Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Beköszöntöttek a hideg éjszakák. Ennek van pozitív, és kevésbé örömteli oldala is. Az például nagyszerű, hogy ismét együtt durmolunk Spy-al, aki immár a takaróm alól látja el a házi őrizetet, előre láthatóan, úgy nyárig. Negatívum, egyértelműen a poloskák.  A szokásos esti rutin szerint zajlott nálunk az élet, aznap is. Vacsora után, megvolt a közös játék,… Tovább »

Előfordul az is, hogy a 77 éves barátnőm, az én tudásomra szorul. Mikor megismerkedtünk, valami biciklicsengőre, villogóra emlékeztető cucc fityegett Picúr nyakörvén. Miután udvariasan rákérdeztem, mi az, kiderült, hogy egy ultrahangos kullancsriasztó. Nos, a vizuális típusok, már sejthetik, hogy ott rögvest égig szaladt a szemöldököm, majd utána elkezdett tikkelni a szemem is. Miiiiiii? Ultrahangos? Kullancsriasztó?… Tovább »

Az új barátnőm 77 éves. 🙂 Csinos, fitt, rendszerint frissen fodrászolt. Sosem gondoltam volna, hogy van bennük bármi közös. Eltekintve attól, hogy mindkettőnknek van kutyája, és reggelente általában összefutunk, amikor sétálunk. Bár ha egy kicsit jobban végiggondolom, eszembe jut, hogy mostanában, mennyi keresetlen menopauza reklámmal bombáznak az interneten. Először sokkot kaptam. Aztán a jó oldalát… Tovább »

A Vidámpark titokzatos lakói Annak ellenére, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz, ráadásul mindketten nagy erdőjárók vagyunk, csak ritkán futunk össze. Ebből is látszik, milyen rengeteg vesz minket körül, amit Mecseknek hívunk. Ha azonban találkozunk, bepótoljuk a kiesett időt, és elmeséljük egymásnak az összes kutyás történetünket. 🙂  Egy nagy fekete árny futott át, jóval előttünk a… Tovább »

Amikor találkozom valakivel, aki nem tudja, hogy van egy kutyás életem is, általában mindig ugyanazt a kérdést teszi fel. Miért írom ezt a blogot? Mi a célom vele? Persze elmagyarázom, századszor is, türelmesen. De sokszor látom, hogy vagy nem értik, vagy nem hiszik el. Igen, tudom, hogy furcsa, de sem pénzt, sem hírnevet, sem like-okat… Tovább »

Fotóblog. Itt, a blogok között, most először jön egy olyan bejegyzés, amiben inkább a képek dominálnak majd. Mindenkit megnyugtatok, ezúttal, nem a saját fotóimból. Azokról ugyanis gyakran lemaradnak dolgok. Egy láb, néha egy fülcsücsök, vagy esetleg egy komplett őz család. 😀 / Bár ez inkább Evelin műfaja./ Ezért, Sári Gazdi képeit használom most. 🙂 Azt,… Tovább »

Éppen csak kihevertük a Vidámparki rókás, sakálos, gyermeknapi kalandot, mikor másnap, hétfőn reggel úgy döntöttünk Petrával, hogy jár nekünk még egy kis lazítás munka előtt, szóval irány az erdő hajnalban, kutyástól.  Az emberek által sűrűn látogatott, kedvenc reggeli sétahelyünkre igyekeztünk, az erdei tornapályára. Oda, ahol évente egyszer-kétszer látunk őzeket,  néha-néha rókát, mivel azonban forgalmas a hely,… Tovább »

Az a szombat is úgy kezdődött mint a többi. Zoé és Mamija munkába mentek. Zoé, aki krónikus betegsége miatt, régóta 24 órás felügyelet alatt állt, a legjobb kezekben volt. Bár, a kiskutya ellátása rengeteg plusz feladatot jelentett, a Mamija mégis boldogan viselte gondját. Igaz, hogy így kevesebb idő jutott a többi kutyusára, de még ők… Tovább »

Az első, elviselhető nyári nap köszöntött be múlt vasárnap. Este hat körül, épphogy 18- 20 fok volt. Nem volt idő hosszú szervezkedésre, azonnal indulni kellett. Spy-al célba vettük a rétet, hiszen tavasz óta nem voltunk kint.  Gyorsan tárcsáztam is a Vadászt, hogy áldását adja a túrára. 🙂 Legnagyobb meglepetésemre, azonban nem csak jóváhagyta a sétát, hanem… Tovább »

Kilenc évvel ezelőtt, azt hittem boldog vagyok. Miért is ne lettem volna az, mikor hosszú évek költözködései után, végre révbe értünk. Megtaláltuk az otthonunkat, amit mindig is kerestünk. A lakásunk, kíváncsi tekintetektől elzárt hely, a természet közelében. Csak egy kis tetőtéri lakás, de nekünk a mindenünk. Minimális szomszéddal, pontosan 2 db emberrel, bár néha nekem… Tovább »