan! Spyke-t elviszik, mi egy szuper váróban izgulunk. Visszajön doktor bácsi, ölében a kutyával. Visszakapjuk Spy útlevelét, és most már nyugodtabb hangulatban beszélgetni kezdünk. Kiderül, hogy nem messze tőlünk, otthon van egy kis nyaraló falu ahová gyakran jönnek látogatóba, borozgatni. Elmondjuk mik a legrövidebb útvonalak, és elköszönünk, és persze fizetünk. Irány a taxi és visszaindulunk, megnyugszunk kicsit.
A hotelben kifizetjük a taxit, a tulajdonosok ébren vártak minket, kíváncsiak voltak mi van velünk. Tényleg nagyon hálásak vagyunk, hogy segítettek, kapunk tőlük még egy kis italt, az izgalmakra. Éjfél körül végre ágyba kerülünk. Spy-t magam mellé teszem, hogy lássam minden rendben van-e vele. Egész éjszaka fenn vagyok. Szépen elmúlik a duzzanat, ő pedig kényelmesen durmol. Reggel pedig ismét terrierre hasonlít. Szerencsére! Mi ugyanis ilyennek szeretjük.:-)
Másnap reggel…
Szombat reggel, kissé kábák vagyunk, de hamar magunkhoz térünk. Hát, akkor számoljunk, taxi oda-vissza, kezelés, ügyeleti felár. Hű, ez durva. Összenézünk Gazdival, és döntést hozunk. Bár, még van két teljes napunk vissza a nyaralásból, ha még tankolni is akarunk, hogy hazajussunk, ideje csomagolni. Így intézte el a kis törpe, hogy lerövidüljön a szabadságunk! Persze egy eurot sem bánunk! Bármit megér, hogy jól legyen. Itthon azért, beugrom a Kezelőhöz, hogy megkérdezzem, milyen útipatika jó ilyen esetekre, de sajna, hacsak nem tanulok meg vénás antihisztamint beadni, semmit nem tehetünk. Neki a kalcium már kevés. De már tudjuk, hogy Spyke-nál erre is figyelni kell! Remek, még valami felkerül a listánkra. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: