Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Az EU támogatásával, sok erdei létesítmény felújítása, szépítése- sétaút, esőbeállók, tavak kotrása- valósul meg mostanában a Mecsekben.  Miután elkészültek vele, szó szerint felfrissült a környezetünk. Szebb, élhetőbb mint valaha. Egyszerű erdőjáróként, pedig egy csomó érdekességet olvashatok, tanulhatok a tájékoztató táblákról. Mégis azt kell mondanom, hogy az EU valamint az erdészek hibája egyaránt, hogy ismét lebőgtem… Tovább »

A névnapomon történt. Hívott a Vadász, hogy csatlakozzam hozzájuk, egy jó kis vadetetésre. Kaptam magam és Spyke-t, autóba ültünk, és már robogtunk is a megbeszélt találka helyre.  Mivel kissé tartottam a tréfáitól, és az esetleges meglepetéseitől, a szokásos túlélő felszerelésem mellé, ezúttal kesztyűt, sapkát, – bár Evelin után szabadon, én usánkán gondolkoztam –  is csomagoltam…. Tovább »

Karácsony előtt történt. Félelmetes gyorsasággal múltak a napok, és egyre nőtt a nyomás a drága városlakókon- köztük rajtam is- , hogy bevásároljanak az Ünnepre.  Én, aki nagy ívben kerülöm a tömeget, mégis minden lelkierőmet összeszedve elindultam – Aranyvasárnap, hát mikor máskor- hogy beszerezzem a menüm hozzávalóit. Ajándékot, kizárólag neten rendelek, mert így nem kell nyomulnom… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »

Szombat reggel, épphogy elállt kicsit az eső, hívott a Vadász. A kedvenc helyünkre indult a kutyáival. Mint megtudtam, az Asszony kirakta őt kutyástól, mert takarít. 🙂 Gondolta, ha már úgyis lemaradtunk a Csillagászos túráról, – megjegyzem miatta- menjünk ki közösen egy kicsit. Kocsiba ugrottunk és már robogtam is a találkozópontig.   Éppen pakoltam ki a… Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »

Fekszem a kanapén, és töprengek. A fejemen vizes borogatás, körülöttem papírzsepi halmok, ha lennének, biztosan önsegélyező könyveket olvasgatnék. De, ha megfeszítenek sem tudom megmondani, miért lett ma, az én kis Spyke kutyámból egy természeti csapás. Akkor rekonstruáljuk csak a történteket! Már a reggel is furcsán indult. Gazdi kitalálta, hogy bablevest szeretne. Olyat, amit csak én… Tovább »

Pár napja, találkozóm volt a Vadásszal. Volt egy közös rendelésünk, ami hozzám érkezett, és szerettem volna átadni neki, az ő részét. Mivel én vagyok kettőnk közül a rugalmasabb, házhoz szállítást is kapott. 🙂 Mint utólag kiderült, nem is érdemelte meg.  Éppen megálltam a ház előtt, amikor hívott, hogy késni fog, de mindenképpen várjam meg. A… Tovább »

A dilemma, hogy legyen-e Spyke-nak télen kabátja, úgy fél éves korában kezdődött. Az volt az első tele. Igazi, jeges, havas, fagyos tél volt. Miután, már csak a szemem látszott ki a sétáltatásoknál, és úgy éreztem magam az erdőben egy-egy séta közben, mintha Nepálban élnénk, és a Himalájára járnék reggelente kutyát sétáltatni, elhatároztam, hogy nem hagyom… Tovább »

Ha péntek délután, akkor irány a rét. 🙂 Tudják jól ezt a barátnőim is, így én lehetek az animátor három kutya mellett. Három kutya, mind más igénnyel. Adva van egy úrhölgy, egy bizalmatlan, félős, nagyhangú lelenc, na és a saját terrierkém.  Elég vegyes a csapat, ránézésre is. A rét, azonban mindegyiknek kínál valami olyasmit, amivel… Tovább »