Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Avagy “tavaszi” nagytakarítás és felújítás a réten, Karácsonykor. Karácsony másnapja. Amikor a legtöbb ember otthon pihen, és a maradék sütit majszolva, lazul a kanapén. De semmiképpen sem térdig érő sárban cuppog egy réten. Csakis egy pici apróságon múlt, hogy nálunk is inkább az első  variáció valósulhasson meg, kiegészítve egy kis kutyasétával. De az élet nagy… Tovább »

Néha a Vadász is téved. Nehezen ismeri el, és nehezen kér segítséget. De lám milyen furcsa dolgokat produkál az élet. Legutóbb az én éles nyelvem hatásosabbnak bizonyult minden fegyvernél. Az történt, hogy egy fontos vendég érkezett hozzájuk, aki lassanként már az őrületbe kergette. A nő egyébként a földtulajdonos felesége, akitől bérlik a területet és a… Tovább »

Vidéki nagyvárosban – egyáltalán városban- élni kutyával, több mint kihívás. Egy Kalkuttai Szent Teréz nyugalmával megáldott kutyatartónak is. Hát még nekem, aki gyűlöli a tömeget, utálja a zajt és a fennhangon való állandó visítást, a kioktatásokról nem is szólva. Nagyítóval kell keresni a helyeket, ahová kutyával mehetek. Nem elég, hogy az időjárás miatt folyamatosan nagyon… Tovább »

  Picit több mint tíz éve, nagyot fordult velem a világ. Megtanultam alkalmazkodni egy kis szőrős kutyához, aki még csak meg sem tud szólalni, és mégis képes mindent elmondani amit akar. Sokszor csak ránézek, és annyit mondok: – Mondd már Spy ! Gyerünk, szólalj meg! Tudom, hogy tudsz beszélni /is!/.  🙂 Hihetetlen, hogy mennyi mindenben… Tovább »

Spyke nagy tavaszi eü. szűrésén újra a frászt hozta ránk Kezelő, a jó doktor. Pár éve már hallható volt némi szívzörej a kutyánál, de eddig a szív UH-on jók voltak az eredményei. Idén azonban a tavaszi giga csomagban volt hasi UH is, és láthatóan egy picit nagyobb volt Spyke, mája és lépe. Komor fellegek gyülekeztek… Tovább »

A nyaralás előtti pénteken, a szabadságom első napján történt. Már javában listáztam a tenni és csomagolni valókat, mikor reggel váratlanul felhívott a Vadász. Nimróddal orvosnál voltak – csak a szokásos kötelező körön – és már épp indult, hogy hazavigye, de kiderült, hogy valami extra sürgős tennivalója akadt a városban, így nem maradt idejük hazamenni. Arra… Tovább »

Sosem felejtem el, – nyilván azért sem, mert a Vadász előszeretettel emlékeztet rá mind a mai napig- hogy milyen, szerinte ostoba, női kérdések foglalkoztattak mikor Spyke hozzánk került. Ott álltam, szemtől szemben a nagy Vadásszal, akiről mindössze annyit tudtam, amit Gazditól hallottam, pár nappal korábban. Úgy mint: ” jó ember, hatalmas kutyás tapasztalata van, nyilván… Tovább »

Azon a hétvégén annyira fáradt voltam, hogy lefeküdtem egy jó kis regeneráló alvásra, szombat délután.  Szigorúan a terrierrel. 😀 A tervem, miszerint szépre alszom magam – a lehetőségekhez mérten persze 😀 – nyomban dugába dőlt, amikor békés szendergésemet a telefon csörgése szakította meg. A Vadász hívott. Ne már! Micsoda időzítés. – Szia! Nincs kedvetek kijönni… Tovább »

A legutóbbi írásomban csak a saját példámat meséltem el.  Most, azonban jöjjön egy másik történet, ugyanabból a városból, egy teljesen más végkifejlettel.  A történet itt is azzal kezdődik, hogy a 77 éves barátnőm és kutyusa békésen sétálgatnak, és a reggeli körükre igyekeznek az erdőbe. Az útjuk egy csendes kis utcában, lakóházak mellett halad el. A… Tovább »

Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e egyáltalán ezt a bejegyzést. Aztán arra jutottam, hogy mivel ez az én blogom, az én gondolataimmal, az én értékrendem szerint, mégis csak megírom.  Talán még emlékeztek arra a néhány évvel ezelőtti, Szilveszter délelőttre, mikor Spy-ra rátámadt egy gazdás kutya. A történetet nem mesélem el újra, inkább elmondom azt, ami utána… Tovább »