Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Vasárnap történt. Éppen, Gyereknapon. 😀  Tipikus meleg hétvégi nap volt. Ilyenkor, elég korlátozottak a kirándulási lehetőségek, hacsak nem kedveli valaki a tömegtől nyüzsgő helyeket. Nos, mondanom sem kell, én nem kedvelem. Olyan nagy ívben kerülöm a bevásárló központokat, hogy lassan szinte már jubilálok, mert emlékezetem szerint az utóbbi 6-7 évben egybe sem tettem be a… Tovább »

Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. 🙂 Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik… Tovább »

Induláskor, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ma végre, eltöltünk Spy-al egy remek délutánt, ami nem túl meleg számára, és mind a ketten jól fogunk szórakozni. Elvégre, a legjobb helyet választottam.   Magasan a legjobbat. Azt, ahol a domboldalban legelésznek a tehenek, közel vannak a tavak,  és vadban igen gazdag terület. 🙂 A Vadász áldását adta a… Tovább »

Nagyvárosi nőként, sosem volt erősségem a tücskök-bogarak, egyéb állatok vizsgálata, vagy felismerése. A Vadásszal is Gazdi találkozott első alkalommal. Talán jobb is, hogy így alakult. Gondolom, ha engem lát meg először, mert mondjuk, én keresek magunknak kutyát, még a környékről is elköltözik, nemhogy nekem adja Spy-t. Végül, Gazdi hozta el Tőle a pici Spyke-t. Az… Tovább »

 Hétköznap reggel. Már megint kicsit csúszásban vagyunk. Nem miattam, én mindig pontosan kelek, készítem a kávét, reggelit. Van egy lustaság – igen Spyke – aki mindig húzza még az időt. Ágyban lustálkodás közben,  minden reggel, gondosan megmossa a kezem, arcom, aztán visszaalszik, legtöbbször úgy hogy a vesémbe fekszik. 😀 Nehéz otthagyni, és indulni, de menni… Tovább »

A névnapomon történt. Hívott a Vadász, hogy csatlakozzam hozzájuk, egy jó kis vadetetésre. Kaptam magam és Spyke-t, autóba ültünk, és már robogtunk is a megbeszélt találka helyre.  Mivel kissé tartottam a tréfáitól, és az esetleges meglepetéseitől, a szokásos túlélő felszerelésem mellé, ezúttal kesztyűt, sapkát, – bár Evelin után szabadon, én usánkán gondolkoztam –  is csomagoltam…. Tovább »

Karácsony előtt történt. Félelmetes gyorsasággal múltak a napok, és egyre nőtt a nyomás a drága városlakókon- köztük rajtam is- , hogy bevásároljanak az Ünnepre.  Én, aki nagy ívben kerülöm a tömeget, mégis minden lelkierőmet összeszedve elindultam – Aranyvasárnap, hát mikor máskor- hogy beszerezzem a menüm hozzávalóit. Ajándékot, kizárólag neten rendelek, mert így nem kell nyomulnom… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »

Szombat reggel, épphogy elállt kicsit az eső, hívott a Vadász. A kedvenc helyünkre indult a kutyáival. Mint megtudtam, az Asszony kirakta őt kutyástól, mert takarít. 🙂 Gondolta, ha már úgyis lemaradtunk a Csillagászos túráról, – megjegyzem miatta- menjünk ki közösen egy kicsit. Kocsiba ugrottunk és már robogtam is a találkozópontig.   Éppen pakoltam ki a… Tovább »

Péntek este. 7 óra elmúlt. Tikkasztó a hőség. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer kitegyem a lábam itthonról. Két séta, bőven elég volt. Spyke, a reggeli sétát utálta, de a délutáni, na az kimondottan tetszett neki. Persze, hiszen patakban hűsölt, miközben Gazdinak és nekem, kint a parton diszkréten csordogált az izzadság a gerincoszlopunkon…. Tovább »