Elhatároztuk, hogy kitalálunk valamilyen kutyás sportot, amivel lefárasztható lesz ez a kis energia bomba. Na, de mi legyen az? Én legszívesebben a délutáni verseny alvásra szavaztam volna. Persze, hogy ilyen opció nem volt. Maradt a kutyás futás- még mit nem, az kéne, hogy még fussak is-, az agility- ne már, épphogy kihevertem a kutya sulit-, a cousing- hm, jónak tűnik-, a teljesítmény túrázás – ugyan, már a teljesítmény szótól is ráz a hideg- na meg, a vadászat – na, az tuti szóba sem jöhet-, úszás – nekem jó, de Spyke nem úszik-.
Ilyen kezdetek után elmentünk agaras barátainkkal egy coursing futásra, Kecskemét mellé. Mert az, jó közel van. 🙂 Nem is. Azért mentünk, mert ott volt edzés azon a hétvégén , és lehetőség volt arra is, hogy Spyke is kipróbálja. 🙂 Azt tudtuk, hogy az agarak futnak először, aztán a nap végén a foxik. Akik, mellesleg mindketten fiúk. Remek. 🙂 Spyke csak a legutolsónak mehet majd, és biztosan egyedül. Szuper, mert így, csak laza 4-5 órát kell elütni valahogy addig, míg sorra kerül. Mikor megérkezünk, csodás látvány fogad. Rengeteg kutya gazdi páros, főleg agarak. Szép a tanya, vannak lovak, kecskék, készül a beosztás a futamokhoz, na és az ebéd. A nap jó melegen süt, az agarak lázban vannak,- a gazdáikkal együtt- itt mindenki ismer mindenkit. Agaras barátainkat lépten-nyomon lestoppolják. Magunkra maradtunk. Se baj, simán elleszünk. Legelőször, persze szemre vételezzük addig a kutyákat. Ennyi fajta agarat úgysem látunk minden nap.
Milyen jó, kis modell alkat…
Az kutyák, azonban ránk sem hederítenek, ők már tudják miért jöttek, és mindegyik tűkön ül, hogy futhasson. Akkor gyerünk, menjünk az istállóba, ló futtatóra, folytatódjon ott a szocializáció, egy kis ismerkedéssel. De ekkora kutyát, mint amekkora a ló volt Spy még sosem láttatott, így tehát ugatta megállás nélkül. Mégsem jó ez, mert gyorsan halláskárosodott leszek, és a ló sem bírja sokáig, arrébb megy. A birkák bután néznek, nem mozdulnak. Spy ideges lesz, és még jobban rákapcsol. Hiába tekerte fel a hangerőt, a kecskék lazán rágcsálnak tovább bele képébe, hát hiába, tudják, hogy a kerítésen belül vannak. 🙂 Istálló program végén, elhúzatom magam a foxikhoz. Ekkor merül fel bennem először a gondolat, hogy a kutyaszán húzás lehet az igazi sport. Megérkezünk a foxik mellé. Na előbb, csak pórázon nézzük meg mi lesz. A szabályismertetéskor, délelőtt, megtudtam, hogy egész nap vagy pórázon vagy bokszban lesz Spy, mert nem zavarhatja meg a futamokat. Logikus, értem. És nekem erről rögtön beugrott a suli, úgyhogy, csak vigyorogtam magamban, ha tudnátok, ebben mekkora gyakorlatunk van. Spy profi bármilyen foglalkozás megzavarásában én pedig verhetetlen vagyok szökős kutya elfogásban. 🙂 De jó, akkor marad a póráz. Bokszban végképp nem akartam aszalni, mellesleg a miénk otthon volt. 🙂 Szóval megérkezünk a foxikhoz. Ilyet még nem láttam, a kutyák megbabonázva nézik a futamokat, Spy-ra rá sem néznek. Egyik kutya sem. Egy percre sem.
Rám sem bagóznak…
Itt minden kutya megőrült? Ezek miért nem figyelnek ránk ? Csak a műnyúl és a futók érdeklik őket, valamiért. És még ugatnak is. Fura.
Mit néznek, megint? / Herceg és Lego/
Telik múlik az idő, – nekem nagyon lassan- már futottak a barátaink is, mi még mindig várunk. Késő délután, sorra kerülnek a foxik. Indulás előtt már szinte maximumra feszítik a pórázt. Tudják jól, hogy valami készül.
Mikor mehetünk már?
Mint az összes képen látható, Spy folyton háttal állt a történéseknek. Őt csak a kutyák érdekelték. Egészen addig míg a két foxi el nem indult. Akkor és ott, megértette mi a játék lényege. Teljesen átszellemült, és most már ő próbálta meg tőből kitépni a karom, és menni a kutyák után. Az elején már tudtuk, hogy a három kant nem engedjük közös futamban, így Spy kap két kört a végén teljesen egyedül. Amíg a foxik futama véget nem ért, alig lehetett visszafogni. Ugrált, nyüszített, ugatott. És, bár lassan alkonyodni kezdett, de végre sorra került. Azonnal tudta, mit és hogy kell csinálni. 🙂
És elindul..
És repül…
És nagyon boldog…
Aznap, valami teljesen új dolgot tudtam meg róla. Visítva üldöz. Még soha nem hallottam korábban, azóta már többször is. 🙂 Totálisan mániákus volt, gyönyörűen futott. A két kör sem volt elég neki, ő ezt bármeddig képes volna csinálni, akár végkimerülésig is. A futam végén, a jutalom, csakis egyedül az övé. 😀 Egy nyáltól ragacsos, bűzlő műnyúl, amit úgy kell kifeszegetni a szájából. Végül kisebb hibákkal és hiányokkal ugyan, de visszaadjuk a szervezőknek. Megdicsérik, hogy milyen gyors. Hát igen, aki agarakkal nőtt fel, úgy, hogy azok voltak a nyuszik, annak könnyű. 🙂
Vége az edzésnek, lassan mindenki útnak indul. Hazafelé egy totálisan kifáradt, boldog kiskutya utazik. Álmában gyakran vakkantgat, és rúgkapál. Mosolyogva nézzük.Sikerült, kifáradt. Mégis csak nagyon jó sport és élmény volt a coursing.
Hogy miért nem maradtunk végül is ennél? Erre, a következő héten eszméltem rá végleg. Az agarak nagyon “zsákmányossá” váltak a corsing-től. Persze ők jó pár futamon voltak túl addig. A közös sétáinkon, – az erdőben- mindenre rámozdultak, legyen az futó, biciklis, vad, gyerek, bármi, ami mozgott. Láttam, amikor autó után indultak a parkolóban. Ez már sok volt. Szóval, ők mindig pórázon maradtak. Én nem ilyen életet képzeltem el magunknak. Nem akartam Spy-t soha korlátozni azzal, hogy egész héten pórázon sétál, és verseny előtt csak otthon pihen, hogy még több energiája legyen, cserébe hétvégén futhat. Ő a mai napig póráz nélkül közlekedik. Kivéve a városban. A futók, biciklisek, gyerekek nem érdeklik, és megtaláljuk a módját, hogy minden nap lefárasszuk. Igaz, hogy ez nekünk több energia, de megéri. 🙂 A coursing, pedig megmaradt egy klassz emléknek, amit örülök, hogy kipróbáltunk, és nem hagytunk ki. Ezek ellenére, bármilyen kutyás gazdinak bátran ajánlom, hogy próbálják ki. Hátha ez lesz a közös sportjuk. 🙂
Na, de akkor mit sportoljon a Spy?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: