Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Fekszem a kanapén, és töprengek. A fejemen vizes borogatás, körülöttem papírzsepi halmok, ha lennének, biztosan önsegélyező könyveket olvasgatnék. De, ha megfeszítenek sem tudom megmondani, miért lett ma, az én kis Spyke kutyámból egy természeti csapás. Akkor rekonstruáljuk csak a történteket! Már a reggel is furcsán indult. Gazdi kitalálta, hogy bablevest szeretne. Olyat, amit csak én… Tovább »

Egy éve kezdtem írni a blogot.  Egészen pontosan 2014. február 12.-én, született az első poszt. 🙂 Többé- kevésbé folyamatosan írtam. Ezzel, megleptem nemcsak magam, de Gazdit is. Nem jellemző rám, hogy valamiben ennyire kitartó vagyok. Amikor arról elmélkedem, hogy mennyire változtatott meg minket, engem Spyke, akkor biztos, hogy az első ami eszembe jut, hogy egy… Tovább »

Ha péntek délután, akkor irány a rét. 🙂 Tudják jól ezt a barátnőim is, így én lehetek az animátor három kutya mellett. Három kutya, mind más igénnyel. Adva van egy úrhölgy, egy bizalmatlan, félős, nagyhangú lelenc, na és a saját terrierkém.  Elég vegyes a csapat, ránézésre is. A rét, azonban mindegyiknek kínál valami olyasmit, amivel… Tovább »

Miután tényleg szükségem volt némi kukoricára az őszi dekorációhoz, halált megvető bátorsággal visszamentem a rétre. Óvatosan leparkoltam. Vadkan sehol. Remek. Akkor ma van a csajozós napja, mi meg mehetünk egy teljes kört. A szokásos útvonalunkon haladtunk, amikor Spyke meghallotta, hogy valami mozog a fák közt. Berontott, én pedig azonnal felmértem, hogy merre futok, ha netán… Tovább »

A Big Five, az az öt nagyvad Afrikában, amire előszeretettel vadásznak. Az, hogy ez mennyire sport, és mennyire a pénzről, trófeáról, kínai gyógyászat szerinti hiedelmekről, ékszer, dísztárgy készítésről szól, inkább most hagyjuk is. Azonban, nekem is megvan a környékbeli erdőkben, a saját Big Five-om. Nem kerestem őket. Ők találtak meg minket. Ebből, már ismeritek az… Tovább »

Emlékszem, tél volt. A beköltözésünk utáni első tél. Rettenetesen sokáig tartó, nagy havazásokkal tarkított tél. Még nem voltunk kutyások. Volt egy kedvenc cipőm, hasított velúr bőr, belül bundával bélelt. Egy esti séta után, kint hagytam a lábtörlőn, had olvadjon le róla a hó. Az egyik pár, reggelre szőrén-szálán eltűnt. Nem igazán értettem a dolgot. Sajnáltam… Tovább »

A kezdeti nehézségeken túllendülve,- Spyke érkezése után jó pár héttel- elértük azt az ideális állapotot, amikor úgy tűnt, bár első kutyás gazdik vagyunk, nekünk mégis minden könnyedén megy. /Az, hogy ez még 6-7 év után sem mondható el, csak később derült ki./Rengeteget beszélgettünk Gazdival, és jó szülőként, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a lehető legteljesebb, és legboldogabb… Tovább »

Spyke érkezése fenekestől felforgatott mindent. Átalakítottuk a lakást, rendszert vittünk a napjainkba, megtanultuk, hogy mi a felelősség, és a gondoskodás. Neki ugye mindig kell, hogy legyen otthon vacsora, ami a mi esetünkben nem mindig volt így, korábban. 🙂 Számomra, a legnagyobb kihívás a kutya tartásban, a rendszeres mozgás volt. Nem azért, mert én és a… Tovább »

Van az úgy, hogy azt érzem a kutyám, nemhogy egy főnyeremény, hanem egyenesen egy szent. Ehhez csak találkoznom kell Bongóval, és máris megnyugszom. És, hogy miért is? Bongót és gazdiját a kutyaoviban ismertük meg. Naná, hogy álom páros voltak. Olyan, aierdale terrier – bár a nevéből nem gondolnánk, mégis meglepő módon- lány kutyus, aki mindig… Tovább »

Amikor kiválasztottam a fajtát, bevallom a külseje alapján döntöttem. Még az sem volt alarm jelzés számomra, hogy egy vadásztól vettük. Gondoltam, na és akkor mi van. Kicsi még, olyanná alakítom amilyenné csak akarom. Volt egy kép a fejemben arról, hogy milyen a tökéletes városi társ. Na ez borult meg elsőként, és cseréltem a tűsarkút, túracipőre…. Tovább »